MENÜ

Tenyészértékbecslés

Oldalszám: 119
2014.01.06.

A tenyészérték tájékoztat arról, hogy az anyaállatoknak és az apaállatoknak milyen az örökítõ értéke, azaz egy-egy tulajdonság esetében mit örökíthet, és milyen lesz az utódok várható teljesítménye.

A tenyészértéket a következõk alapján állapítjuk meg:
1. származás, oldalági rokonok alapján
2. fenotípus, saját teljesítmény, saját termelés alapján
3. ivadékvizsgálat, utódellenõrzés alapján.

1. Származás, oldalági rokonok alapján

Származás, oldalági rokonok alapján végzett tenyészértékbecslés olcsó és gyors eljárás. Elsõsorban abban az esetben alkalmazható, ha a tulajdonság jól öröklõdik. Például a tejzsírtartalom, a fehérjetartalom ( h² 0,6) esetében, ha jó a szülök zsírtartalma, számíthatunk arra, hogy az utódoké is az lesz. Az ivadékokban általában az egyik szülõ örökletes alapjának 50%-a, a nagyszülõké 25%-ban érvényesül. Az édes testvérek esetében 50%-kal, a féltestvérek esetében pedig 25%-kal számolhatunk. Ha a tulajdonság rosszul öröklõdik ezt a tenyészértékbecslési módszer ne alkalmazzuk. Néhány esetben viszont mindig ezt a módszert kell alkalmazni. mégpedig az elõszelekcióban. A bikák esetében csak a származás alapján dönthettem el, hogy a bika tenyészbika jelölt lesz-e vagy sem. Kiváló anya (bikanevelõ tehén) és kiváló apa esetén a megszületett bikaborjú a megfelelõ vizsgálatok után (sajátteljesítmény-és ivadékvizsgálat) tenyészbika lesz. A tenyészüszõk esetében is származás alapján dönthetem el, hogy tehén lesz e belõle, vagy sem, azaz üszõkorban a tenyésztésbevételkor már egy elõszelekciót végezhetünk. A tenyészüszõk esetében a tenyésztésbevételnél is ezt a módszert alkalmazzuk, mert, hogy az üszõt milyen bikával párosítjuk (termékenyítjük) az attól függ, hogy az üszõnek milyen (volt) az anyai termelése, és milyen apai háttérrel rendelkezik, illetve az apa pontos ismerete a rokontenyésztés elkerülése érdekében fontos.

2. Fenotípus, saját teljesítmény, illetve termelés alapján.

Ennél a módszernél az adott egyed sajátteljesítménye alapján állapítjuk meg az adott tulajdonság tenyészértékét. A tejtermelõ tulajdonságok csak nõivarú egyedeken mérhetõ, így a tehenek tenyészértéke fenotípus alapján meghatározható. Ezzel a módszerrel jelöljük ki a bikanevelõ teheneket, ennek alapján döntünk, hogy a tehénre milyen bikát párosítunk, illetve selejtezzük e a tehenet vagy sem. Az anyai tulajdonságok, amelyek elsõsorban a húshasznú teheneknél nagyon fontosak, szintén fenotípus alapján mérhetõ. A tenyészbika jelöltek is elõször sajátteljesítmény vizsgálaton esnek át, mérik a meghatározott idõpontokban a súlyokat, az adott idõszakokra esõ súlygyarapodásokat és a takarmányértékesítõ-képességet. Mindkét ivarnál, illetve hasznosítástól függetlenül a küllemi tulajdonságok is az adott egyed esetében fenotípus alapján lehet meghatározni. A hústermelés értékmérõ tulajdonságai közül a húsformák és az izmoltság fenotípus alapján jól meghatározhatók. Tenyészértéket fenotípus alapján akkor is megbecsülhetünk ha a tulajdonság jól öröklõdik.

3. Ivadékvizsgálat, utódellenõrzés alapján.

Az ivadékvizsgálat elsõsorban a tenyészbikák esetében nagy jelentõségû, de újabban a biotechnológia fejlõdése révén a nõivar esetében is beszélhetünk ivadékvizsgálatról, mert egy-egy kiváló donor tehéntõl embrióátültetéssel évente 10-20 utód is születhet. Ivadékvizsgálatokat végzünk mindig, ha a vizsgált tulajdonság a bikánál nem mérhetõ, illetve akkor is, ha az adott tulajdonság gyengén öröklõdik.

Az ivadékvizsgálat is igen nagy fejlõdésen ment keresztül. Az elsõ módszer volt az anya-leánypáros módszer. Azt, hogy a bika mit örökít lányaiban azt az anyák és a lányok termelése közti különbség alapján állapították meg. A módszer nagy hibája volt, hogy az anyák és a lányok nem egy idõben termeltek, így nem ugyanazok a hatások érték õket. Ezt a hibát küszöbölte ki az egykorú istállótársas (CC-teszt) módszer. Ennél az utódellenõrzési eljárásnál a bika leányai már egy idõben termelnek, ugyanúgy, mint az összehasonlítást képezõ istállótársai. A módszer finomult, mert bevezették a HMC-ét és MCC-ét, a módosított változatokat. A módszerek lényege, hogy egy adott bika leányai és a kortársaik közötti termelésbeli különbség adja a bika várható örökítõképességét. A tenyészérték kiszámításánál figyelembe vették már a fajtaátlagot és a kortárs apaállatok módosított genetikai értékeit is, de még mindig nagyon sok olyan tényezõ nem szerepelt a számításokban, amelyeknek a figyelembe vétele még pontosabbá tette volna az utódellenõrzést. Henderson által 1966-ban kifejlesztett BLUP eljárás a „legjobb, lineáris hibamentesített tenyészértékbecslés” már számol olyan hatásokkal, mint állomány, év, évszak hatás, az apaállat értékének hatása, véletlen faktor hatása. Az eljárás igen jónak bizonyult, de az anyai oldalról viszont semmit sem vett figyelembe, pedig a bika leányainak tulajdonsága 50%-ban az anyáktól származtatható, ennek megfelelõen a BLUP módszert is tovább kellett fejleszteni. Ennek elsõ továbbfejlesztett változata az „anyainagyapa modell” az MGS volt, ahol az anyai oldalról az információ az anyai nagyapa volt, melynek volt megállapított tenyészértéke, miután ivadékvizsgált bika volt. A legújabb Animal Model (állatmodell), már az anyai „tenyészértéket” is figyelembe veszi, modern családértékelésnek felel meg. Az apa tenyészértéke, az anya tenyészértéke, az édes és féltestvérek tenyészértéke együttesen alkotja a tenyészérték elõrejelzésének információforrását, megfelelõ súlyozással.

Meg kell még említeni a Test Day Model-t, a Befejési Nap Modellt, mely a kanadai Animal Model továbbfejlesztett változata. Az Animal Model 305 napos laktációs tejtermelés alapján számolja ki az adott bika tenyészértékét tejre, zsírra és fehérjére standard laktációs görbe alapján különbözõ korrigálásokkal, de nem veszi figyelembe a 305 napon túli laktációs termeléseket. A Befejési Nap Modell a tenyészértékbecslést befejésenként végzi, és három laktációra számit külön-külön tejre, zsírra és fehérjére tenyészértéket. Minden befejéssel rendelkezõ egyedet kortársnak tekint. Egy adott bika esetében lényegesen több leány szerepel a vizsgálatban és több a kortársak száma is, így a tenyészérték reálisabb, és a kapott eredmények megbízhatóbbak

A MOET (Multiple Ovulation and Embrio Transfer) a biotechnológiára alapoz. A bikanevelõ donor teheneket szuperovuláltatják, majd a legjobb bikákkal termékenyítik. Egy bikát minimum két tehénre kell vinni, hogy az utódok között a testvérek mellett féltestvérek is legyenek. A kinyert embriók egy részét recipiens tehenekbe ültetik, kisebb hányadát mélyhûtve tárolják. A bikákat sajátteljesítmény vizsgálat után „ivadékvizsgálják”, míg az üszõket csúcs bikákkal termékenyítik, ellés után laktációs termelésül alapján értékelik. Az egyes apák és anyák ivadékcsoportjait értékelik (saját, édes, féltestvérek és utódok alapján) majd rangsorolják, a legjobb bikák csúcs bikák, a legjobb tehenek donorok lesznek. A módszer legnagyobb elõnye, hogy az ivadékvizsgálat mindkét ivarnál elvégezhetõ, és az összes tenyészértékbecslési módszer egyszerre alkalmazható, ennek megfelelõen elõbb jutunk azokhoz az eredményekhez, amelyek a tenyészértékbecsléshez szükségesek.

Mindhárom tenyészértékbecslési módszerrel egyszerre csak egy tulajdonságra tudunk tenyészértéket meghatározni, illetve becsülni, és nagyon lényeges, hogy a tenyészértéknek milyen a megbízhatósága, ismételhetõsége. A tejelõ fajtáknál a bikák ivadékvizsgálata során külön-külön számolunk tenyészértéket tejre, zsírra fehérjére, küllemre és így tovább. A tenyészbikákat lehet ezek alapján is, külön-külön rangsorolni. A tenyésztõt is érdekelheti tulajdonságonként a bikák tenyészértéke, mert ezek alapján eldöntheti, hogy mely tehénre milyen bikát párosít az adott tulajdonság javítása céljából. Fennáll viszont a veszélye annak, hogy hiába javít egy tulajdonságon, ha egy másik tulajdonság viszont romlani fog, mivel a két tulajdonság között negatív korreláció van. A másik nagy probléma ilyenkor az, hogy ha a tulajdonságokat egyenként javítjuk, igen hosszú idõre van szükség, hogy a megfelelõ eredményt kapjuk.

Éppen ezért szelekciós indexeket hozunk létre a bikák örökítõképességének meghatározásához. A szelekciós indexek azoknak a tulajdonságoknak a tenyészértéket tartalmazzák, amelyeket az adott ország tenyésztõi fontosnak tartanak a genetikai elõrehaladás érdekében. Az index megalkotásakor azt is meghatározzák, hogy képletben szereplõ tulajdonságok milyen arányban szerepeljenek. Minél fontosabb egy tulajdonság, annál nagyobb arányban fog szerepelni, más szóval ezt a tulajdonságot szeretnék a legnagyobb mértékben javítani. A bikák országos rangsora is ez alapján készül el, illetve ez alapján dõl el, hogy a bika köztenyésztésbe kerül e vagy sem, mivel bizonyos „pontszám” alatt a bikák selejtezésre kerülnek. A világon használt országonkénti indexek nem egyformák. Abban megegyeznek, hogy a tejmennyiséget büntetik, vagy nem veszik figyelembe, a tej beltartalmát viszont fontosnak tartják, mégpedig úgy, hogy a fehérje lényegesen nagyobb súllyal szerepel, mint a zsír. Vannak olyan országok, amelyeknek az indexe csak tejtermelési tulajdonságokat tartalmaz. Számos ország indexe viszont a termelési tulajdonságokon kívül küllemi, management és egyéb tulajdonságot is fontosnak tart. A küllemi tulajdonságok közül elsõsorban a tõgy és a láb tulajdonságai, valamint a fõ bírálati tulajdonságok (tõgyrendszer, láb, lábvégek, stb.) és a végsõpontszám szerepel. Az indexekben a következõ tulajdonságok szerepelnek még: hasznos élettartam, termékenység, mastitis rezisztencia, könnyû ellés, temperamentum, fejési sebesség, stayability (állóképesség), szomatikus sejtszám. Mindig az adott ország tenyésztõ szervezetei döntik el, hogy a fajta javításához az index milyen tulajdonságokat tartalmazzon, és milyen arányban.

A világon használt sokféle tenyészértékbecslési módszer (szelekciós index) miatt igen nehéz összehasonlításokat végezni az adott fajtán belül az egyes országok között. Az összehasonlítást még bonyolítja az országonkénti tenyészértékek kiszámításánál figyelembe vett eltérõ bázisok. Az INTERBULL program ezt küszöböli ki. A beküldött adatokat a legkorszerûbb matematikai és statisztikai módszerekkel, bonyolult átszámítási és korrekciós eljárásokkal dolgozza fel és értékeli ki. Az egyes nemzeti (ország) tenyészértékek alapján nemzetközi tenyészértéket állapít meg, így a bikák direkt összehasonlíthatók, mert a külföldi becslés eredményeit az adott ország skáláján közli. A különbözõ országok tenyészbika kínálata között közvetlen összehasonlítást tesz lehetõvé.