MENÜ

Sertések circovírus okozta kórképei

Oldalszám: 106
2014.01.06.

Sertésekbõl circovírusokat közel 30 éve már kimutattak szövettenyésztésre használt PK-15-ös sertésvese sejttenyészetbõl. A megbetegedést elõször 1991-ben írták le Kanadában.
A porcine circovírusok (PCV) antigénszerkezetileg és genetikai tulajdonságait tekintve 2 csoportra oszthatók (PCV-I és PCV-II). A két víruscsoport PCR módszerrel elkülöníthetõ. A circovírusok nagymértékû ellenálló képességgel rendelkeznek. A PCV-I megbetegedést nem okoz. A PCV-II két kórkép jelentkezésével hozható összefüggésbe. A választott malacok circovírus okozta sorvadása (postweaning multisystemic wasting syndrome – PMWS), valamint a sertések dermatitis nephropathia syndromája (porcine dermatitis nephropathia syndrome – PDNS). A PCV-II okozta kórképek 1999. óta Magyarországon is elõfordulnak.

A választott malacok circovírus okozta sorvadása (PMWS) A klinikai tünetek általában 45-50 napos életkorban jelentkeznek. Az állatok fejlõdése nem megfelelõ (1. kép), romlik a testtömeg gyarapodás, nõ a fajlagos takarmány felhasználás. Szembetûnõ az állomány szétnövése, és az elhullások számának növekedése. Az elhullások kisebb számban néhány napon belül, gyakrabban 2-3 heti betegeskedés után következnek be. A morbiditás 20-40 %, a mortalitás 15-30 % között mozog, de állományszinten jelentõs a testtömeggyarapodás elmaradása. A betegség állományon belül lassan terjed, antibiotikum kezelésre az állatok egészségi állapota nem javul. Egy-egy állományon belül a megbetegedések jelentkezése és az általa okozott veszteségek eltérõek. Egyes esetekben a betegség jelentkezését követõ 9. hónapban mutatkozott a legnagyobb veszteség, amely a 15-16. hónapra csökkent a fertõzés behurcolása elõtti szintre. Más esetekben hetek vagy néhány hónap alatt a veszteségek megszûntek. A beteg sertések bágyadtak, étvágytalanok, enyhe fokú lázas hõmérsékletemelkedést mutatnak, nehezítetten lélegeznek, köhögnek. Ilyen tünetek mellett a betegek lesoványodnak, szõrzetük durva és fénytelen, anaemiásak, és esetenként sárgaság jeleit mutatják. Egyes esetekben híg zöldes, nyálkás hasmenés tapasztalható, máskor különbözõ testrészeken (fog, izület, lábvég) tályogképzõdést, különféle bõrelváltozásokat (fõként exsudativ dermatitist), valamint a perifériás testrészeken bõrelhalást lehet megfigyelni.

Az elhullott malacok kórbonctani vizsgálata során a nyirokcsomók jelentõs mértékû megnagyobbodása, súlyos fokú tüdõvizenyõ, has-, mell- és szívburok-vízkór figyelhetõ meg. Az elõbbiek mellett gyakori a félheveny hurutos, máskor kruppos-vérzéses tüdõgyulladás (2. kép). A kórszövettani vizsgálat során interstitialis tüdõvizenyõt, Langhans-típusú óriássejtek megjelenésével járó intralobularis interstitialis tüdõgyulladást találtunk. Az elõbbiek mellett gyakorta alakul ki baktériumok okozta szövõdményes tüdõgyulladás.

A megbetegedett állatok szerveibõl polimeráz láncreakcióval (PCR módszerrel) a circovírusok nukleinsava kimutatható. A szerológiai vizsgálat - a két vírus közötti keresztreakció miatt - a diagnosztikában nehezen használható. Különleges technikával dönthetõ el, hogy az ellenanyagválaszt az I., vagy a II. típusú vírusok okozták-e. A circovírussal fertõzött állományokban gyakrabban és súlyosabb formában jelentkeznek az endémiásan elõforduló kórokozók által elõidézett kórformák. A circovírusok okozta megbetegedés kártételei jelentõsen fokozódnak az állomány parvo- és PRRS-vírus fertõzöttsége, továbbá a mycoplasma pneumónia és egyéb légzõszervi kórformák gyakori elõfordulása esetén.

A malacok circovírusok okozta sorvadása esetén a védekezésben specifikus módszer (vakcina) nem áll rendelkezésre. Az import és hazai tenyészállat ill. sperma forgalmazás esetén célszerû figyelemmel lenni az állományok circovírus fertõzöttségére. A veszteségek csökkentése céljából javasolható a klinikai tüneteket mutató egyedek kiválogatása, elkülönítése, esetleg kiirtása, a járványvédelmi rendszabályok (egyszerre ki- és betelepítés, az egyes almok keverésének lehetõség szerinti elkerülése) betartása, a tartási viszonyok javítása, a malacok ellenálló képességének növelése (multivitamin készítmények adása) és a fokozott, szigorított módszerrel történõ, hatékony fertõtlenítés. Az antibiotikumokkal történõ kezelés hatékonysága csekély értékû, emellett a parenterális kezelés stresszhatása súlyosbíthatja a kártételt.

A kórforma elõfordulása hazai sertésállományokban terjedõ tendenciát mutat. Egy-egy állományban, az 5-13 hetes korcsoportban a termelési adatok hirtelen romlása (a fejlõdésben visszamaradt malacok számának jelentõs mértékû megemelkedése), a jellegtelen légzõ- és emésztõszervi tünetek és elváltozások jelentkezése alapján feltétlenül gondolni kell a PMWS elõfordulására. Az intézeti vizsgálatok során a tüdõvizenyõ és az óriássejtek kialakulásával járó jellegzetes tüdõ- és nyirokcsomó-gyulladás megerõsítheti a circovírus jelentkezését. Az oktani kórjelzés a malacok szerveinek virológiai vizsgálatával (PCR-módszerrel) történik.

A másik circovírus okozta kórformáról a következõ lapszámban tájékoztatjuk az olvasókat.