MENÜ

LUCERNASZÉNA KÉSZÍTÉS KORSZERÛEN

Oldalszám: 65
2013.12.17.

A kérõdzõk és a lovak takarmányozásában nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a szénafélék. A bendõfermentációt kedvezõen befolyásoló, megfelelõ mennyiségû és minõségû szénára alapozott takarmányozás jelentõsen javítja a tehenek termelõképességét és energiaellátását. Ehhez stabil bendõfolyadék pH és aktív bendõbaktérium élet szükséges, melynek alapfeltétele a takarmányok nyersrost tartalma.

A strukturális rost hatására az optimális bendõdinamika biztosítható. A magas fehérjetartalmú szálastakarmányok nagy mennyiségben történõ felhasználásának gátat szab az a tény, hogy jó minõségû széna nehezen készíthetõ. A jelenlegi, hazai gyakorlatban a szénakészítés legáltalánosabb és legelterjedtebb módja a renden történõ szárítás. Különösen lucernaszéna-készítés esetén, ilyenkor nagy tápláló-, ill. hatóanyag-veszteséggel és minõségromlással kell számolnunk. A szénakészítés idõjárási kockázattól függõ veszteségei mechanikai (levélpergésre visszavezethetõ 5-15 %-os szárazanyag veszteség) és kémiai (kilúgzás okozta 30-40 % szárazanyag-, a káros UV sugárzásra bekövetkezõ 50-60 %-os karotinveszteség) jellegûek, melyhez még a tárolás alatti légzési veszteség 10-15 %-os szárazanyagra vonatkoztatott értéke is járul. Mindezen veszteségek kiküszöbölése érdekében a meglévõ eljárások felülvizsgálata és minõségi felújítása, valamint új és korszerû technológiák bevezetése szükséges. Mindezek figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy jó minõségû lucernaszénát annak kedvezõtlen fizikai tulajdonságai miatt csak megfelelõ technológiával, a technológiai elõírások pontos betartásával, a mûszaki feltételek megteremtésével, valamint a megfelelõ munkaminõséggel és teljesítménnyel dolgozó gépek alkalmazásával lehet csak biztosítani.

Szénakészítéshez a lucerna kaszálását zöldbimbós állapotban kell megkezdeni, illetve elvégezni. A lekaszált, valamint rendrevágott lucerna esetében a levél vízleadása minden esetben gyorsabb, mint a szárrészek száradása, ezért ezen mûvelet alkalmával a lucerna rendrevágására minden esetben szársértõvel felszerelt rotációs kaszákat, illetve rendrevágókat alkalmazzunk. Éppen az ezirányú felhasználói igényeket érzékelve, szinte valamennyi mezõgépgyártó cég különbözõ anyagú és konstrukciójú hengeres szársértõvel kínálja rotációs kaszáit.

A kisebb állatállománnyal, illetve lucerna termõterülettel rendelkezõ vállalkozások a kisebb, 1,6-2,4 m munkaszélességû függesztett, gumihengeres szársértõvel szerelt rotációs kaszákat használhatják elõnyösen. A nagyobb területtel rendelkezõk részére pedig a 2,8-3,0-5,0 m munkaszélességû változatokat javasoljuk. A kaszálás és rendrevágás megfelelõ beállítás esetén (tarlómagasság, csúszótalpak talajterhelése) viszonylag magas, 8-10 km/h munkasebességgel végezhetõ. A tárcsás vágószerkezetû kaszák esetén a rendterelõt a legnagyobb munkaszélességre kell állítani, ez esetben a kaszálás utáni rendterítés munkamûveletét megspórolhatjuk. Azok után a kaszák után azonban, amelyek nem terített rendet hagynak vissza, a rendterítést már nem hagyhatjuk el. A mûveletre 7-10 m munkaszélességû, vontatott gépek használhatók. Mivel a rendterítõ gépek nagy munkaszélességgel és sebességgel üzemeltethetõk energiaigényük minimális.

Az elterített lucernát 35-40 % nedvességtartalom elérésekor rakjuk rendre, melyhez kis- és nagy munkaszélesség esetén egyaránt vezérelt ujjas rendrakókat használjunk. Ezen berendezések munkavégzõ elemei – melyek görgõkkel vezérelt villakarokon vannak rögzítve – az anyagot a talajról felemelik és átfordítják, majd a forgórész átmérõjének megfelelõen rendre rakják. A rendrakást úgy végezzük el, hogy 800-1000 mm széles, 350-400 mm magas, laza szerkezetû, egyenletes keresztmetszetû rendet kapjunk. Erre egyrészt azért van szükség, mert a laza keresztmetszet segíti a renden lévõ anyag további gyors száradását, másfelõl pedig a megfelelõ geometriai méretû és egyenletes keresztmetszetû rend a bálázógépek jó munkájának egyik fontos elõfeltétele.

Annak ellenére, hogy a lucernarendek mozgatását mindig a minimumra kell szorítani, kedvezõtlen, csapadékos idõjárás esetén azonban a rendkezelési munkákat több alkalommal is el kell végezni. Ebben az esetben különösen fontos, hogy a legkíméletesebb munkát végzõ, vezérelt ujjas rendkezelõket használjuk. A rendkezelési munkákat az 1. ábra szerint csoportosítjuk.

A bálázás mûveletét a renden lévõ lucerna 20-22 % nedvességtartalomra történõ száradásakor kell megkezdeni. A különbözõ konstrukciójú bálázó gépekkel – szögletes kisbálakészítõk, hengeres- és szögletes nagybálázók – a bálázás a megfelelõ mennyiségi és minõségi követelményrendszer betartása mellett egyaránt elvégezhetõ. Ezek közül a szögletes kisbálakészítõk csúszódugattyús gépek, melyeknél a bálatömörség a bálakamrát összeszorító tekercsrugók elõfeszítésével, a készített bálák hosszúsága pedig egy mechanizmus segítségével állítható be. A hengeres bálakészítõk közül az állandó bálakamrás gépek állandó bálaátmérõvel, a változó bálakamrás gépek pedig a beállított értéknek megfelelõ bálaátmérõvel dolgoznak. Ebben az esetben a bálatömörség vagy mechanikusan tekercsrugók elõfeszítésével, vagy a hidraulikus rendszer nyomásával állítható be. A szögletes nagybálakészítõ gépek szintén csúszódugattyús tömörítõ szerkezettel mûködõ berendezések, ahol a bálahosszúság és a bálatömörség a már említett követelményrendszer figyelembevételével szintén beállítható. Az egyenletes bálatömörség biztosításához egyes típusoknál elektromos érzékelõ és jeladó vezérli az elõtömörítés mértékét. Az FVMMI GM Kht. vizsgálatai alapján különbözõ konstrukciójú bálázógépek lucernaszéna bálázásban elérhetõ egyes paramétereit az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Az elkészített bálák rakodása és szállítása a fenti munkák mellett szintén nem kis feladatot jelent. A szögletes kisbálák anyagmozgatása, kazalozása ezentúl jelentõs kézierõt is igényel, amit a bálázókra épített bálacsúszdák és bálakidobók alkalmazásával, illetve a kazalozáskor különbözõ felhordók alkalmazásával csökkenthetünk. A hengeres- és szögletes nagybálázó gépek alkalmazásának egyik elõnye az anyagmozgatás gépesíthetõségében jelentkezik, mivel ezek szántóföldi rakodására praktikusan használhatók a bálák tömegéhez igazodó emelõképességû, traktorra szerelt homlokrakodó gépek. Az újabb fejlesztésû univerzális, illetve nehéz univerzális traktorok erõátviteli rendszere könnyû irányváltást biztosít, ami szintén a rakodási munkák megkönnyítését segíti elõ. Kazalozás alkalmával a hidrosztatikus járószerkezet-hajtású a rakodási feladatoknak megfelelõ 7-10 m-es emelõmagasságú, teleszkópgémes homlokrakodók használhatók a leggazdaságosabban.

A magas táplálóanyag-tartalommal jellemezhetõ lucerna minõségi szénaként, szénapajtában történõ elõállításának több változata is lehetséges. Mindegyiknek közös jellemzõje a lehetõség szerinti mind szántóföldi, mind pedig technológiai veszteségek csökkentésére irányuló törekvés. Szálas szénára alapozott szárítás esetén a rendfelszedõ kocsikkal beszállított, szársértett rend, romlási folyamatokat gátló kezelés nélkül, vagy kezeléssel, az egyensúlyi nedvességtartalomnál lényegesen alacsonyabb, a levélpergés határát megközelítõ szárazanyag-tartalommal kerül betárolásra. A szárítást nagyteljesítményû radiál vagy axiál ventilátorokkal, az elsõ esetben stabil szellõztetõ padozaton, a másodikban telepíthetõ szellõztetõ rácsozaton környezeti, vagy nem megfelelõ légállapot jellemzõk esetén és a káros kondenzációs kicsapódások figyelembevételével, elõmelegített levegõvel végezzük. Adalékanyagos kezelésre a szellõztetéses rendszerû szárítással egyidõben is lehetõség nyílik. Bálázott széna szárítása alkalmával az átszellõztetés nehézségeibõl adódóan az alacsonyabb nedvességtartalmú szögletes és hengeres egyedeket hasonló technológiával tartósíthatjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy a belül lazább szerkezetû bálák stabil és mobil szárítólétesítményekben egyedileg és csoportosan, elõmelegített levegõvel, recirkulációs rendszerben is kezelhetõk. Ezek a jelenleg legkorszerûbbnek mondható szénaszárítási technológiák – melyeknek megvalósítása a betárolt széna anyagjellemzõinek és a környezeti, valamint az elõmelegített levegõ állapotjellemzõinek figyelembevételével történik – teljes automatizációra épül.

A fent említett szellõztetéses szárításra alapozott, szálas és bálázott anyagot befogadó szénapajták a nagyüzemek, az elõmelegített levegõvel dolgozó stabil, csoportos rendszerû bálaszárításra alapozott tárolók a minõségi és kereskedelmi árút elõállító középüzemek, az egyedi szárítást végzõ és mobil berendezések a kis- és bérvállalkozások technológiáinak létesítményei.

A különbözõ konstrukciójú bálázógépek fontosabb paraméterei lucernaszéna készítésben

1. táblázat

Gödöllõ, 2001. június 25.

Dr. Kelemen Zsolt

FVMMI GM Kht., Gödöllõ

Dr. Bellus Zoltán

FVM Mûszaki Intézet, Gödöllõ