MENÜ

Tejelõ szarvasmarhafajták

Oldalszám: 109
2014.01.06.

A szarvasmarhafajtákat sok szempont alapján lehet csoportosítani. Legjobb, ha hasznosítás alapján különböztetjük meg a fajtákat, így lehetnek egyhasznú, kettõs és hármas hasznosítású fajták. A tejelõ szarvasmarhafajták az egyhasznú csoportba tartoznak.
Napjainkban a legjelentõsebb tejelõ szarvasmarhafajták a következõk: a Holstein-fríz, a Jersey, az Ayrshire, a Brown Swiss és a Guernsey.

Holstein-fríz
A holstein fajta története a XIX. század közepén kezdõdött, amikor egy amerikai tenyésztõ érdeklõdésének középpontjába került az általa rajongásig elismert Hollandiából importált tehén tejelõ tulajdonsága. A Massachusetts állambeli kereskedõ, W.W. Chenery Európából szállított rendszeresen árut, a hosszú hajóút miatt élõ tehénnel oldotta meg a legénység friss tejjel való ellátását, és azt tapasztalta, hogy a feketetarka holland tehenek tejtermelése lényegesen jobb, mint a többi fajtáé, ezért már mint vállalkozó, az üzleti siker reményében folytatta a fríz marha importálását Hollandiából. Chenery úr az 1860-as években behozott tehenek tejtermelési adatait mérte és rögzítette, cikkekben közölte. Az õ nevéhez fûzõdik a törzskönyvezés megszervezése, valamint a Holstein Szövetség megalakítása is, melynek elsõ elnöke is õ volt.1872-re, amikor az elsõ törzskönyvet kiadták, már 12 államban regisztráltak állatokat, ezek mind Chenery teheneinek az utódai voltak. A holstein név valószínûleg a holland név eltévesztésének az eredménye, elõször annak a cikknek a címében fordult elõ – állítólag véletlenül - amelyben Chenery a holland marháról számolt be.
A XIX. század második felében több amerikai tenyésztõ is importált holland fríz marhát és mindegyik szerepelt az 1885-ben megjelent holstein-fríz törzskönyvben. 1885-ben alakult meg hivatalosan az Amerikai Holstein Szövetség is. 1978-ban hivatalosan a rövidített név holstein-re változott. A tenyésztési irány azonban Amerikában és Hollandiában különbözõ utakat követett. Míg az amerikai tenyésztõk már a kezdetekkor is a nagyobb típust és a tejelõ tulajdonságot, addig Hollandiában a kisebb, kompaktabb típust, részesítették elõnyben a tej/hús tenyésziránynak megfelelõen. Színe feketetarka, de van vöröstarka (red holstein-fríz) változata is.
A tehenek élõsúlya 650-800 kg, a marmagasság 140 cm, a bikáknál ugyanezek az adatok 1085-1250 kg és 160-180 cm között alakulnak. Az eredeti feketetarka lapály szarvasmarhát hosszú céltudatos tenyésztõi munkával alakították át a világ legjobb tejelõ fajtájává. A fajta fejlõdésében meghatározó volt a termelés szakosodása, a koncentráció, a mesterséges termékenyítés bevezetése, az ivadékvizsgálat, a számítógépes adatfeldolgozás, tenyésztõszervezetek és az egyetemek közötti kiváló szakmai együttmûködés, a szaktanácsadás, a biotechnika és a biotechnológia széleskörû alkalmazása.
A fajta ideális küllemmel rendelkezik (finom, nemes tejelõ jelleg, hosszú és mély, viszonylag lapos mellkas, terjedelmes has, szikár, vékony csontozat, terjedelmes ideális teknõ alakú tõgy). A fajta fõbb tulajdonságai: nagymennyiségû fogyasztói tejet termel, (tejmennyiség: 6000-10000 kg, zsírtartalom: 3,1-4,4%) iparszerû tartásra alkalmas, fejhetõsége kiváló, technológiai tûrõképessége nagyon jó. Kis létszámú teleptõl kezdve több ezres létszámú tehenészeti telepeken képes ugyanolyan magas tejtermelésre. Középkorán érõ, ellés lefolyása normális, hízóállatok izmoltsága nem megfelelõ, nagy végsúlyra nem hizlalható.
Mivel különlegesen nagy a tejhozama a holstein-fríz világszerte elismert és kívánatos fajta. A világon mindenütt megtalálható. A fajta terjedésének eredményeképpen ez a nagytestû amerikai fajta különösen Európában, Dél-Afrikában, Izraelben és Japánban nagymértékben rányomta bélyegét az országok tehénállományára. Országonként kell megkülönböztetni fajtát, mert egy-egy tulajdonságban vannak eltérések. Red (vörös) holstein-fríz. Az amerikai tenyésztõk ragaszkodva a hagyományokhoz a feketetarka állatokat kedvelték, az esetleg megjelenõ vöröstarka egyedeket szisztematikusan kiselejtezték. 1946-ban mindez megfordult, mert egy tenyésztõ kiváló vöröstarka holstein teheneket egy fiatal vöröstarka bikával fedeztetett, megvetve a vöröstarka holstein alapjait. Mások is csatlakoztak ehhez a tenyésztõi elképzeléshez és 1971 óta egy törzskönyvben regisztrálják az állatokat.
Nagyon sok rekorder tehén tartozik a fajtához, néhányat említve:
TWIN-B.DAIRY AEROSTÁR LYNN (VG-87)
365 nap-28550 kg tej-3,4% zsír-984 kg tejzsír-3,1% fehérje-888 kg fehérje
BREEZEWOOD PATSY BAR PONTIAC
365 nap-20543 kg tej-4,85% zsír-994 kg tejzsír
Életteljesítmény rekorderek:
JOHNIE CLAUDE GRENADIER VG85 (USA)
5200 tejelõ nap- 179200 kg tej, 3,5% zsír, 3,09 fehérje %, napi tej kg átlag 34,5.
JOHANNA 21A (holland) 16 éves tehén 168000 kg tejmennyiség.
BREEVIER VALORE (holland) 15 éves tehén a zsír és fehérjetermelés rekordere, 163362 kg tejben összesen 14269 kg zsírt és fehérjét termelt.
Országonkénti holstein-fríz eredményeket (1998) (forrás: ICAR March. 2000.). 1. táblázat tartalmazza Természetesen ezek a kiváló adatok elsõsorban tejmennyiségben évente kismértékben javulnak. 1. kép. holland holstein-fríz
Jersey
Származási helye a La Manche csatornában fekvõ Jersey sziget. Az egyik legrégebbi tejelõ fajta, fél évezredes múltra tekint vissza .A XVIII. század végén Alderney néven vált híressé zsírdús teje révén.
1789 óta mintegy 10000 egyedbõl álló zárt populációban tenyésztették. A zárt tenyészet eredményeként a fajta betegségektõl és járványoktól védett maradt, egyedülálló kiegyenlítettségre tett szer, valamint jellemzõ volt a genetikai konszolidáltság. Bár az 1789-ben foganatosított importtilalom eredményeképpen a jersey zárt populációt alkotott, mégis a holstein után a második legelterjedtebb tejelõ fajta lett világszerte. Az export a XIX. században kezdõdött. Ezek az állatok tejük nagyon magas zsírtartalmáról és mérsékelt takarmányfogyasztás mellett is jelentõs termelésükrõl voltak híresek. Testsúlyuk több mint 13-szorosát is képesek tejben megtermelni laktációnként. Kiválóan alkalmazkodnak a legkülönbözõbb éghajlati és földrajzi körülményekhez. Jersey állományokat találhatunk Dániától Ausztráliáig, Kanadától Dél-Amerikáig, Dél-Afrikától Japánig, használták a zebu javításához is Ázsiában és Afrikában.
Az eredeti (Jersey szigeti) változat kistestû, a tehenek súlya 375 kg, a marmagasság 117 cm, bikáknál a súly 650 kg, marmagasság 125 cm.
Színezõdése meglehetõsen változatos sárgásbarnától a világosvörösig minden színárnyalat elõfordul, de megtalálhatók krémszínû, szürkésbarna egyedek is. A tej sárgás színû, karotinban és A vitaminban, valamint ásványi anyagokban gazdag, a tejzsír jódszáma és a zsírgolyócskák átmérõje nagyobb, mint a lapály és a hegyi fajtáké. Teje zsírban (5-6%) és fehérjében (3,7-4,4%) a legkoncentráltabb. Tejük összetétele egyedülálló: 18%-al több fehérjét, 20%-al több kalciumot, 25%-al több zsírt tartalmaz mint az „átlagos” tehéntej. Angliában az ilyen tejet „Gold Top” címkével ellátva, drágábban árulják. Korán érõ fajta, az elsõ ellési idõ 24 hónap, könnyen ellik, a borjak kis súllyal (25 kg) születnek, termékenységi mutatói igen jók. Nagyon jó a tõgyalakulása, igen jó a lábszerkezete is. Hústermelési mutatói igen gyengék, ráadásul a faggyú színe sárga. Az átlagos tejtermelése 5000 kg/tehén /év, de a kiváló egyedek 9000 kg vagy ennél magasabb tejtermelésre is képesek.
Nincs tetszetõsebb tejelõ állat, mint egy Jersey tehén. Bár kissé ideges természetûek, de nagyon tanulékony, könnyen kezelhetõ egyedek. 2.kép jersey (forrás: Klaus Frahm. Rinderrassen…1990)
Dán jersey
A XIX. század végén Dánia jelentõs importot bonyolított, 1896 és 1909 között 5000 egyedet importáltak a szigetrõl. 1979-re az ország tehénállományának 15 %-át adta a fajta. Nagyobb és erõteljesebb, mint Jersey szigeti változat és a világ tej- és húshasznú fajtái között a legnagyobb zsírtartalmú tejet termeli (6,31 %). A tehenek 120 cm magasak és 450 kg-ot nyomnak.
A laktációnkénti átlagos tejhozam 5726 kg, 342 kg zsír és 235 kg fehérjetartalommal.
Amerikai jersey
Az 1850-es években került át a fajta Amerikába. Az amerikai jersey nagyobb, egyenesebb a hátalakulása és kedvezõbb a tõgy illesztése, mint az eredetinek. A tehenek átlagsúlya 500 kg körüli míg a bikáké 750 kg. Az 1890-es években szarvatlan változatot is kitenyésztettek az Egyesült Államokban. A tejtermelés növelése volt a tenyészcél, ennek megfelelõen zsírtartalom (5%) kissé csökkent, az átlagos tejhozam közel 6000 kg.
Megemlíthetõ még az angol, új-zélandi, és a német jersey is. Ayrshire
Az ayrshire fajta skót õsei törékeny alkatú, kis rámájú (250-300 kg) vörös, vörös-fehér, barna, fekete színû rendkívül edzett, igénytelen, primitív állatok voltak, amelyek - leszámítva a hosszú, lant alakú szarvat - aligha képzelhetõek a korszerû ayrshire felmenõinek. Bár a fajta kialakulásának pontos története az idõk homályába vész, az ismert, hogy az Alderney és a Teeswater marhák felhasználásával nemesítették, így alakult ki egy termékeny vöröstarka marha. melyet a XVIII. század során - holland eredetû shorthornnal próbálták javítani. Az ayrshire elnevezés 1814-ben fordul elõ elõször. Nagyon elterjedt fajta volt, többek között a Skandináv országok is importálták szép számban, ahol jelentõs hatást gyakorolt a helyi állományra. Az Egyesült Államokban saját fejlõdési iránya alakult ki. Nagy Britanniában, ahol létszáma nem túl nagy, a második legjelentõsebb tejelõ fajta, számszerûleg csak a fríz múlja fölül.
Az ayrshire közepes nagyságú tejelõ fajta. A fajta igen nemes és elegáns megjelenésû, a tejelõ fajták arisztokratájának is nevezték. Korán ellik (20-22 hónap), a világ legegészségesebb fajtája, hasznos élettartama kiváló. A tehenek marmagassága 127-135 cm közötti és átlagosan 400-550 kg súlyúak. A bikák kb. 140 cm-es marmagasságot és 600-800 kg-ot érnek el. 3. kép. ayrshire (forrás: N.Z. Semen. Sire Catalogue )
Finn ayrshire
Skóciából és Svédországból az ayrshire marhát 1845 óta importálta Finnország. Az évek során ez az állomány „keveredett” a helyi õshonos fajtákkal, angelnivel, dán vörössel, shorthornnal, jersey-vel és a fríz fajtával nemesítették, aminek eredményeként kialakult a finn ayrshire, melyet magasabb tejhozammal és kedvezõbb, ideálisabb tõgyalakulással jellemezhetünk, mint az eredeti típusát.
A tehenek átlagos marmagassága 126 cm körüli és súlyuk 460 kg, a bikáknál ezek az adatok 140 cm és 800 kg. 212 ezer tehén átlagos tejtermelése, 4675 kg, 4,51% zsír és 3,3% fehérje. Egyik kiváló tehén a Viikuna életteljesítménye 125302 kg tej, 6205 kg tejzsír (5%). Nagyon sok tehén tudott életteljesítményként 5000 kg-, illetve 4000 kg-nál több tejzsírt produkálni. Amerikai ayrshire Ez a skót eredetû fajta arról volt híres, hogy rendkívül gazdag beltartalmú tejet termelt. Az elsõ tehén 1822-ben érkezett Amerikába és a hajóút során történõ tejellátásban játszotta a fõ szerepet. 1840 és 1860 között vette kezdetét az import, mikor észrevették, hogy az ayrshire tejébõl heti 4,5-6,8 kg vajat is elõ lehet állítani. Törzskönyve 1876-ban nyerte el véglegesnek mondható formáját, amikortól az amerikaiak tudatosan tenyésztik a fajtát melynek egyedei némiképpen eltérnek õseik típusától. Az amerikai tenyészcél valamelyest nagyobb, dongásabb állatok elõállítása volt, így a tehenek átlagos tömege 600-680 kg közötti, míg a bikáké 900-990 kg körül alakul. Színezõdés tekintetében kedvelt a sötétvörös sok fehérrel és a teheneknél lényeges a tõgy terjedelme/mélysége, valamint a tõgybimbók is hosszabbak lettek, mint a skót õsöké. Szarvatlan változata is kialakult. 1948-ban érkeztek az elsõ szarvatlan állatok Amerikából Skóciába.
Az átlagos 305 napos tejtermelésük 6472 kg, a tej 3,94% zsírt és 3,38% fehérjét tartalmaz.
Brown Swiss
A brown swiss fajta is az egyik legrégebbi tejelõ fajtának számít a világon. A fajta eredete bizonytalan. Sokan úgy vélik keleti eredetû, Nyugat-Ázsia sztyeppéirõl került Közép Európába, mások szerint Svájcból eredeztethetõ. A brown swiss a ”legtisztább” fajta az összes eddig ismert tejelõ fajta közül, kialakulása során nem keresztezték más fajtákkal. A svájci farmerek nagy figyelmet fordítottak a szarvasmarha tenyésztésre, kiváló teheneket és bikákat tenyésztettek. Az állatok nyaranta 3000-8500 láb magasan legeltek, ez a különleges fizikai terhelés, a nagy magasság fontos szerepet játszott a mai erõs, robosztus küllem elérésében.
1869-ben 1 bika és 7 tehén került Amerikába. Ez az állomány és utódaik már 1870-ben díjakat nyertek az élõállat-bemutatókon. Az 1900-as években a betegségek és a járványok miatt számuk jelentõsen lecsökkent, ám az 1930-as évek közepén egy kiváló „Jane of Vernon” nevû tehénnek köszönhetõen újra fellendült a fajta. Amerikában szinte az összes brown swiss egyed származása visszavezethetõ erre a tehénre, méltán nevezik Jane of Vernon-t a fajta „anyakirálynõjének”.
Az amerikai brown swiss általában nagyobb és finomabb felépítésû, mint európai rokonai, jobban fejlett a tõgye, jobb a tõgybimbó helyezõdése, de megmaradt az eredeti fajta kiváló lábtulajdonsága is. A tehenek átlagos súlya 750 kg, a bikáké 900-1100 kg. Az átlagos tejtermelés 6780 kg tej, ami 4,03% zsírt és 3,55% fehérjét tartalmaz.
Guernsey
A guernsey fajta szülõhazája egy kicsi sziget a francia partoknál, Guernsey. A fajta a jersey-hez hasonló környezeti feltételek között alakult ki. Norman szerzetesek 2 francia szarvasmarhafajta legjobb vérvonalait vitték a szigetre 960-ban, és ezekbõl alakult ki a guernsey fajta. 1833 és 1870 között kialakult a fajtastandard és ezen idõszakra tehetõ a legjobb állatok Amerikába való szállítása is. A szigeten csak 2500 db körüli állomány maradt. Napjainkban sikeresen elterjedt mind az öt kontinensen.
Ugyan erõsebb testalkatú, mint a jersey, mégis kistestû, finom csontozatú tejelõ fajta. Színe a világos zsemleszíntõl a barnán át a vörösig változhat fehér hastájékkal, lábvégekkel és farokbojttal. Különösen intelligens, kezelhetõ fajta. A guernsey tehenek magas zsír és fehérje, valamint nagy béta-karotin tartalmú tejet termelnek. Közepes méretûek, a tehenek 125 cm marmagasságúak, 500 kg-osak, míg a bikák átlagos marmagassága 132 cm, 800 kg-os élõsúllyal. A fajta 305 napos laktáció alatt 5 %-os zsírtartalom mellett 4082 kg tejet termel.
Kiváló legelési tulajdonságai, szelíd természete, könnyû ellése, jó tejtermelése és takarmányhasznosítása miatt ideális fajta a legelõre alapozott tejtermeléshez.
Amerikai guernsey
Észak-Amerika rendelkezik a világ legnagyobb guernsey populációjával. Az ottani állatok kicsivel nagyobbak, hosszabb a fejük, erõsebb a lábuk mint a szigeten maradt társaiké. Az amerikai tenyésztõk kialakítottak ennél a fajtánál is szarvatlan változatot és az 1970-es években ezt Nagy-Britannia elõszeretettel importálta.
A 305 napos tejtermelése átlagosan 5991 kg tej 4,53% zsír és 3,53% fehérje tartalommal. 1.táblázat