Szakfolyóirat 2001/8 Növényvédelem
Talajmûveléssel a gyomok ellen
Oldalszám: 48
2013.12.17.
A talaj jó kultúrállapota magában foglalja annak gyommentességét is. A talaj termékenységének fenntartása a talaj fizikai állapota és a pozitív tápanyagmérleg megõrzését, de a gyomfertõzöttség elfogadható szintre szorítását is jelenti. Az utóbbi években e feladat megoldása jelentõs mértékben eltolódott a herbicidek alkalmazása felé, háttérbe szorítva a gyomszabályozás hagyományos eszközeit, az okszerû vetésváltást és a talajmûvelést. Az évek során bebizonyosodott, hogy egyetlen védekezési eljárást alkalmazva, nem várható átütõ siker, ezért a védekezési módok integrálására kell törekedni, amivel nagyobb siker érhetõ el a környezeti terhelés csökkentése, valamint egyes gyomok vegyszerekkel szemben kialakult rezisztenciájának és toleranciájának mérséklése mellett.
Sajnos napjainkban a talajok állapotát javítandó, gyomkorlátozó mûvelési eljárások, módok maradnak el, melyek elhagyása az aktuális évben csökkentheti a ráfordításokat, és ezzel növelheti a termesztett növény jövedelmezõségét, de hosszú távon az efféle spórolás, halmozottan adja vissza a megoldandó problémákat, a talajállapot romlásából származó talajhibákat (mûvelõ talp, rögösödés, porosodás stb.) valamint a gyomnövények felszaporodását. A talajok ésszerû mûvelésében, a rendelkezésre álló talajmûvelõ eszközök rendeltetésszerû alkalmazásában még vannak ki nem használt tartalékok. A talajok mûvelése a korán lekerülõ elõvetemények után a tarlóhántással és tarlóápolással kezdõdik, amelyek során a kikelõ egynyári gyomok kiváló eredményességgel irthatók. Hasonló hatékonyságot várhatunk, ha a tárcsát alapmûvelésre, vagy az õszi szántás elmunkálására használjuk. Tavaszi vetésû növények talajelõkészítésére való használatakor azonban számolnunk kell azzal, hogy a sekélymûvelés következtében több gyommag maradhat a talajfelszín közelében, amelyek a sekély bolygatás következtében optimális feltételeket találnak a csírázásukhoz. Így a tárcsázás után megnövekedhet az egyéves, elsõsorban nyárutói gyomok mennyisége.
Természetesen a gyomok kelése, fejlõdése a termesztett növényállománytól is függ, hiszen egy sûrûbb kalászos állomány gyomelnyomó képessége nagyobb, ezért ez a probléma leginkább a tág térállású, kapás kultúrákat (kukorica, napraforgó) veszélyezteti. A mélyszántás gyomok elleni hatékonyságáról már a múlt század elején is olvashattunk és azóta is a talajmûveléssel kapcsolatban megjelenõ irodalmak szinte mindegyike megemlíti a forgatás gyomkorlátozó hatását. Valóban, az eke használatával, még az erõsebben fertõzött területeken is sikert remélhetünk. Az egynyári gyomnövények mechanikai irtását kiválóan szolgálja, a beért gyommagok nagy részét pedig olyan mélységbe juttatja, ahonnan csírázásuk néhány faj kivételével lehetetlen. A magok nagy része elveszti csírázóképességét is, a magnyugalommal rendelkezõ fajok viszont megõrizve csírázóképességüket konzerválódnak a talaj mélyebb rétegeiben. A kísérletek és a gyakorlat is azt bizonyítja, hogy a gyomok kelése és borítása kisebb a szántott talajon, mint a az egyéb alapmûvelési eljárások esetén. A szántás segíthet az évelõ gyomok (mezei acat, apró szulák, fenyér cirok, nád) korlátozásában is, mivel a tarackok egy része olyan mélyre kerül, ahonnan az axiiláris ( oldalsó) rügyek már nem képesek kihajtani. Természetesen nem minden tarack darab jut ilyen mélyre, a talajfelszín közelében maradt szaporító képleteket az esetleges téli fagyok károsíthatják. Ezzel sajnos az elmúlt évek enyhe teleinek következtében nem számolhattunk. Hiba volna azonban teljes gyommentességet várni az eke használatától. Egyszeri alkalmazása inkább korlátozó lehet a gyomok számát tekintve. Hatását jelentõsen fokozhatja okszerû vetésváltásban való alkalmazása, illetve vegyszeres gyomirtással való kiegészítése. Az évelõk elleni küzdelemben javasolt a szisztemikus, gyökér felé is mozgó herbicidek, tarlókezelésként való alkalmazása õszi mélyszántással kiegészítve. Ne feledjük a kombinációs kezelés csak évek alatt térülhet meg, hiszen a hatása csak késõbb jelentkezik az évelõk számának mérséklõdésében. A talajok lazítását szolgáló eszközök (lazítók, kultivátorok) önmagukban nem rendelkeznek markáns gyomirtó hatással, más eszközökkel kombinálva azonban kedvezõ eredmény érhetõ el. Kísérletek igazolják, hogy a lazító ekével és tárcsával kombinálva kedvezõbb gyomcsökkentõ hatással bír, mint maga a szántás vagy a tárcsázás, noha a lazító kések önmagukban nem szolgálják a gyomok pusztítását. Mindez valószínûleg az alkalmazásuk utáni kedvezõbb talajállapotnak és a termesztett növények gyomokkal szembeni fokozott versenyképességének köszönhetõ. Összefoglalva elmondható, hogy a gyomok elleni küzdelemben az eredményesség érdekében törekedni kell az integrált megoldásokra, melynek része kell, hogy legyen az ésszerû talajmûvelés is, amelynek során a helyes mûvelési eljárások kiválasztása alkalmas a gyomfertõzés csökkentésére.
Percze Attila