Szakfolyóirat 2001/8 Állattenyésztés
Néhány szó a baromfi takarmányozásról mûszaki oldalról
Oldalszám: 105
2014.01.06.
A takarmányozás minõségét, hatékonyságát befolyásoló tényezõket felbonthatjuk két fõ összetevõre: az egyik maga a takarmány (minõség, mennyiség), a másik a kijuttatás módja (technológia, gépészet).
Azt hiszem gépész kollégáim is egyetértenek abban, hogy a baromfitartás eredményességében döntõ jelentõséggel ez elõbbi bír, de nem hanyagolható el az etetés módja sem. Sokat javíthatunk gazdaságunk eredményességén a megfelelõen megválasztott etetési technológiával és a hozzá tartozó géprendszerrel. A takarmányozás lehetõségeit már a tartásmód determinálja: istállózott tartás (almos, ketreces) illetve szabadtartás. További variációkat jelent a tartás célja (húshasznú vagy tojástermelõ) illetve a gazdaság mérete.
A legegyszerûbb megoldású berendezések a szabadtartásban (~biotartásban), illetve a kis családi, elsõsorban saját ellátásra termelõ gazdaságokban találhatók. Ezek általában etetõ és itatóvályúk, saját gyártású vagy gyári kivitelûek. Ezek a technológiák a természetüknél fogva jelentõs munkaerõigénnyel üzemelnek.
Istállón belüli almos tartás (elsõsorban brojler) esetében igen sokféle gyártmány közül választhatunk. Azonos mûködési módhoz több berendezés is beszerezhetõ a forgalmazóktól. Az etetõ berendezések lehetnek:
- teljesen-, félig- vagy egyáltalán nem automatizáltak;
- kézi- vagy gépi feltöltésûek;
- alsó- vagy felsõpályásak;
- tárcsás, korongos vagy láncosak;
- egy- vagy kétkörösek.
Az itató berendezések esetében szintén többféle megoldásból választhatunk az igényünknek megfelelõen:
- teljesen-, félig- vagy egyáltalán nem automatizáltak;
- kézi- vagy gépi feltöltésûek;
- szabad vízfelszínû, csepegtetõ illetve szelepes;
- súlyszelepes függesztett;
- szintszabályzós- és nyomásszabályzós szelepes, stb.
A berendezés kiválasztásánál a gazdasági (pénzügyi) szempontok mellett három fõ tényezõt kell figyelembe vennie a gazdálkodónak:
- lehetõ legkevesebb legyen a szóródási, kikaparási veszteség;
- minden állat kényelmesen hozzáférjen a takarmányhoz és vízhez; továbbá, hogy
- ne nedvesedjen az alom, fõleg az itatók körül.
Ketreces tartás estén a takarmányozástechnológia és a tartástechnológia szerves egységet alkot. A ketreces berendezések tartozékai az etetõ berendezések. Ezek általában a ketrecsor homlokfala elõtt húzódó vályúból és a feltöltésükre szolgáló egységekbõl állnak. A vályúkat általában 2-4 cm rétegvastagságú takarmánnyal töltik fel. Ennek legelterjedtebb eszközei a láncos és takarmánykiosztó kocsis berendezések. Ez utóbbiak lehetnek kézi vagy gépi mozgatásúak. Az itatás többségében szelepes önitatókkal van megoldva, de megtalálhatók még a csészés itatók is. A ketreces tartás komplex technológiájánál a legkorszerûbb technológiák esetében már teljes automatizáltság valósult meg.
Kiválasztásnál az elõbbiekhez hasonlóan a takarmányszóródási veszteség és az elcsorgó ivóvíz minimalizálására kell törekedni. Emellett be kell tartani az állatvédelmi elõírásokat, biztosítani kell a minimális etetõhosszt és a megfelelõ számú itatót.
Véleményem szerint hazánk jól ellátott a különbözõ takarmányozástechnológiák tekintetében, mint ezt az FVM Mûszaki Intézet gépkatalógusában is láthatjuk. Megvásárolhatók a teljesen gépesített és automatizált etetõ- és itató rendszerek. Ezen korszerû nyugati berendezéseket azonban magas áruk a hazai jövedelmezõségi viszonyok miatt, a legtöbb gazdaság számára elérhetetlenné teszik. Jelenleg többségében rekonstrukciós beruházásokat végeznek a gazdálkodók, a legszükségesebb elemeket cserélik le technológiájukban. A korszerû berendezéseket csak az agrártámogatás igénybevételével vásárolhatják meg. Pedig a mûszaki innovációra nagy szüksége van az ágazatnak, hogy az évtizedes lemaradását behozza, és ne csak egy-két kiemelt nagyüzem, hanem az egész ágazat versenyképessé tudjon válni a nyugati versenytársakkal.
Pazsiczki Imre