MENÜ

Az ivarzásról és a termékenyítésrõl…

Oldalszám: 57
2013.11.14.

1. A sertés szaporodásbiológiai jellemzõirõl
A sertés jellegzetesen poliösztruszos faj, egész évben hajlandó az ivarzásra, következésképpen az ellésre. Termékenysége azonban – melyet a fogamzási %-al /NR/, praktikusan az ellési-fialási %-al /100 búgatásra jutó ellés/ jellemezhetünk- jól megfigyelhetõ szezonális ingadozást mutat. Ennek okai egyrészt nyilván a környezeti tényezõkben, másrészt a szaporodás örökletes éves ritmusában keresendõk.

A termékenység leggyengébb a májustól augusztusig, legjobb a szeptembertõl novemberig tartó idõszakban. A nyári hõstressz nemcsak a fogamzásra, hanem a sikeres termékenyítésbõl született malacok számára is negatív hatással van. Egyrészt az ovulációs ráta /levált peték száma/ a nyári idõszakban alacsonyabb, másrészt nagyobb a koraembrionális veszteség. Ez utóbbit azzal magyarázzák, hogy a petevezetõ hámjának proliferációja késõbb következik be és kevésbé kifejezett a hõstressz alatt. Az ivari ciklus hossza átlagosan 21 nap /18-23 nap/, melybõl a sárgatest fázis 16-17 nap, a tüszõfázis 4-5 nap. Az ovulációs ráta /évszak és korfüggõ/ 12-30 között ingadozik. A várható ivarzás elõtt és alatt megemelt takarmányadag /flushing/ pozitívan befolyásolja az értékét – más kérdés, hogy ivarzás alatt a koca rövidebb- hosszabb idõre szinte felfüggeszti a takarmányfelvételt. Javasolják a flushing idõbeni kiterjesztését a termékenyítést követõ három hétre. Jóllehet a legtöbb szerzõ az inplantálódás hatásfokában / a beágyazott zigóták számában/ nem érzékel többletet, az esetleg visszaivarzó ovulációjára – ovulációs rátájára – pozitív hatást gyakorolhat. 2. Ivarérettség – tenyészérettség Az ivarérettség – tulajdonképpen az elsõ ivarzás – 5-6 hónapos kor körül jelentkezik. A tenyészérettség az a fejlettségi állapot, amikor a kocasüldõ a fajra-fajtára jellemzõ alomszámot problémamentesen megelli, azokat felneveli, választás után ivarzik és vemhesül. Az egyes fajták között kisebb különbségek lehetnek, jellemzõ a 8 hónapos kor, 120 kg testtömeg. A tenyészérettség kritériumaként említettük a fajtára jellemzõ alomszámot. Ehhez alapvetõ a termékenyítést megelõzõ két megfigyelt ivarzás, ugyanis az ovulációs ráta az elsõ ivarzáskor 5-10, majd fokozatosan nõ, a harmadik ivarzáskor 12-18. Több szerzõ foglalkozik a tenyészérettség idõbeni elõrehozatalának lehetõségeivel, módjaival. Azért ez valami más. A tenyészérett kocasüldõ lényege, esszenciája éppen az a csodálatos harmónia, ami a testtömeg, ráma, csontozat, szív, tüdõ és a belsõ elválasztású mirigyek mûködése között fennáll. A siettetés okai között alapvetõen a nem megfelelõ ütemû kocasüldõ beállítás és/vagy a kocaszállás kapacitás hiánya áll. Másfelõl a túl késõn érõ – 7 hónapos korig nem ivarzott – kocasüldõt selejtezésre javaslom. A sertés fajra egyébként jellemzõ a nõivar 2-15 %-os infantilizmusa.
3. Ivarzás
Az ivarzás a párzásra, szaporodásra való hajlandóság megnyilvánulása, az elsõdleges nemi szervek /petefészek/ képleteinek megváltozásában, hormonális változásokban, a külsõ nemi szervek elváltozásában, a magatartás, viselkedés megváltozásában jelentkezik. Külsõ kép alapján szakaszolható. A proösztruszban /elõivarzás/ a mobilitás nõ, fekvési idõ csökken, a péraajkak duzzadtak, a vulvát szétnyitva a nyálkahártya vörösen csillog /utóbbi az ivarzási nyálkától/, étvágy csökken, jellemzõ lehet a búgó- görgõ hang. A péra duzzanata és színe a süldõknél jellemzõ jel. Az ivarzás /ösztrusz/ a receptív idõszak. A tûrési reflex kialakulásától annak megszûntéig tart, ideje 1-3 nap. Kocasüldõnél rövidebb, idõsebb és plusz kondíciójú kocánál hosszabb. Egyedre is jellemzõ lehet.
A tûrési reflexre /TR/ jellemzõ a fûrészbakszerû állás, elõrenyújtott fej, felálló, esetleg remegõ fül. Hátát elõször besüppeszti, társa vagy kan felugrásakor púposítja, farkát félre tartja. Mozdulatlanná, sõt mozdíthatatlanná válik. A belsõ elváltozások közül számunkra a méh nyakcsatorna /cervix/ megnyílása az érdekes. Az utóivarzás során /posztösztrusz/ a jelek, elváltozások folyamatosan csendesednek - szûnnek meg, jellemzõen fordított sorrendben, mint ahogy azok kialakultak.
4. Ivarzók kiválasztása
Kívánatos, hogy a választott kocák és a tenyészérett kocasüldõk a kanszállással egy légtérben legyenek, a legjobb lenne, ha a keresõ kan kutricájának szomszédságában helyeznénk el õket. Az ivarzás jeleibõl számunkra a magatartásbeli változások a döntõek, melyek külsõ ingerek hatására /kan látványa, még inkább hangja, különösen a szaga/ elmélyülnek. A sertés ivarzása elég feltûnõ jelenség, az egyedi különbségek azonban itt is elég nagyok ahhoz, hogy magukkal hordozzák a tévedés – késõi felismerés lehetõségét.
A termékenyítés optimális idejének meghatározásához szükségünk van a TR kialakulásának megközelítõen pontos idejének megállapítására. Ennek módja technológiától és termékenyítési módtól függ.
Válogatás keresõkannal:
a./ Egyedi állás esetén a kant a kocák feje felõli oldalra tereljük. Azért tartom megjegyzésre méltónak ezt a megállapítást, mert még jelenleg is alakítanak ki olyan egyedi vemhesítõket, ahol a kan a far felõli oldalon mozog és „keres”. A kan erre teljességgel képtelen. Semmilyen jelbõl, szagból nem tudja az ivarzót kiválasztani. Számos kísérlet bizonyítja, hogy az ivarzó kocánál semmivel sem idõzik többet, mint a nem ivarzónál. A kant jelen esetben csak mint ingerforrást használhatjuk, a kiválasztás koca és a válogatást végzõ személy dolga. A kan a kocák fej felõli oldalán mozog, a válogatást végzõ a far felõli oldalon, és utóbbi végzi a hátalási próbát az ágyéki tájék elõbb gyengéd, majd erõsebb nyomásával. Az immobilitás kiváltódásához idõ, gyakran 5-10 perc is kell, a hátalási próbát csak ezt követõen, a kan jelenlétében végezzük. A keresõ út legyen elég széles ahhoz, hogy a kan meg tudjon fordulni, a sor elõtt többször végig tudjon menni.
b./ Csoportos tartásban sem engedjük a kant azonnal a kocák közé. Néhány percet idõzzön a kutrica elõtt, ezalatt a csoportot intenzíven érik a hang és szagingerek. A keresést nem csak az ivarzók kiválasztására, hanem a választott kocák ivarzás-kiváltódásának stimulációjára is használjuk, ezért már a választást követõ 2-3. napon 10-15 percre a kutrica elé hajthatjuk a kant. Miközben a kan a kutrica elõtt idõz, az ivarzó kocák szinte felsorakoznak a kutricafalnál, eközben a hátalási próba elvégezhetõ. Kétes esetben a kannal is próbáltatunk. Semmiképp sem javasolt a kan kocák közé engedése minden elõzmény nélkül. A kan válogatás nélkül ugrik, gyakorlatilag a csoport minden egyedére. Másfelõl az ivarzó koca érdeklõdõ, kant követõ mozgásával leszûkíti a kan által próbált kocák számát, így mégiscsak kialakul bizonyos pozitív eredménykép, összességében azonban megjegyezhetõ, hogy – kissé sarkítva – a keresõkannak semmi keresnivalója nincs a kocák között. A kétes egyedek próbáltatása páros játék, nem a csoporton belül végezzük. Elvégzését az indokolja, hogy a TR megállapítását a kan holtbiztosan, az ember gyengébb hatásfokkal végzi.
Keresõkan nélkül:
Kis létszámú állomány esetében elõfordul, hogy kénytelenek vagyunk az ivarzás megállapítását magunk végezni. Gondot jelent ilyenkor az is, hogy általában kevesebb számú és halványabb a jel. Támaszkodjunk a viselkedés akárcsak kismértékû változására is, pl. élénk, de nem eszik. Használhatunk kanszag- pótló soa- sprayt is. Kis mennyiséget az orra fújunk, majd rövid várakozás után gyengéden nyomjuk térdünkkel a lágyék tájékot. Semmi hirtelen, erõszakos, teátrális mozdulat /lovaglópróba/ és türelem. Az immobilizációhoz – már említettük – idõ kell. Lehet hogy felénk fordul és lábunkat emelgeti, döfködi, lehet, hogy felénk dõl. Ekkor nehezedjünk enyhén az ágyéki tájékra.
5. A termékenyítés optimális ideje
Elöljáróban néhány megállapítás:
· Az ovuláció a TR kialakulásától számított 32-35. óra múlva kezdõdik és 3-5 órán keresztül tart / a kopuláció rövidíti/.
· A TR kialakulása napszakhoz viszonylag jól köthetõ. A kocák zöménél a hajnali-reggeli órákban /4-10 h/, kisebb hányadánál az esti órákban /19-22 h/ alakul ki.
· Az ivarzók kiválasztására nyilván csak a reggeli idõpont alkalmas.
· A petesejtek termékenyülõ képessége az ovulációt követõ 6-8 óra elteltével megszûnik, ezt követõen – a gazdasági állatok közül egyedülállóan – spontán osztódni kezd és felszívódik.
· A spermiumok a párzás – termékenyítés idõpontjában nem termékenyítõképesek, érési idõre, kapacitációra van szükségük /8-12 óra/. Ezt követõen 12-18 órán keresztül – gyengülõ hatásfokkal – termékenyítõképesek.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a termékenyítést az ovuláció elõtt 12 órával, azaz a TR után 24 órával kell elvégeznünk. A reggel TR-t mutató kocákat aznap délután termékenyítjük elõször /ha elõzõ este „indult”, úgy most vagyunk a 24. órában/, majd másnap reggel másodszor. A rövidebb ivarzási idejû kocasüldõket javaslom azonnal termékenyíteni, mihelyt TR-t mutatnak.
6. Termékenyítés módja
A korábban általános természetes fedeztetés ma már anakronisztikus. A gazdaságosság egyik pillére a genetikai alap – képesség, melynek kihasználása ezen a módon lehetetlen. Míg korábban gondok voltak a fialási %-al /10-15-20 %-al gyengébbek voltak a mesterséges termékenyítés esetében/, úgy ezek mára már megszûntek. /Számos ok külön-külön és együtt különösen eredményezték a gyengébb eredményeket: válogatás módja, higítók minõsége, antibiotikum választék, katéter, termékenyítés kivitelezése/.
Mesterséges termékenyítés során a pérát lemossuk, lefertõtlenítjük, majd bal kézzel a vulvát szétnyitva az egyszer használatos katétert bevezetjük. A katétert a hüvelytornác-hüvely dorsalis /háti/ falán lassan, kis mértékû jobbra-balra csavargatással vezetjük a méhnyakig. Ekkor a katéter irányát kissé megváltoztatva /eddig a talajjal 60-70°-os, most 30-40°-os szögben tartjuk / csak balra tekerve lassan a nyakcsatorna redõi közé ágyazzuk. A nyakcsatorna az ivarzás ebben a fázisában kissé nyitott, a bevezetés ennek ellenére változó nehézségû, erõltetni semmiképp sem szabad. A jól bevezetett katéter kissé „lóg”, és szilárdan rögzült. A flakont – végét levágva – a katéter lumenébe illesztjük és nagyon enyhe nyomást gyakorlunk. A termékenyítõ anyag szokvány mennyisége 100 ml / 3 md ivarsejt/, ezt nem kell, de nem is lehet bespriccelni. A méh motorika antiperisztaltikus hatása lassan szinte beszívja a spermát, ezt a szívó hatást követjük csak a flakon enyhe nyomásával. A jól végzett termékenyítés majdnem annyi ideig tart, mint a természetes párzás. Kísérletek folynak kis adagú /16-32 ml/ sperma mennyiséggel. Ez az un. posztcervikális termékenyítés külön technikát igényel. A bevezetett katéteren keresztül egy kanulát vezetnek a méhbe, közvetlenül a méhszarvak elé. A kanulán lévõ két nyíláson keresztül a sperma a méhszarvak beszájadzásának környékére kerül. A termékenyülés hatásfoka állítólag hasonló a normál termékenyítéséhez, a kiemelkedõ értékû kanoktól így több ivadék nyerhetõ, miáltal az utódok kiegyenlítettsége és genetikai értéke nagyobb.
7. Néhány szaporodási zavarról
-Választás után a koca nem ivarzik: Oka lehet a rossz kondíció, lezsarolt állapot. Elsõsorban az elsõ laktáció után lévõ kocáknál fordul elõ, ha nagyobb almot szoptatnak. Az elsõ ellés és a második vemhesség közötti idõszak minden állatfajban szaporodásbiológiai mélypont, de ez sehol nem olyan eklatáns mint a sertésnél. Amit tehetünk a már említett tenyészérettség elbírálás mellett: az elõször szoptató kocák étvágyának ellenõrzésére, takarmányadagjára külön hangsúlyt fektessünk, és nem akkor, amikor már látjuk a vészes testtömeg csökkenést. Selejtezés helyett kondíciójavítás majd újrafalkásítás javasolt.
Az ivarzás elmaradásának másik oka lehet az elnyújtott laktáció. Szoptatás alatt a koca nem ivarzik, ennek oka az LTH /laktotrop/ blokád. Választáskor éppen ez alól a blokád alól szabadítjuk fel a gonadotrop hormonok vérbe lökõdését, melynek eredménye lesz az FSH szint emelkedése és az ivarzás. Magas gonadotrop szint csak magas LTH szint megszûnés mellett lesz. Az LTH szint a laktáció 15.-20. napjától rohamosan esik és ha szinte a spontán elapasztás stádiumában választunk, nem kapunk semmi effektust. Nagyüzemi példák is vannak, de különösen a nagyüzembõl a háztájiba kikerült vemhes süldõk esetében gyakori.
- A hallgató koca: választás után ivarzott és termékenyítették, de nem vemhesült és nem búgott vissza. Elõfordulása állományonként változó, 5-15 %.
Vemhességvizsgálattal kiszûrhetõ, /pl.: a 30.-35. nap körül Ilis preg-test, preg-sonic, medata-doppler, 18. nap körül: Ultra-scan/, ezt követõen újrafalkásítható vagy selejtezhetõ.
8. Ivarzás indukálása – szinkronizálása
Kocasüldõk csoportjaival elõfordulhat – szerintem tartási / szûk élettér, zárt tartás, alacsony intenzitású megvilágítás / és takarmányozási/ túlkondíció, takarmány beltartalmi, mikrobiológiai problémái / okoknál fogva – hogy ivarzásuk késik, vagy nagyon szórt. Az elsõ javaslat nyilván az okok feltárása és megszüntetése. Ezen túlmenõen ismert, hogy az ivarérett kocasüldõk kisebb stressz-szituációkra csoportszintû ivarzással válaszolnak. Ezek – a zootechnikai beavatkozások csoportjába tartozó lehetõségek – közül ismert az áthelyezés, adagcsökkentés, mozgatás, kaneresztés, leginkább az újrafalkásítás – mint az egyik legdurvább stresszhatás – ivarzáskiváltó hatása.
Biotechnikai beavatkozásnak számít a progeszteron blokk használata. A kocasüldõk 18 napon keresztül takarmányra szórva kapják az altrenogeszt tartalmú adalékot /regumate/ spray formájában / 5 ml/nap/. Az altrenogeszt blokkolja a gonadotrop hormonok kibocsátását /termelését nem/. A kezelés megszüntetésekor a gátlás alól felszabaduló gonadotrop hormon löket tömeges ivarzást vált ki. Kocák esetében a választás utáni ivarzás elmaradásának problémája merülhet fel. Zootechnikai megoldása hasonló, mint a süldõknél: javuló kondíció mellett újrafalkásítás. Biotechnikai megoldások közül az FSH és analógjai említhetõk. Pl.: PG – 600/400 IE PMSG-200 IE HCG/ Magam részérõl a zootechnikai eljárások használatát javaslom. A provokált ivarzás egyrészt eltakar egy tartási-takarmányozási hibát, másrészt a végeredmény is kétes akár az alomszám, akár a koca késõbbi sorsát illetõen.
Dr.Gács Pál