MENÜ

Tarlóégetés és/vagy szerves anyag megõrzés?

Oldalszám: 34
2013.11.13.

A tarlóégetés a szántóföldi növénytermesztés egyik legvitatottabb „munkafolyamata”. Számos elõnye van, ugyanakkor lényegesen több az olyan hátrány, amely feltétlenül átgondolásra kell késztessen mindenkit, aki élni kíván vele. Az égetés támogatói azzal érvelnek, hogy elpusztítható a gyommagvak, a kártevõk és a kórokozók nagy része. Ezzel szemben a valóság az, hogy a pusztítás csak a felszínre, illetve az alatta lévõ néhány centiméter rétegre terjed ki. Ugyanakkor az égetés során károsodnak a hasznos bioszervezetek is, megbomlik a környezet biológiai egyensúlya, és nem elenyészõ a vadak pusztulása sem.

A tarlóégetés támogatói érvként hangoztatják, hogy megsemmisíthetõk a mûvelés jó minõségének elérését akadályozó tarlómaradványok, fõként a szalma és a kukoricaszár. Ugyanakkor a legtöbb esetben éppen a vonódott növényi részek nem égnek el, és emiatt égetés után sem mellõzhetõ a külön menetes szárzúzás. A tarlóégetés nem csak a szerves anyag felelõtlen pazarlását jelenti, de a levegõszennyezést is fokozza. A harmadik évezred elsõ éveinek Magyarországán sajnos még mindig bevett gyakorlat a tarlómaradványok elégetése. A legtöbb európai országban szigorúan tilos a tarlóégetés. A kalászosok, a keresztes virágú növények szára kiszáradás és a beérés után a betakarítással egy menetben aprítható, a felszínen szétszórt, zúzott szalma egyenletesen a talajba keverhetõ. A szalma egyúttal alternatív energiaforrásként is hasznosítható. Nyugat-Európában több helyen (pl. Ausztria, Dánia) egész települések fûtési rendszerét alapozzák növényi maradványokra.
Nem szabad összekeverni a tarlóégetést és a szalmaégetést, ugyanis utóbbi szigorúan tilos. A tarlóégetés (visszamaradt növényi csonkok, valamint elmaradt szalmafoltok égetése) is engedélyhez kötött azonban, a területileg illetékes jegyzõhöz lehet a kérelemmel fordulni, aki a növényvédelmi állomás véleményét kikérve hozza meg döntését. Ez a gyakorlatban szinte minden esetben a tarlóégetés engedélyezését jelenti.
Bár a tarlóégetés rengeteg vita forrása világszerte és hazánkban is, a szerves anyag megõrzésének fontossága, a termõképesség és külsõ hatásokkal szembeni ellenállóképességét fokozó hatása miatt napjainkra felértékelõdött. A tarlóégetés megítéléséhez két szempontra figyeljünk. Az egyik, hogy egészséges-e a tarló, vagy kórokozókkal fertõzött. A másik, hogy értékes szerves anyag utánpótlási forrás veszhet el az égetés során. Amerikában és Európa számos országában bevett gyakorlat, hogy a kombájnokat szárzúzó adapterrel szerelik fel, amely a szalma egyenletes aprítását és terítését teszi lehetõvé. Ez különösen olyan gazdaságokban jelentene nagy elõnyt, ahol a maradványok állatállomány hiányában teljes egészében bedolgozhatók a talajba. A korábbi évtizedekben voltak próbálkozások a zúzó adapterek elterjesztésére, azonban a betakarító eszköz teljesítményét némileg csökkentõ hatása miatt nem honosodott meg, és továbbra is az égetés mellett döntöttek olyan esetekben is, amikor növényvédelmi problémák nem tették indokolttá. Remélhetõ, hogy az átformálódóban levõ mezõgazdasági szemlélet (talajvédõ és kímélõ termesztési technológiák) és a közelgõ EU csatlakozás elõsegíti ezeknek az eszközöknek újbóli térhódítását Magyarországon is. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy amennyiben a szalmát a talajba juttatjuk az átmeneti tápanyaghiány elkerülése, illetve a lebomlás elõsegítése érdekében pótlólagos nitrogénforrás kijuttatása szükséges.
A tarlóégetés legfõbb indokaként a kártevõk, kórokozók elleni védekezést szokás megjelölni. Az égetés elsõsorban azokat a károkozókat gyéríti, amelyek a leveleken, szármaradványokon találhatók meg, a gyökér- és szártõbetegségek kórokozói ellen kevésbé nyújt megoldást. Éppen ezért növényvédelmi megfontolásból akkor lehet indokolt a tarlóégetés, ha a vetésváltásban kalászost kalászos követ. Ez azonban más szempontból sem tartható és ajánlható módszer. A szakszerû vetésváltás hatékony eszköze annak, hogy a növényi maradványok a talaj szerves anyagának megõrzéséhez járuljanak hozzá.
A tarlóégetés szabályai a szükséges engedélyek birtokában 1.Még egyszer gondoljuk át, hogy elkerülhetetlen e a tarlóégetés, amennyiben igen, az alábbiak betartását kell szem elõtt tartani.
2.A tarlóégetést a 25-30 hektárnál nagyobb területen szakaszosan kell végezni és csak az egyik szakasz felégetése után szabad hozzáfogni a következõhöz. A körbeégetést kerülni kell a vadállomány miatt.
3. Az égetés megkezdése elõtt a területet körbe kell szántani legalább 3 méter szélességben.
4. Gondoskodni kell az erdõ- és cserjesávok, facsoportok védelmérõl legalább 6 méter védõsáv kialakításával.
5. A tarlóégetés idõtartamára gondoskodni kell tûzoltásra alkalmas kézieszközökrõl, továbbá megfelelõen kioktatott dolgozó jelenlétérõl. Egy ekével felszerelt traktort a helyszínen készenlétben kell tartani.
6. A tarló és növényi hulladékégetés célját szolgáló tüzet õrizetlenül hagyni nem szabad, és veszély esetén azonnal el kell oltani.
7. A tarlóégetés befejezése után a helyszínt gondosan át kell vizsgálni, az esetleges parázslást, izzást meg kell szüntetni.
Dr. Gyuricza Csaba