A talaj elõkészítése gyümölcsös telepítéséhez

Az országszerte végzett munkám során sajnos nagyon gyakran látok súlyos szakszerûtlenségeket ilyen szempontból is, amik a késõbbiekben alig helyrehozható talajállapotot és következményeként gyenge növényfejlõdést és terméskiesést okoznak. Ezek a hibák abból elsõsorban abból erednek, hogy nagyon száraz vagy túlzottan nedves talajon is – a megfelelõ talajállapot kivárása nélkül is – elvégzik a mély talajmunkákat (mélyszántás, mélyforgatás, altalajlazítás). A kiszáradt talaj esetében sokkal nagyobb a vonóerõ igény, de ezen túl a fölszaggatott nagy hantok belsejében nem változik a talaj porozitása, víz- és levegõkapacitása. A gyökerek számára sem fizikailag, sem biológiailag nem javul a talaj. Sõt a köztük lévõ üregeken át még mélyebben kiszárad a föld. Ez már a fák, bokrok eredését is veszélyeztetheti.
Az ilyen rossz minõségû, durva szántással a trágyaszerek, a talajjavító anyagok sem keverhetõk egyenletesen a talajba. Így nem érik el a kívánt hatást, a növények tápláltsága is elmarad a várakozástól.
Kevésbé gyakori a másik hiba, amikor túlságosan nedves talaj esetén végzik el ezen mûveleteket. Így is elmarad a kívánt lazítás, a kémiai és szerves anyagok egyenletes bekeverése. Az ilyen talaj a mûvelõeszközök közelében kenõdik és a nyomvonalán tömörödik. A kerekes erõgépeknél gyakori a megcsúszás és minden esetben fokozódik a talajtömörítõ hatás miatti talajszerkezet romlás.
Az extrém idõjárású 2000. évben találkoztam egy nagyon rosszul fejlõdõ 5-6 hektáros elsõ éves ültetvénnyel, ahol az agyagos vályog talaj estében több hibát is elkövettek. Az õszi talaj-elõkészítést tavaszra halasztották. Az év eleje nagyon csapadékos volt, várni kellett ezzel a mély talajmunkával. Az oltványokat már megvették, amik a vermelõben március végén fakadásnak indultak. A teljesen átázott talajon ekkor végezték el a mélyszántást, ami “szalonnás” maradt. Az esõk miatt morzsalékos talajt nem tudtak elõállítani. Ilyen földbe ültettek. Az igazi baj akkor kezdett megnyilvánulni, amikor beállt a korai és hosszantartó (sokak által ismert) szárazság. A talaj nagy rögökben keményre száradt. Köztük a mély réseken a 20 cm alatti talajrétegek is elvesztették a nedvességüket. Sõt az 5-6 hét alatt a fánként adott 140 liternyi öntözõvíz ellenére a fák alig éltek, mert a rögök között a víz nagyobb része a megfelelõ morzsalékos föld hiányában a fiatal oltványok gyökérzete alá került.
Több tanulság is adódik. Az biztos, hogy rosszul elõkészített talajba nem szabad ültetni. Ha már megvannak az oltványok és a leendõ gyümölcsös talaját nem lehet kedvezõ állapotba hozni az ültetésig, akkor egy kisebb területre – ahol több mûvelettel, különleges módon, de megfelelõ talajmunkát lehet végezni – 30-40 cm-es tõtávolsággal vissza kell iskolázni a csemetéket az õszi végleges telepítésig.
Ha az oltványokat nem szabadföldi vermelõben tartják, hanem hûtõházban, akkor nagyon jó eredést és növényfejlõdést lehet elérni még a május végi ültetéssel is az addigra jól elõkészített talaj és természetesen a szükséges öntözés mellett. Remélem az eddigiek elég megfontolásra késztetik a gyümölcsös telepítõket.
Nézzük ezek után mik lehetnek a jó megoldás szempontjai? Az õszi telepítéshez a gabonák, a nyári betakarítású szántóföldi növények vagy a zöldtrágya növények a megfelelõ elõvetemények. Közvetlenül ezek lekerülése után sekély talajmunkával un. tarlóhántással (tárcsa, ásóborona) és a mûvelet szükség szerinti ismétlésével kell a talaj felszínét lezárni. Ezáltal csökkentjük a gyomosodását, megõrizzük a nedvességét a mélymûvelésig. Így nagyobb a valószínûsége annak, hogy a nyárvégi csapadékokkal együtt olyan nedves lesz a föld felszín alatti rétege, hogy lehetõvé válik a talaj kedvezõ fizikai és biokémiai állapotának megteremtése a mélymûveléssel és a felhasznált anyagokkal. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a morzsalékos szántást lehetõvé tevõ talajnedvességi állapotban kell ezen munkákat végezni.
A telepítés elõtti mûvelés mélysége a gyümölcsfák esetében 60-70 cm, a bogyós gyümölcsûek alá 40 cm. Általában a rigol ekét, mélyszántó ekét használnak erre a célra, de a bogyós gyümölcsûeknél az ásógép alkalmazása lenne a kívánatosabb, és a talajra nézve környezetkímélõbb megoldás. Amennyiben az altalajban ezen mélységig a telepítést nem kizáró, de kedvezõtlen talajréteg (pl. erõsen meszes sáv, nagyon alacsony humusztartalmú réteg, sóder csík) húzódik, akkor ajánlatos csak 40 cm-ig forgatni és az alatta lévõ részt altalajlazítóval megmûvelni. A merevkéses altalajlazítókkal szemben a vibrációs lazítók elõnyösebbek a kisebb vonóerõigény és a munka minõsége szempontjából is.
Lejtõs területen ezeket a mély mûveléseket a lejtõ irányára merõlegesen, rétegvonalasan kell végezni. Így kedvezõbb lesz a talaj vízbefogadó képessége még a telepítés után is. A mélyen mûvelt talajnak az ültetésig meg kell ülepednie, ehhez 2-3 hónapot szoktak alapul venni. Jelentõsen rövidíti ezt az idõt, ha a föld a sorozatos esõktõl vagy az öntözéstõl 60 cm-ig egyenletesen beázik.
Amennyiben évelõ pillangós vagy gyep után terveznek gyümölcsöst , akkor a gyeptörés után még egy 10-15 cm-es aprító talajmunka (ásóborona, tárcsa) beiktatása ajánlatos a mélymûvelés elõtt. A talaj pajorfertõzöttségének vizsgálatára ezen “elõvetemények” esetén fokozott gondot kell fordítani.
A késõi betakarítású növények (pl. kukorica, répa) után már ritkábban adódik kedvezõ lehetõség az õszi telepítés talaj-elõkészítéséhez, illetve a korai tél lehetõségével sok a bizonytalansági tényezõ. A tavaszi ültetéshez is jó minõségû õszi talajmûvelés a biztonságosabb indítás. Természetesen a kötött talajok esetén fokozottabb odafigyelést igényelnek az eddigiekben vázoltak, mint a homokon vagy homokos vályogon.
A mélymûvelés után a talaj felszínét egyengetni és az õszi ültetéshez minél elõbb lezárni szükséges (felszíni porhanyítás és sekély tömörítés). A tavaszi ültetéshez ez a tél végére is halasztható.
Ha a mélyforgatás augusztus, szeptember viszonylag szárazabb idõszakában történik, akkor már a forgatással egy menetben, az ekéhez oldalazva kapcsolt rögtörõ hengerrel, nehéz fogassal, vasgerendával (illetve ezek kombinációjával) kell elkezdeni a kedvezõ felszín alakítást. A már kiszáradt mélyszántás után mindez több erõfeszítéssel és rosszabb minõségben végezhetõ el, kivéve ha a téli fagy „besegít” a munkába.
A kötött talajok esetében a mélymûveléssel bejuttatott szervesanyagok (istállótrágya, zöldtrágya, tõzeg) és ha a talaj savanyú is, akkor a mész is nagy jelentõségûek a tartósan kedvezõ talajviszonyok megteremtéséhez.
A talajjavító anyagok milyenségének és mennyiségének megállapítását talajtani vizsgálatokra kell alapozni. Amennyiben nagyobb terepegyengetésre vagy terasz kialakításra lenne szükség, akkor ezt meliorációs terv szerint végezzék el.
Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztõ Kht.
1223 Budapest, Park u. 2.