MENÜ

Termékenység, szaporaság

Oldalszám: 63
2013.11.14.

A termékenység, a szaporaság a másodlagos értékmérõ tulajdonságok közé tartozik, ami azt jelenti, hogy közvetve befolyásolja a termelést, illetve termelés gazdaságosságát. Azonban az egyik legfontosabb tulajdonság, mert borjú nélkül nincs hústermelés és nincs tejtermelés sem.

A szaporaság a nõivarú állatok utódainak a számát jelenti Miután a szarvasmarha unipara, „egyetellõ” állat, szaporaságról csak az állományok értékelés , illetve az ikerellés kapcsán beszélhetünk.
Termékenység azt jelenti, hogy a bika folyamatosan termékenyítõképes spermiumokat termel, az üszõ és a tehén rendszeresen fogamzásra képes, és utódokat hoz világra. A termékenységet sokféle mutatóval lehet kifejezni, a gyakorlat számára elsõsorban a tenyésztés szempontjából, a tenyésztõi munkát kifejezõ mutatókat használunk illetve számolunk a termékenység elemzésére, vizsgálatára. A termékenységi mutatókat számolhatjuk egy tehénre, 100 tehénre, vagy populáció, állomány szinten. Vemhesülési százalék az fejezi ki, hogy 100 termékenyített tehénbõl egy adott idõszakban hány lett vemhes. Számolhatjuk csak elsõ termékenyítésre, (ez a jobb mutató), vagy nem vesszük figyelembe, hogy az adott tehénnél a termékenyítés hányadik volt. Az elsõ termékenyítés után számolva hazai átlag 50-55 % teheneknél, üszõknél 60-65%. Ellési százalék azt mutatja meg, hogy 100 tehénbõl egy év alatt hány ellik meg. Kétféle ellési %-ot használhatunk, egyiknél induló létszámra ( január elsejei létszám), a másiknál az összes ellések számát éves átlaglétszámra vetítjük. Az induló létszámra vetített ellési % fejezi ki jobban az állomány termékenységét, mert az ellések számában nincsenek bent az üszõellések. Pontosan azt fejezi ki, hogy a január elsején bent álló tehenekbõl az adott évben hány ellik meg. 80% felett az eredmény már jónak mondható, de kiváló a 90% feletti eredmény. Az átlaglétszámra számolt ellési % lehet 100 feletti is, mert attól függ, hogy mennyi volt az üszõellés, illetve hány % volt a selejtezés. Termékenyítési index azt fejezi ki, hogy egy eredményes vemhesítéshez hány termékenyítés szükséges. Egyedi szinten minden tehénnél ki kell számolni az átlagot. Kívánatos, hogy minél több tehén egy vagy két termékenyítésre legyen. Miután az igen kiváló tenyészbikák spermája igen drága, nem mindegy, hogy mennyi az index. Meg kell határoznia a tenyésztõnek azt a maximális termékenyítési számot, mely felett a tehenet ha lehet kiselejtezi. Igen értékes tehenek esetében lehet csak kivételt tenni. Állomány szinten tehenek esetében jó eredmény a 2,0-2,5 közötti átlag, üszõk esetében 1,5-1,8.
Szervizperiódus (service period) azt mutatja meg, hogy az elléstõl az eredményes vemhesítésig mennyi idõ telt el. A mutató szintén egyedre és állományra egyaránt számolható. 60 nap alatt igen jó, 60-90 nap között jó, 90-120 nap között megfelelõ. 120 nap feletti már kedvezõtlen. Állomány szinten törekedni kell, hogy a szervizperiódus 120 nap alatt legyen, 80-90 napos állomány átlag igen jónak mondható.
Két ellés közti idõ azt fejezi ki, hogy hány nap telt el két egymást követõ ellés között. 400 nap alatti eredmény egyedi és állomány szinten jó eredménynek számit. A szervizperiódus és a vemhességi napok összege is megadja a két ellés közti idõt.
Két olyan mutató van még, amely igen jól mutatja az állomány termékenységét, sajnos a gyakorlatban nem mindenhol használják és vizsgálják. A két mutató a következõ:
Elsõ termékenyítés ideje. Azt mutatja meg, hogy az elléstõl az elsõ termékenyítésig hány nap telik el. Egyedenként és állomány szinten vizsgálható. A tehén involúciója két szakaszból áll. A morfológiai szakasz 20-25 napra, a funkcionális szakasz pedig átlagban 45 napra befejezõdik, de ez nem jelenti azt, hogy ezen idõszakon belül nem lehet ivarzás, illetve 45 napon belül nem termékenyíthetõ tehén, ha minden rendben van.
Hazai vizsgálatok szerint az ellést követõ elsõ ovuláció idõpontja a 21. nap, az elsõ ivarzások átlagosan a 28. napra esnek. Az ivarzás csak az esetek kb. 20%-ban elõzi meg az ovulációt, kb. 22%-ban együtt fordul elõ a kettõ. Mintegy 38 %-ban elõbb ovulálnak az állatok, mintsem az ivarzás tünet jelentkezne náluk, kb. az egyedek 20%-nál pedig nem dönthetõ el az ovuláció lezajlása. Irodalmi adatok többsége az egészséges tehenek elsõ ovulációját, ami többnyire ivarzás nélkül megy végbe, a 15. nap körüli idõre teszi. Ezt követõen a második ovuláció 35. nap tájára esik, amelyet általában ivarzás is kísér, így már észlelhetõ. Azt, hogy korán termékenyíthetõ e a tehén vagy sem azt mindig egyedileg kell eldönteni. Azt is tudni kell, hogy a túl korai fogamzások esetében azonban a korai magzatelhalások aránya nagy.
Az elv az, hogy az elsõ termékenyítés az ellést követõ 60 napon belül megtörténjen. Ez azért is fontos, mert fõleg a nagy tejtermelésû tehénnek a laktáció elsõ szakaszában éppen azokra az anyagokra (energia, táplálóanyag)van szüksége a nagy tejtermeléshez, amelyek a vemhesítéshez is szükségesesek. A nagy tejtermelés miatt a tehén a saját szervezetébõl is elvonja a tápanyagokat, mert nem tudunk neki annyit adni, mint amire szüksége van, ezért fontos, hogy akkor termékenyítsünk, amikor még a tehén rendelkezik ezekkel a tápanyagokkal. A minél késõbbi termékenyítés egyre problematikusabb lesz.
Egymást követõ termékenyítések között eltelt idõ. A szabályos ivarzási ciklusok átlagban 21 naponként követik egymást. Ha valamilyen okból (nem tudunk a tehén ivarzásáról) elmarad az ivarzási ciklusban a termékenyítés, ez plusz 21 nappal növeli meg majd a szervizperiódus hosszát. Nagy létszámú vizsgálataim alapján azt tapasztaltam, hogy átlagban két termékenyítés között 42 nap telik el, azaz átlagban egy ciklus marad ki termékenyítés nélkül. A megállapítás nem csak az elsõ két termékenyítésre vonatkozik hanem mindegyikre. Három termékenyítés esetében ez már 2 ciklus azaz plusz 42 nap, és így tovább. Javasolható a gyakorlat számára ennek a mutatónak a rendszeres vizsgálata, mert ezáltal lényegesen javíthatók a termékenységi eredmények.
Olyan esetekben, amikor rendszeres vemhességvizsgálatokat nem végeznek, a NR (Non return) indexet használják az állomány termékenységének kifejezésére, ami azt fejezi ki, hogy a termékenyített állomány hány százaléka nem ivarzott vissza.
A tenyészbikák laboratóriumi spermavizsgálatát a mesterséges termékenyítõ állomásokon elvégzik. A gyakorlatban viszont célszerû a bikák fertilitását megnézni. A bikák fertilitása azt jelenti, hogy az adott bika 100 elsõ termékenyítésébõl hány százalék lett vemhes. Vizsgálata azért fontos, mert idõben tájékoztat arról, hogy a bika termékenysége jó e vagy sem, rossz eredmény esetén azonnal lehet intézkedni. A fertilitás kiváló 60% felett, 50-60% között jó, 40-50% között megfelelõ. A szaporaság kapcsán meg kell említeni a nehéz ellést és az ikerellést. A nehéz ellés a szarvasmarhánál gyakrabban fordul elõ, mint más gazdasági állatfajoknál. A nehéz ellés függ a fajtától, az anyától, az apától, az egyedtõl és a takarmányozástól, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A nehéz ellés nagyban befolyásolja s szaporaságot. Az ikerellés gyakorisága a szarvasmarha esetében 3-4 % tehetõ, ami csak kismértékben növeli a szaporaságot. A húsmarha állományok esetében van nagyobb jelentõsége, mert a tejelõ állományok esetében a vegyes ivarú ikrek tenyészállatként nem használhatók fel. Legújabb amerikai kutatások olyan vonalakról számolnak be, ahol az ikerellések aránya 20-30%, ez elsõsorban a marhahús-termelés volumenét és hatékonyságát növelheti gyors ütemben. A szaporaság az újabb biotechnológiai (mesterséges termékenyítés, embrió-átültetés, spermium és embrió szexálás, embriófelezés stb.) módszerekkel lényegesen növelhetõ.
A termékenység rosszul öröklõdõ tulajdonság (h2 .0,1) ami azt jelenti, hogy a külsõ környezeti tényezõk nagymértékben befolyásolják, melyek a következõk: takarmányozás, tartási mód és a humán tényezõk.
A szarvasmarha életében a takarmányoz szempontjából a reprodukciót érintõ kritikus idõszakok a következõk: ivarérés elõtti és alatti, tenyészérettség, a termékenyítés és az ellés körüli idõszak. A következõ táplálóanyag hiányok vannak hatással a termékenységre: energia, fehérje, vitamin, ásványi anyag (kalcium, foszfor, jód, szelén). A tartási mód is nagyban befolyásolja a termékenységet. Kötetlen tartási rendszerben lényegesen jobbak a fent felsorolt mutatók, mert az ivarzók könnyebben felismerhetõk, jobban mutatják az ivarzás jeleit, mint kötöttben (állandó istállózás, mozgás hiány) A humán tényezõk közé tartozik az ivarzó tehenek fel nem ismerése, (ivarzási ciklusban nem lesz termékenyítés) az ivarzási cikluson belül a nem megfelelõ idõben történõ termékenyítés, az inszeminátor munkájának minõsége. A magas tejtermelés és a termékenység között enyhe negatív összefüggésrõl számolnak be az irodalomban, de ha az elõbb említett befolyásoló tényezõket kiküszöböljük, igen magas tejtermelésû állományokban is igen jó termékenységi mutatók érhetõk el.
A termékenységi mutatók javítása nem kíván költséges beruházásokat, csak nagyobb odafigyelést. A számítástechnika alkalmazása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy naponta pontos és gyors információkat szolgáltasson a tenyésztõknek. A termékenységi mutatók javításához is csapatmunka (tenyésztõ, állatorvos, inszeminátor) szükséges.
Dr. habil. Báder Ernõ