Takarmányozási mód és takarmánykonzisztencia összefüggése a húsminõséggel

Az árutermelésbõl származó vágósertéseknek jelenleg alig 4-5 %-a éri el az "E" és 18-20 %-a az "U" húsminõségi osztályba sorolást. A szakirodalom szerint megfelelõ minõségû kocaállománnyal a hazai tenyésztési programokban alkalmazott végtermék elõállító kanok után 40-50 % "E" minõségû hízó lenne elvárható. Az "U-R-O-P" osztályokban 35-17-2,5-0,5 %-os megoszlás érhetõ el.
A vizsgálatok célja a kiválasztott, különbözõ rendszerû, tartástechnológiájú sertéstelepeken alkalmazott takarmányozási (etetési-itatási) módok és a végtermék húsminõségének alakulása közti kapcsolatok egyes kérdéseinek elemzése volt.
Vizsgálatainkat 14 olyan sertéstartó gazdaságból begyûjtött, több mint 15 ezer db vágósertés minõsítési adatainak feldolgozására alapozva végeztük, amely gazdaságok többségének mûködését hosszú évek óta figyelemmel kísérjük, ismerjük a telepek tartástechnológiáját, üzemeltetési problémáit. A 7 vágóhídról begyûjtött több, mint 600 ezer, valamint a közel 1,3 millió sertésre vonatkozó elsõ féléves országos adat általános helyzetfelmérésre és modellszámítások elvégzésére adott lehetõséget.
Vizsgálati eredmények
A sertéstelepeken alapvetõen kétféle takarmányozási módot alkalmaznak: az ad libitum azaz az étvágy szerinti takarmányozást és az adagolt etetést. Az étvágy szerinti etetésnek alkalmazzák az un. adagolt ad libitum változatát is. Ez esetben az önetetõt hagyják kiürülni, így a nap bizonyos szakában nincs az állatok elõtt takarmány. A takarmány konzisztenciája alapján négy csoportba sorolható:
- száraz takarmány (derce, pellet), mintegy 86 % szárazanyagtartalommal;
- nyirkos takarmány, szárazanyagtartalom: kb. 75 %;
- pépes takarmány, szárazanyagtartalom: kb. 40 %; és
- folyékony takarmány, 30 % alatti szárazanyagtartalommal. A vizsgálatba vont telepeken négyféle takarmányozási technológiát elemeztünk:
I. Száraztakarmány, ad libitum etetéssel
II. Száraztakarmány, adagolt etetéssel
III. Pépes takarmány, adagolt etetéssel
IV. Folyékony takarmány, adagolt etetéssel.
Adagolt etetés alatt egy adott korú, tenyésztési/tartási irányú állatcsoport részére elõírt fejadagok összességének napi két-három alkalommal történõ kiosztását értjük. Az egy állatcsoport, ill. egy kutricában elhelyezett állatok napi fejadagját kézierõvel, beépített, vagy mobil gépekkel vályúkba, vagy önetetõkbe osztják ki.
Egyre inkább terjed a pellet, derce etetésére egyaránt alkalmazható, szopókás önitatóval szerelt kombinált önetetõk használata, amelyekkel mind a takarmány, mind a vízfelhasználásban jelentõs megtakarításokat lehet elérni.
1.táblázat
A vizsgált sertéstelepeken alkalmazott négy jellemzõ etetési módot a húsminõségi mutatók elemzésével rangsoroltuk. A húsminõségi mutatók és az adott telepen alkalmazott takarmányozási módok elemzése során megállapítottuk, hogy a színhúsarány és a húsminõségi jelzõszám a száraztakarmányt adagoltan etetõ sertéstelepeken a legkedvezõbb. Ezeken a telepeken a vágósertések 2,95 %-a S minõségi kategóriájú volt, szemben az ugyancsak száraztakarmányt ad libitum etetõ telepek 1,94 %-os értékével. Az S-P minõségi kategóriák hõsminõségi jelzõszáma a fenti sorrendben 1,87 és 2,17 értékre adódott. 2. táblázat