MENÜ

Vetõmagcsávázással az õszi káposztarepce állati kártevõi ellen

Oldalszám: 30
2013.12.17.

A vetés utáni kártevõhelyzet megítélése:

Az elvetett õszi káposztarepcét a fagyok beálltáig jelentõs számú állati kártevõ faj veszélyezteti. Ezek közül néhánynak, így a bolhafélék, a repcedarázs, a repcegyökér-gubacsormányos kártételével rendszeresen számolni kell. Alkalmi jellegû lehet a vetési bagolylepke, a repceszár-ormányos õszi rasszának kisebb-nagyobb mérvû fellépése vagy a mezei pocok foltszerû rágásának megjelenése.

Az õszi káposztarepce, legyen az hagyományos vagy új termesztési körzetbe vetve, a fenti kártevõ fajoknak állandóan kitett, mivel más kultúrnövényeken (káposztafélék, mustár, tarlórépa stb.) is kiváló táplálékra lelnek. A keresztes virágú gyomokról nem is beszélve, melyek állandó kártevõforrásnak számítanak. Az utóbbi jelentõségét napjainkban fel kell értékelni, mivel a parlagterületek nagyságát százezer hektárban kell mérni. Bárhová kerül vetésre a repce, kártevõ nyomásnak mindenütt kitett. A problémakört csak súlyosbítja, ha a vetõmag rosszul elmunkált talajba került, ráadásul egyenetlen mélységbe, a kelõ növény küzd az elõvetemény maradványokkal, szárazsággal, tápanyaghiánnyal. Ilyen esetekben csak idõ és a repce kondíciójának függvénye, hogy oda a kártevõ mikor és milyen mértékben telepszik be, majd ebbõl következik a kártétel nagysága.
Mindezek függvényében, jó ha tudjuk, nagy repcebolha kártételre ott számítsunk, ahol a környezetben az elõzõ évben jelentõs betelepedés-fellépés volt, vagy a betakarítás idõszakában nagyszámú imágót észleltünk. A földibolhák támadása független az elõzõ évi fertõzöttségtõl. Az állandó magas számú jelenlétük (fûféléken, gyomokon, répaféléken) arra figyelmeztet különösen száraz környezetben, hogy a növényünk fokozott veszélynek kitett a kelési idõszakban. A repcedarázs meglepetésszerû lombkártételére akkor van kilátásunk, ha a II-ik nemzedékének bábozódása idején 10 mm feletti csapadék hullott (2001-ben ez a feltétel már teljesült) vagy az állomány sûrû, de gyenge kondíciójú. A repcegyökér-gubacsormányos fertõzésének kedvez az elõzõ évi repcetábla közelsége, a növény rövid idõn belüli (1-2 év) ismételt vetése, de a rossz talajszerkezet, a keresztes virágú gyomok jelenléte is. Alkalomszerû a repceszár-ormányos õszi törzsének és a vetési bagolylepke vagy más Noctuidae-faj kártételének bekövetkezése.
A vetõmagcsávázás lehetõségérõl: Amikor a kora õszi határszemléinken (repcénél is tegyük meg naponta) arról döntünk, hogy aktuális a bolhakártevõk vagy repcedarázs álhernyója elleni védekezés, akkor gyakorta, megkésve, már valamilyen mértékû káresemény bekövetkezését vesszük tudomásul. Az elõrejelzési lehetõségeink e kártevõkre vonatkozóan behatároltak, csak szignalizációról beszélhetünk. A várható kártételt és a védekezés idõpontját legfeljebb néhány nap választja el egymástól. Kérdés ekkor is: idõben szereztük-e meg az információnkat vagy elkéstünk? Van-e még lehetõségünk a (további) kár elhárítására? Mennyi idõnk – kapacitásunk – anyagi eszközünk van a kezelés optimális idejû elvégzésére? A bizonytalanság kiküszöbölésére kínál lehetõséget az inszekticides vetõmagcsávázás. Az eljárás alapját az adja, hogy mindkét kártevõ évrõl-évre a kártételi küszöbértéket meghaladó mértékben veszélyezteti repcetábláinkat. A preventív módon ható vetõmag felületére rávitt inszekticid hatásaként, minimális környezetszennyezéssel elejét vehetjük a jelentõsebb kártétel bekövetkezésének. Hazai körökben, repcében az 1950-s évek óta folytatnak csávázószeres vizsgálatokat. A sok készítmény közül csak 1976-ra került engedélyezésre, megfelelõ biológiai hatással is rendelkezõ peszticid a Hostathion 40 EC(triazofosz). 1999-tõl a kloronikotinil csoportból a Mospilan 70 WP (acetamiprid) majd a Chinook 200 FS (imidakloprid + bétaciflutrin) került engedélyezésre. Valamennyi peszticid szisztematikus, és jelentõs tartamhatással rendelkezik. Mit jelent a termelõ számára az inszekticid csávázó szerek használata?
Mindenekelõtt 6-8-12 hétig tartó védelmet a bolha-félék, repcedarázs álhernyója, a repcegyökér gubacsormányos, a repceszár ormányos, a talajlakó kártevõk (drótférgek, bagolylepkék) ellen. Hatásukra javul a nagy repcebolha, a repceszár ormányos lárvája, a repcegyökér gubacsormányos okozta télállóság (nincs vagy csak elenyészõ a kártétel). A talajnedvességtõl függetlenül elegendõ hatóanyag kerül a szik- és fiatal lomblevelekbe. Állománykezelõ beavatkozásra elvétve lehet szükség, legfeljebb táblaszéleken, ahol közismerten nagy a fertõzési nyomása a bolha-fajoknak. A csávázó-szerrel kezelt magból fejlõdött növény nem lesz, nem lehet abszolút kártételmentes. Kisebb rágásnyomok elsõsorban a bolha alkatúak miatt elõfordulnak, de azok nem kiterjedtek, a növény közvetlen létét nem veszélyeztetik. Az elenyészõ kártétel (jóval a veszélyességi szint alatt) abból adódik, hogy a száraz nyárvégi idõszakban a kártevõk nagy egyedszámban telepszenek be a repcetáblákra, néhány harapás után azonban elpusztulnak. Újak jönnek helyükre, ezek is hasonló sorsra jutnak, végül elfogy – kimerül a bolha populáció.
Szórványos repcedarázs kártétel ott fordul elõ, ahol egyes magvak nem kaptak vagy nem jutottak elegendõ, a teljes felületüket bevonó csávázó anyaghoz. Bármely készítményrõl legyen is szó, a tavaszi kártevõkkel szemben érdemleges hatást nem mutatnak. A csávázás mûvelete házilag vagy korszerû eszközháttérrel rendelkezõ vetõmagüzemben egyaránt elvégezhetõ (kivéve a Chinook 200 FS). Idõpontját tekintve, jó ha minél közelebb van a vetéshez. Törekedni kell a magfelület teljes bevonására, a magvak csomós összetapadásának (vetési nehézséget okoz precíziós gépeknél) megakadályozására. Erre a talkum 50 g/100 kg mag dózisa kiválóan alkalmas, a csávázással egy menetben is elvégezhetõ.
táblázat Tóth Béla
Baranya Megyei NTSz, Pécs