Baromfikokcidiózis
Oldalszám: 51
2013.12.17.
Az egysejtû bélparaziták, az Eimeriák által okozott kokcidiózis az egyik legfontosabb baromfi-megbetegedés. Az okozott kárt és a védekezés költségeit világviszonylatban évente 2 milliárd dollár körüli összegre becsülik. A kokcidiózis kártétele elsõsorban az elhullásokból, a csökkent súlygyarapodásból, a csökkent takarmány-hasznosulásból, az egyéb fertõzések iránti érzékenység növekedésébõl, valamint a megelõzés és a gyógykezelés költségeibõl származik. A legnagyobb gazdasági veszteséget a betegség fel nem ismert, szubklinikai formája okozza.
A kokcidiózis kialakulása
A betegséget kiváltó protozoonok közül házityúkban 7 faj játszik szerepet, ezek közül brojlercsirkéknél 4 kórokozónak (Eimeria acervulina, E. maxima, E. tenella, E. mitis) van jelentõsége. Az állatok fertõzõdése a környezetben lévõ oocysták szájon át történõ felvételével történik, melyek burka a bélben az emésztõenzimek hatására felhasad és kiszabadulnak belõle az un. sporozoiták. Ezek behatolnak a bél hámsejtjeibe, szaporodni és növekedni kezdenek, majd felrepesztve a bélhámsejt falát a bélcsatornába jutnak. A bélbe került köztes fejlõdési alakok újabb bélhámsejteket támadnak meg és a folyamat megismétlõdik. Minden egyes ciklus során számtalan bélhámsejt esik áldozatul a paraziták fejlõdésének, károsítva ezzel a bélbeni folyamatokat: az emésztést és a tápanyagok felszívódását. Három-négy ilyen ivartalan szaporodási ciklus lezajlása után az egysejtûek ivaros szaporodásba kezdenek, amely folyamat végére elkészül a megtermékenyített petesejt, a zigóta. Ez ellenálló külsõ falat képez, oocystává alakul, kiszabadul a bélhámsejtbõl és a bélsárral a szabadba jut. Ez a szervezetben lejátszódó folyamat általában mindössze 4-6 napig tart.
A külvilágon az oocysta megfelelõ környezeti tényezõk esetén akár 2 nap alatt sporulálódik, fertõzõképessé válik és újabb madarakba jutva azokban is kialakítja a betegséget. Mivel az Eimeriák szaporodása rendkívül gyors: egyetlen oocystából 400.000 is fejlõdhet, egy csirke több milliárd oocystát is üríthet! A szaporodás hatalmas ütemét figyelembe véve néhány nap alatt az egész állomány fertõzötté válhat és súlyos megbetegedés léphet fel.
A tünetek
A kokcidiózis klinikai tünetei általában nem specifikusak: gubbasztás, bágyadtság, borzolt, piszkos tollazat, a szárnyak lógnak, a csirkék fázósan összebújnak. A taraj és a lebenyek sápadtak, petyhüdtek, csökken a pigmentáció. Az étvágy romlik, a madarak feltûnõen keveset isznak. A tipikus véres hasmenés leginkább erõs E. tenella fertõzéskor észlelhetõ. Késõbb a súlygyarapodás csökken, lesoványodás következik be. Sok esetben, különösen Eimeria mitis okozta fertõzés esetén feltûnõ elváltozások az állományban nem láthatók, csak a csökkent súlygyarapodás, a rossz takarmányhasznosulás alapján gyanítható a háttérben megbúvó szubklinikai kokcidiózis. A biztos diagnózis kórboncolással, illetve a bélsárban lévõ oocysták fénymikroszkópos vizsgálatával állapítható meg.
A védekezés lehetõségei Az állományváltáskor végzett alapos takarítás és fertõtlenítés gyéríti az oocystákat, de nem akadályozza meg az állomány fertõzõdését, ugyanis a sporulált, fertõzõképes oocysták rendkívül ellenállóak a fertõtlenítõszerekkel szemben. Az újrafertõzõdésnek nagyon kedvez a ma szokásos rövid szervízperiódus. Az optimális tartási körülmények és állománysûrûség kialakításával csökkenthetõ a betegség kitörésének kockázata. Megfelelõ alom-minõség esetén az oocysták sporulálódásának és ezzel fertõzõképessé válásának lehetõsége csökken. A baromfitelep általános higiéniai állapota, járványvédelme nagymértékben befolyásolja a fertõzõképes oocysták bejutását az istállóba. Több mint 50 éven keresztül a kokcidiózis elleni védekezés a folyamatosan fejlesztett újabb és újabb gyógyszereken alapult. A kokcidiosztatikumok alkalmazása során elõnyös tulajdonságaik mellett azonban számos hátrányuk is kiderült: hamarosan rezisztens Eimeria-törzsek jelentek meg, az újabb szerek esetében egyre rövidebb idõ alatt. Alkalmazásukkor fennáll a túladagolás és aluldozírozás veszélye, káros gyógyszer-interakciókra jöhetnek létre. A vágást közvetlenül megelõzõ, elõírt élelmezés-egészségügyi várakozási idõszakban (ez legkevesebb 5 nap), számolni kell a betegség késõi kitörésének kockázatával. Legnagyobb veszélye azonban a gyógyszer-reziduumok elõfordulásának van a baromfihúsban, amelynek humán-egészségügyi jelentõsége igen nagy. Ha az állomány nem kapja meg a megfelelõ idõben a gyógyszermentes befejezõ tápot, illetve elõszállítás, ritkítás történik, fennáll a veszélye annak, hogy a levágott baromfi gyógyszer-maradványokat tartalmaz. Néha még az elõírt várakozási idõ betartása ellenére is találnak a húsban vagy májban olyan magas maradvány-anyag szintet, amely miatt el kell halasztani a vágást. A kokcidiosztatikumok használata során, különösen ha azok tápba keverése esetleg nem megfelelõen történik, mellékhatások léphetnek fel, pl. fokozott ingerlékenység, fokozott vízfogyasztás, tollképzõdési zavar, mérgezési tünetek.
Megtörténhet, hogy a kokcidiosztatikumot tartalmazó baromfitápot véletlenül - vagy szándékosan - más állatfajokkal etetik. Ilyen esetekben súlyos mérgezések fordulhatnak elõ: a monensin lovakra különösen veszélyes, a narasin már nagyon kis mennyiségben is kutyáknál idegrendszeri tüneteket, bénulást és elhullást okoz. Az élelmiszer-biztonság egyre növekvõ jelentõsége miatt a közeljövõben várhatóan a garantáltan gyógyszermentes baromfitermékek fognak elõtérbe kerülni.
Vakcinázás
A kokcidiózis megelõzésének jelenlegi legkorszerûbb módszere a biológiai védekezés, a vakcinázás. Az ideális kokcidiózis vakcina élõ, gyengített kórokozókat tartalmaz, mivel az immunitás kialakulásához az Eimeriák teljes életciklusára szükség van, hogy az immunrendszer sejtjei valamennyi fejlõdési alakkal találkozhassanak. Tartalmaznia kell az összes Eimeria-törzset, melyek a brojlercsirkék kokcidiózisában szerepelnek, mivel a kialakuló immunitás fajspecifikus: az egyik Eimeria faj ellen létrejött immunitás nem biztosít védelmet egy másik Eimeria ellen. Természetesen a vakcinának maximális biztonságosnak kell lennie, nehogy a benne lévõ egysejtûek visszanyerjék eredeti fertõzõképességüket. Mindezeknek a feltételeknek jelenleg a világon, és most már Magyarországon is a Paracox-5 vakcina felel meg. A szájon át felvett vakcina élõ, gyengített, sporulált oocystái a csirke bélcsatornájában hasonló szaporodási cikluson mennek keresztül, mint a betegséget kiváltó, vad Eimeria-törzsek oocystái. Két lényeges tulajdonságban azonban eltérnek azoktól: kevesebb a szaporodási ciklusaik száma és egy-egy ciklusban jóval kevesebb és kisebb méretû fejlõdési alak képzõdik. Ennek eredményeként a sporulálatlan oocysták elõbb jelennek meg a bélsárban mint a vad fertõzés során, valamint jóval alacsonyabb számban. Ezeket az oocystákat a csirkék a környezetbõl újra felveszik, így azok a madarak is védettek lesznek, amelyek napos korban esetleg nem vették fel elegendõ mennyiségben a vakcinát. A vakcina Eimeria törzsei szaporodásuk folyamán találkoznak az immunrendszer sejtjeivel. Mivel a vakcina élõ és a teljes szaporodási ciklus lezajlik, ezért az immunsejtek az összes fejlõdési alakot felismerik, amely a hatásos védekezés alapját képezi. A vakcina ún. koraérett törzsei genetikailag stabilak, többszöri passzázs után sem nyerik vissza megbetegítõ képességüket, mivel ezek a törzsek fajonként 1-1 oocystából származnak.
A vakcinát napos korban kell alkalmazni, a csibék betelepítése elõtt az indító takarmányra permetezve, de alkalmazható már a keltetõben aeroszol permet formájában vagy az istállóban ivóvízben itatva is.
A vakcinázással a kokcidiózis elleni védekezés a termelõ kezébe kerül. A védelem közel 100%-os: a betegség sem önállóan, sem társult formában nem fordul elõ, csökken a kokcidiózishoz társult egyéb betegségek (pl. elhalásos bélgyulladás) gyakorisága is. A gyógyszermentes takarmány használata során nincs várakozási idõ, ezért a nevelés bármely idõszakában lehetségessé válik az aggálymentes ritkítás, elõvágás, grillcsirke értékesítés. Elhúzódó vágás esetén sem kell a betegség késõi kitörésének veszélyétõl tartani. A vakcinázással lehetõvé válik bio-, illetve ökocsirke elõállítása, amelynek értékesítésével növelhetõ az árbevétel.
A baromfiállományok vakcinázása esetén a takarmánykeverõkben nem jelent többé problémát az egyre csökkenõ koncentrációjú kokcidiosztatikumok homogén elkeverése a tápokban, nincs szükség a kokcidiosztatikumos takarmány keverése után a rendszer tisztításra, megszûnnek a kokcidiózis fellépése miatti takarmányreklamációk. A vágóhidakon javul a késztermék homogenitása, mert a vágandó állomány szórtsága csökken: ez megkönnyíti a vágást, a gépek pontosabb beállításával kevesebb a selejt, javul a feldolgozhatóság és biztosan maradványanyag-mentes termékek elõállítása válik lehetõvé.
A Paracox az egyetlen kokcidiózis elleni vakcina, amelyet az Európai Unióban regisztráltak. Magyarországon is befejezõdött a törzskönyvezési eljárás, a felhasználás elsõ hazai tapasztalatai kedvezõek: a kezelt állományokban csökkent az elhullás, javult a súlygyarapodás és a fajlagos takarmányfelhasználás a gyógyszeres tápot fogyasztott állományokhoz képest.
Dr. Hajdu Péter
állatorvos
A betegséget kiváltó protozoonok közül házityúkban 7 faj játszik szerepet, ezek közül brojlercsirkéknél 4 kórokozónak (Eimeria acervulina, E. maxima, E. tenella, E. mitis) van jelentõsége. Az állatok fertõzõdése a környezetben lévõ oocysták szájon át történõ felvételével történik, melyek burka a bélben az emésztõenzimek hatására felhasad és kiszabadulnak belõle az un. sporozoiták. Ezek behatolnak a bél hámsejtjeibe, szaporodni és növekedni kezdenek, majd felrepesztve a bélhámsejt falát a bélcsatornába jutnak. A bélbe került köztes fejlõdési alakok újabb bélhámsejteket támadnak meg és a folyamat megismétlõdik. Minden egyes ciklus során számtalan bélhámsejt esik áldozatul a paraziták fejlõdésének, károsítva ezzel a bélbeni folyamatokat: az emésztést és a tápanyagok felszívódását. Három-négy ilyen ivartalan szaporodási ciklus lezajlása után az egysejtûek ivaros szaporodásba kezdenek, amely folyamat végére elkészül a megtermékenyített petesejt, a zigóta. Ez ellenálló külsõ falat képez, oocystává alakul, kiszabadul a bélhámsejtbõl és a bélsárral a szabadba jut. Ez a szervezetben lejátszódó folyamat általában mindössze 4-6 napig tart.
A külvilágon az oocysta megfelelõ környezeti tényezõk esetén akár 2 nap alatt sporulálódik, fertõzõképessé válik és újabb madarakba jutva azokban is kialakítja a betegséget. Mivel az Eimeriák szaporodása rendkívül gyors: egyetlen oocystából 400.000 is fejlõdhet, egy csirke több milliárd oocystát is üríthet! A szaporodás hatalmas ütemét figyelembe véve néhány nap alatt az egész állomány fertõzötté válhat és súlyos megbetegedés léphet fel.
A tünetek
A kokcidiózis klinikai tünetei általában nem specifikusak: gubbasztás, bágyadtság, borzolt, piszkos tollazat, a szárnyak lógnak, a csirkék fázósan összebújnak. A taraj és a lebenyek sápadtak, petyhüdtek, csökken a pigmentáció. Az étvágy romlik, a madarak feltûnõen keveset isznak. A tipikus véres hasmenés leginkább erõs E. tenella fertõzéskor észlelhetõ. Késõbb a súlygyarapodás csökken, lesoványodás következik be. Sok esetben, különösen Eimeria mitis okozta fertõzés esetén feltûnõ elváltozások az állományban nem láthatók, csak a csökkent súlygyarapodás, a rossz takarmányhasznosulás alapján gyanítható a háttérben megbúvó szubklinikai kokcidiózis. A biztos diagnózis kórboncolással, illetve a bélsárban lévõ oocysták fénymikroszkópos vizsgálatával állapítható meg.
A védekezés lehetõségei Az állományváltáskor végzett alapos takarítás és fertõtlenítés gyéríti az oocystákat, de nem akadályozza meg az állomány fertõzõdését, ugyanis a sporulált, fertõzõképes oocysták rendkívül ellenállóak a fertõtlenítõszerekkel szemben. Az újrafertõzõdésnek nagyon kedvez a ma szokásos rövid szervízperiódus. Az optimális tartási körülmények és állománysûrûség kialakításával csökkenthetõ a betegség kitörésének kockázata. Megfelelõ alom-minõség esetén az oocysták sporulálódásának és ezzel fertõzõképessé válásának lehetõsége csökken. A baromfitelep általános higiéniai állapota, járványvédelme nagymértékben befolyásolja a fertõzõképes oocysták bejutását az istállóba. Több mint 50 éven keresztül a kokcidiózis elleni védekezés a folyamatosan fejlesztett újabb és újabb gyógyszereken alapult. A kokcidiosztatikumok alkalmazása során elõnyös tulajdonságaik mellett azonban számos hátrányuk is kiderült: hamarosan rezisztens Eimeria-törzsek jelentek meg, az újabb szerek esetében egyre rövidebb idõ alatt. Alkalmazásukkor fennáll a túladagolás és aluldozírozás veszélye, káros gyógyszer-interakciókra jöhetnek létre. A vágást közvetlenül megelõzõ, elõírt élelmezés-egészségügyi várakozási idõszakban (ez legkevesebb 5 nap), számolni kell a betegség késõi kitörésének kockázatával. Legnagyobb veszélye azonban a gyógyszer-reziduumok elõfordulásának van a baromfihúsban, amelynek humán-egészségügyi jelentõsége igen nagy. Ha az állomány nem kapja meg a megfelelõ idõben a gyógyszermentes befejezõ tápot, illetve elõszállítás, ritkítás történik, fennáll a veszélye annak, hogy a levágott baromfi gyógyszer-maradványokat tartalmaz. Néha még az elõírt várakozási idõ betartása ellenére is találnak a húsban vagy májban olyan magas maradvány-anyag szintet, amely miatt el kell halasztani a vágást. A kokcidiosztatikumok használata során, különösen ha azok tápba keverése esetleg nem megfelelõen történik, mellékhatások léphetnek fel, pl. fokozott ingerlékenység, fokozott vízfogyasztás, tollképzõdési zavar, mérgezési tünetek.
Megtörténhet, hogy a kokcidiosztatikumot tartalmazó baromfitápot véletlenül - vagy szándékosan - más állatfajokkal etetik. Ilyen esetekben súlyos mérgezések fordulhatnak elõ: a monensin lovakra különösen veszélyes, a narasin már nagyon kis mennyiségben is kutyáknál idegrendszeri tüneteket, bénulást és elhullást okoz. Az élelmiszer-biztonság egyre növekvõ jelentõsége miatt a közeljövõben várhatóan a garantáltan gyógyszermentes baromfitermékek fognak elõtérbe kerülni.
Vakcinázás
A kokcidiózis megelõzésének jelenlegi legkorszerûbb módszere a biológiai védekezés, a vakcinázás. Az ideális kokcidiózis vakcina élõ, gyengített kórokozókat tartalmaz, mivel az immunitás kialakulásához az Eimeriák teljes életciklusára szükség van, hogy az immunrendszer sejtjei valamennyi fejlõdési alakkal találkozhassanak. Tartalmaznia kell az összes Eimeria-törzset, melyek a brojlercsirkék kokcidiózisában szerepelnek, mivel a kialakuló immunitás fajspecifikus: az egyik Eimeria faj ellen létrejött immunitás nem biztosít védelmet egy másik Eimeria ellen. Természetesen a vakcinának maximális biztonságosnak kell lennie, nehogy a benne lévõ egysejtûek visszanyerjék eredeti fertõzõképességüket. Mindezeknek a feltételeknek jelenleg a világon, és most már Magyarországon is a Paracox-5 vakcina felel meg. A szájon át felvett vakcina élõ, gyengített, sporulált oocystái a csirke bélcsatornájában hasonló szaporodási cikluson mennek keresztül, mint a betegséget kiváltó, vad Eimeria-törzsek oocystái. Két lényeges tulajdonságban azonban eltérnek azoktól: kevesebb a szaporodási ciklusaik száma és egy-egy ciklusban jóval kevesebb és kisebb méretû fejlõdési alak képzõdik. Ennek eredményeként a sporulálatlan oocysták elõbb jelennek meg a bélsárban mint a vad fertõzés során, valamint jóval alacsonyabb számban. Ezeket az oocystákat a csirkék a környezetbõl újra felveszik, így azok a madarak is védettek lesznek, amelyek napos korban esetleg nem vették fel elegendõ mennyiségben a vakcinát. A vakcina Eimeria törzsei szaporodásuk folyamán találkoznak az immunrendszer sejtjeivel. Mivel a vakcina élõ és a teljes szaporodási ciklus lezajlik, ezért az immunsejtek az összes fejlõdési alakot felismerik, amely a hatásos védekezés alapját képezi. A vakcina ún. koraérett törzsei genetikailag stabilak, többszöri passzázs után sem nyerik vissza megbetegítõ képességüket, mivel ezek a törzsek fajonként 1-1 oocystából származnak.
A vakcinát napos korban kell alkalmazni, a csibék betelepítése elõtt az indító takarmányra permetezve, de alkalmazható már a keltetõben aeroszol permet formájában vagy az istállóban ivóvízben itatva is.
A vakcinázással a kokcidiózis elleni védekezés a termelõ kezébe kerül. A védelem közel 100%-os: a betegség sem önállóan, sem társult formában nem fordul elõ, csökken a kokcidiózishoz társult egyéb betegségek (pl. elhalásos bélgyulladás) gyakorisága is. A gyógyszermentes takarmány használata során nincs várakozási idõ, ezért a nevelés bármely idõszakában lehetségessé válik az aggálymentes ritkítás, elõvágás, grillcsirke értékesítés. Elhúzódó vágás esetén sem kell a betegség késõi kitörésének veszélyétõl tartani. A vakcinázással lehetõvé válik bio-, illetve ökocsirke elõállítása, amelynek értékesítésével növelhetõ az árbevétel.
A baromfiállományok vakcinázása esetén a takarmánykeverõkben nem jelent többé problémát az egyre csökkenõ koncentrációjú kokcidiosztatikumok homogén elkeverése a tápokban, nincs szükség a kokcidiosztatikumos takarmány keverése után a rendszer tisztításra, megszûnnek a kokcidiózis fellépése miatti takarmányreklamációk. A vágóhidakon javul a késztermék homogenitása, mert a vágandó állomány szórtsága csökken: ez megkönnyíti a vágást, a gépek pontosabb beállításával kevesebb a selejt, javul a feldolgozhatóság és biztosan maradványanyag-mentes termékek elõállítása válik lehetõvé.
A Paracox az egyetlen kokcidiózis elleni vakcina, amelyet az Európai Unióban regisztráltak. Magyarországon is befejezõdött a törzskönyvezési eljárás, a felhasználás elsõ hazai tapasztalatai kedvezõek: a kezelt állományokban csökkent az elhullás, javult a súlygyarapodás és a fajlagos takarmányfelhasználás a gyógyszeres tápot fogyasztott állományokhoz képest.
Dr. Hajdu Péter
állatorvos
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
LEMORZSOLÓDVA…
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]