MENÜ

Ritka, De Veszélyes Bogarak A Gyümölcsösben

Oldalszám: 80
2014.01.06.

Egy évtizeddel ezelõtt, az Állami Gazdaságok és Termelõ Szövetkezetek „nagyüzemi” gyümölcsültetvényeiben elõre meghatározott program szerint ismétlõdtek a permetezések. Gyakori károsítók ellen, menetrend szerint kipermetezett, széles hatású rovarölõszerek a ritka rovarokat is kiirtották, létszámukat a megfigyelési küszöb alatt tartották.

A növényvédelmi terv végrehajtása során, a megcélzott károsítók mellett, tudtunkon kívül a hasznos élõ szervezeteket és az ültetvényben ritka, erdõkbõl betévedõ káros rovarokat is elpusztítottuk. Napjainkban a takarékosság, vagy a környezetkímélõ termesztésre való áttérés miatt, váratlanul olyan károsítók jelennek meg gyümölcsöseinkben, amelyeket korábban észre sem vettünk. Akár a szakértelem hiánya, a takarékosság, vagy a biotermesztésre való áttérés miatt csökkentjük a permetezések számát, minden szokatlan tünetre fel kell figyelni, hogy megelõzzük a fák tömeges kipusztulását.
Korábban az idõs, elhanyagolt gyümölcsfákon is csak ritkán, erdõk közelében elõforduló károsítók, most a fiatal ültetvényeket veszélyeztetik!

Díszbogarak
A bronzbogár és a fekete díszbogár a galagonya, kökény- és vadrózsa bokrokról belopóznak a csonthéjas gyümölcsösökbe. A bronzbogár bronzszínû, a fekete díszbogár fekete, de egyaránt 1,5 – 3 cm hosszú, elöl lekerekített, hátrafelé ék alakban keskenyedõ bogár. Ezek a két- ritkán hároméves fejlõdésû bogarak mindent megrágnak, ami zöld: levelet, levélnyelet, hajtást, sõt gyakran még a virágot is, mégis veszélyesebb a lárva rejtett károsítása. A megtermékenyített nõstény nagyobb csomókban, a fatörzs alsó részére, kéregrepedésekbe helyezi tojásait. Zavartalan körülmények között több száz tojást is lerakhat. Mindkét faj lárvája a pondró, amelynek kicsi feje és jellegzetesen kiszélesedett elsõ szelvénye van. A kikelõ, pondró típusú lárvák befúrják magukat a kéregbe, és a gyökérnyak, vastagabb gyökerek kérge alatt készítik járataikat. A károsítás ezért nehezen vehetõ észre, és a rejtetten élõ lárvák ellen a védekezés szinte lehetetlen.
A lárvák fejlõdése során a járatok egyre szélesednek, mézgásodnak, akadályozzák a tápanyagszállítást. Ezért a tünet a vontatott kihajtásban rügypergésben, a korona csúcsi részén hajtásszáradásban jelentkezik. Csak nagyon alapos, a vékony gyökerektõl a fa tetejéig tartó vizsgálattal lehet meghatározni, hogy a tüneteket okozó elsõdleges károsító nem pocok, nem cserebogárpajor, nem kéregmoly, nem gyökérgomba, hanem a bronzbogár vagy a fekete díszbogár lárvája a pondró. Két éven át a kéreg alatt, kanyargó járatokban élõ, 5-7 cm hosszú, fehér pondró kifejlõdése után, a kéreg alatt csontszínû szabad bábbá alakul.
Védekezés: A rágó kártevõk elleni rovarölõszerek csak a tavaszi rajzás idején hatásosak. Amennyiben ezt a védekezést elmulasztottuk, fel kell deríteni a járatokat, el kell pusztítani a lárvákat, vagy a bábokat, majd ajánlatos sebkezelõvel bekenni a sebeket. Legfontosabb azonban a károsító korai felismerése.

Szúbogarak
A korábban szépen fejlõdõ, de egy tavaszon vontatott kihajtású, majd pusztuló gyümölcsösben más, de szintén rejtetten élõ károsítót is találhatunk. A fiatal fák törzsén, az õsszel felrakott törzsvédõ háló lebontása után, finom, lepotyogó, fûrészporszerû rágcsálék, majd egy pici lyuk megtalálása segíti a szúbogarak károsításának meghatározását. Gyümölcsöseinkben három szúbogár-faj, a nagy kéregszú, a kis kéregszú és a púpos szú is elõfordulhat. A károsító faj, vagy fajok meghatározása a védekezés optimális idejének meghatározása miatt fontos. A károsítás nagyon hasonló. A megtámadott fa beteges kinézetû, késõn fakad, kérgén számos kerek, kb. 2-3 mm átmérõjû lyuk látható. A lárva járatok a két kéregszú-faj esetében a kéreg alatt, a púposszúnál a fatestben találhatók. Közismert, hogy a szúbogarak gyengültségi károsítók. Mindig oka van, ha egy gyümölcsöst megtámadnak. Ez az ok lehet egy helytelen mélyültetés, hosszabb ideig tartó vízállás, vagy nyári aszály, téli fagykár, jégverés, vegyszerperzselés vagy más, elsõdleges rovarkárosítás, amelyet vegyszeres védekezéssel már leküzdöttünk. A lényeg a sínylõdõ, fonnyadó hajtások jellegzetes illata, amely csalogatja a bogarakat a közeli erdõbõl, vagy a több éve halmozódó nyesedék kupacokból. Tavasszal a szúbogarak a fakadó rügyeket rágják, a kétnemzedékes kéregszú fajok nyár közepén a fiatal hajtások alapi részén folytatnak érési táplálkozást. Késõbb befúrnak a vastagabb ágakba és a törzsbe majd a gondosan elkészített járataikba helyezik el tojásaikat. A tojásból kikelõ lárva, a lábatlan kukac rágásával tovább károsítja a megtámadott fát.
A szúbogarak veszélye fokozódik, ha közelben elhanyagolt idõs gyümölcsös, erdõ, nyesedék halom van, vagy nem távolítjuk el idõben a kipusztult fákat. A vegyszeres védekezés akkor hatásos, ha figyelemmel kísérjük a lárvák fejlõdését, és idõben észrevesszük a bogarak rajzását. A fák felületén érési táplálkozást folytató bogarak ellen, bármelyik rágókártevõk ellen ajánlott készítmény hatásos a kéreg alatt, vagy a fatestben élõ lárvák, és bábozódó bogarak ellen nincs hatásos készítmény.
A fertõzött fa megmentése érdekében minél elõbb radikális metszést kell végezni. Valamennyi elszáradt, száradó és ez évben már gyenge hajtásnövekedést mutató ágat ajánlatos levágni. A kertben minden levágott nyesedéket, ágat, kiszáradt fát a rajzás idõk elõtt el kell égetni. A rajzást úgy figyelhetjük meg, ha a fertõzöttnek mutatkozó ágdarabok egy kötegét a szúnyoghálónál sûrûbb szövésû, izoláló hálóból készült dobozban, vagy zacskóban kiakasztjuk az egyik fára, és természetes körülmények között tartva rendszeresen figyeljük a bogarak megjelenését.

A rejtetten élõ, váratlan veszélyeket okozó, ritka rovarok ellen a hatásos védekezés a megelõzés. Gondoskodni kell a fák rendszeres ápolásáról, zavartalan fejlõdésérõl. A rosszul fejlõdõ, pusztuló és fõleg a fertõzött fákat vagy egyes koronarészeket mielõbb el kell távolítani az ültetvénybõl. Ezt megelõzõen azonban még egyetlen fa kipusztulásának az okát is meg kell állapítani. Csak a károsító meghatározása után dolgozhatjuk ki a hatásos védekezést és csak így elõzhetjük meg a járványos károsító felszaporodást, tömeges fapusztulást.

Dr.Véghelyi Klára