MENÜ

Juhtartás alapjai

Oldalszám: 122
2014.01.06.

A családi gazdaságok számára hazánkban leginkább a hagyományos juhtartási formák terjedtek el, az éghajlati viszonyoknak és a hagyományoknak megfelelõen. Az állatok télen idejük nagy részében istállózva vannak, nyáron viszont többnyire csak az éjszakát töltik fedél alatt, ezt is fõleg vagyonvédelmi indokból. Mivel juhok hidegre alig érzékenyek, viszont az istálló levegõjének ammóniatartalmára már annál inkább, célszerû õket minél többet a szabadban tartani, ez azon túl, hogy az élettani igényeket is jól kielégíti, a gazdaságosságot is javítja. Télen a zárt, jól temperált hõmérsékletû istállóra is inkább csak a friss ellõs és szoptatós anyáknak van szüksége. Hízóbárányok tartásánál figyelembe kell venni, hogy a hideg környezet plusz energiát igényel a hõszabályozásra, a nagy meleg pedig csökkenti a takarmányfelvételt. Bár a juh az elsõk között háziasított állatfajták közé tartozik, nagyon kötõdik a természetes környezethez, megfelelõ tartásához kiterjedt legelõ nélkülözhetetlen.

Ez általában õsgyep, vagy javított legelõ, melyen betakarítható a téli szénaszükséglet java része is. A szükséges létesítményeket telepszerûen javasolt kialakítani, vízzel, villannyal ellátni, és járványvédelmi-, valamint vagyonvédelmi célból bekeríteni. Célszerû, ha az istállók mellett a juhász lakása is a telepen kap helyet, ha erre nincs lehetõség, szociális épületet kell létrehozni, fekete-fehér öltözõvel, fürdõvel, étkezõvel. A telep kerítésén belül kell még helyet kapnia a szúró-boncoló helyiségnek, a szálastakarmány tárolására szolgáló szérûskertnek valamint az abraktárolónak. Ki kell alakítani terelõ-osztályozó karámot kezelõfolyosóval, ahol az olyan rendszeres állományszintû beavatkozások elvégzésére nyílik lehetõség, mint az egyedi megjelölés, oltás-féregtelenítés. Ehhez a folyosóhoz kapcsolódik célszerûen a lábvégkezeléseket szolgáló tiprató, és a fürdetõ medence is. A telep egy elkülönített sarkában kell helyet biztosítani a veszélyes anyagok megsemmisítésére szolgáló égetõtérnek.
Istállóépület céljára a hagyományos, döngölt padozatú hodály megfelel, lényeges, hogy az épület mindkét végén legyen ajtó, hosszú hodályoknál oldalt is, elkerülve a ki és behajtáskor adódó törõdést. A mélyalmos istálló belsõ szakaszolása puhafa lécekbõl készült lerekesztõ rácsokkal történik. Ezek mérete akkora, hogy egy ember még kényelmesen tudja mozgatni õket. Rögzítésükre a padozatba levert karók szolgálnak. Az épület nagyságának az állatok férõhelyszükségletével arányban kell állni. Általánosságban, de jó közelítéssel a következõ helyigényekkel kell számolni:
-anya 1m2/db
-anya bárányával (bárányaival) 1,2-1,7 m2/db
-hízóbárány 0,4 m2/db
-növendék bárány 0,5 m2/db
-kos 2 m2/db
Az istálló legfontosabb része az elletõ, ahol lehetõség szerint megfelelõ víz- és áramellátás szükséges. Az a frissen ellett anya és báránya (bárányai) részére 1,2-1,5 m2 területû fogadtatókat kell biztosítani 2-3 napra, míg az anya a bárányait meg nem szokja. Az etetõ-itató edényeket itt vagy egyszerûen a rekeszbe helyezzük, vagy a falra rögzítjük. Egyet ellõ anyáknál 4-5 anya kis csoportban is leellethetõ sikeresen, többes ellésnél viszont nélkülözhetetlen az egyedi elkülönítés. A takarmányhoz való gond nélküli hozzájutás érdekében anyánként 40 cm etetõhosszt kell biztosítani. A kisebb csoportokból folyamatosan nagyobb falkákat lehet létrehozni, bújtatórácsokkal biztosítva a bárányok külön abrakellátását az ún. „bárányóvodákban”. Külön épületben, vagy ugyan abban az istállóban, de térben elkülönítve kell helyet biztosítani a növendéknevelõnek és a bárányhizlaldának is. A különbözõ korcsoportok elhelyezésekor figyelemmel kell lennünk az állatok biológiai szükségletéhez igazodó optimális csoportlétszámra, ami a következõ lehet:
- üres és vemhes anyák 200-250 db
- ellés elõtt álló anya 25-50 db
- ellés körüli 1-2 nap idején 1-5 db
- anya és bárány ellés után 2 hétig 20-25 db
- anya és báránya ellés után 3. héttõl 50-100 db
- hízóbárányok 100-250 db
A juh takarmányozása
A juhok a kérõdzõk között is relatíve hosszú és tágas emésztõcsõvel rendelkeznek, így még a szarvasmarhánál is hatékonyabb rostemésztésre képesek. Egy átlagos, 50 kg testtömegû anyajuh gyapjútermeléssel kibõvített napi létfenntartó táplálóanyag szükséglete 1000 g körüli szárazanyagban, 5,82 MJ nettó energiában, 99 g nyersfehérjében, 2,2 g kalciumban és 1,7 g foszforban határozható meg. Ez az igény a vemhesség harmadik harmadában jelentõsen megemelkedik, amit a tömegtakarmányok mellett abrak-kiegészítéssel pótolhatunk. A szoptatás idõszaka is kiegészítõ takarmányozást igényel, tekintve, hogy egy liter juhtej termeléséhez 6 MJ nettó energia, 130 g nyersfehérje, 4 g kalcium és 2.5 g foszfor szükséges. A juhok fõ tápláléka az év nagy részében a legelõ, melyen történõ legeltetés hazánk idõjárásának megfelelõen évente mintegy 200 napig lehetséges. A legelés során az állatok nemcsak táplálékhoz jutnak, de nagyon hasznos a mozgás a szervezet szilárdságának biztosításában, valamint a napsugárzás D-vitamin ellátásra gyakorolt jótékony hatása sem lebecsülendõ. Noha jelenleg is a folyamatos õrzés mellett terelgetve legeltetés az általánosan alkalmazott módszer, korszerûnek a bekerített legelõkön való szakaszolt, terelés nélküli legeltetés mondható, az adott terület függvényében 4-6 szakaszra osztással a folyamatos legeltetést biztosítani tudjuk. Az elkerítés történhet állandó kerítéssel, de jó, és költségkímélõ megoldás a villanypásztor alkalmazása. Normál körülmények között 1 ha legelõ 10 anyajuh számára elegendõ. Legeltetés során gondosan ügyelni kell arra, hogy a téli takarmányozásról a legelõre, legelõrõl a téli takarmányozásra fokozatos legyen az átmenet, mert a hirtelen takarmányváltás könnyen enterotoxémiához vezethet. A felfúvódás elkerülése céljából pillangósra való áttérést csak megfelelõ szoktatás után hajtsunk végre. A gyepek legeltetése mellett sokféle alkalmi legelõ szóbajöhet, gabona-, borsó-, zöldség-, cukorrépa tarlók, valamint talán ezek közül a legértékesebb kukoricatarló, ahol az állatok bõségesen fedezhetik energiaigényüket. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a felvett takarmány hasznosításához a nyugodt kérõdzés elengedhetetlenül szükséges, ezért nyáron árnyékos delelõre kell hajtani a jószágokat, és ivóvízellátásukról is rendszeresen gondoskodni szükséges. A legelõn felvett tápanyagmennyiséget fõleg télen, illetõleg egyes termelési szakaszokban szükséges kiegészíteni a hodályban, vagy a hodályhoz csatlakozó etetõtéren. Az etetéshez célszerû lábakon álló szénarácsot alkalmazni, amely alul vályúval van kiegészítve abrak adagolásához. Jó megoldás a fal mellett kialakított, kívülrõl feltölthetõ etetõvályú is. Bárányhízlaláshoz célszerû az automata etetõ használata, mely egyszeri feltöltéssel hosszabb ideig biztosítja az állatok számára ad libitum a takarmányt. A folyamatos abrakellátás mellett az emésztést elõsegítõ hatású a hízóbárányokkal napi 100-150 g szénát etetni. A kizárólag granulált báránytáppal hizlalt állatok takarmányértékesítése négy hónapos korukig kiváló, késõbb jelentõsen megnõ a fajlagos takarmány-felhasználás, így ez idõ után a hízlalás gazdaságossága fokozatosan romlik. Itatásra az állandó vízszintû önitatók alkalmasak, vagy a folyamatosan csörgedeztetett itatóvályú, amit a juhok természetüknél fogva igen kedvelnek. Lényeges, hogy mindenképpen bevizsgált, kifogástalan minõségû vizet itassunk. Egy juh ivóvízszükséglete a szárazanyagfelvétel körülbelül három-négyszerese, ami testtömegtõl és a takarmány folyadéktartalmától függõen 3-5 liter. 50-80 állatonként szükséges egy-egy sózót is felállítani, amelybõl szükség esetén egyéb takarmány-kiegészítõket, premixeket, kalcium és foszfor pótlására szolgáló készítményeket is etethetünk.