A burgonya vírusbetegségei

A burgonya levélsodródás vírussal (PLRV) fertõzött növények fejlõdésben visszamaradnak, a levelek merevek, a levélkéken érközi sárgulás látható, a színük felé sodródnak (kanalasodás), és pattanva törnek. Vírustörzstõl és fajtától függõen akár 80 %-os terméscsökkenést is okozhat. A burgonya Y-vírus (PVY) elõfordulása az 1950-es évektõl folyamatosan nõtt és ma már minden évben járványt okoz a fogékony fajtákban. Elsõsorban ez a vírus felelõs a közkedvelt régi magyar fajták (Gülbaba, Kisvárdai rózsa, Mindenes, Somogyi sárga, Somogyi korai, Somogyi sárga kifli, Somogy gyöngye) kipusztulásáért. Az általa okozott tünetek változatosak. A levélkéken mozaikos foltokat, tintafröcskölés-szerû fekete pontokat, az erek elhalását okozhatja. Az elhalás kiterjedhet a levélnyélre és a szárra is. Egy 1984-ben leírt törzse (PVYNTN) számos burgonyafajta gumóján gyûrû alakú, vagy íves rajzolatú elhalást okoz. A PVY minden évben járványosan fordul elõ Magyarországon és 20-60 %-os terméscsökkenést is okozhat. Mindkét vírus terjedésében a levéltetveknek van elsõdleges (a PLRV esetében kizárólagos) szerepük. A PLRV-t azok a levéltetvek terjesztik, amelyeknek a burgonya tápnövénye ezért elsõsorban azokban az években okoz járványt, amelyekben ezek a fajok (fõleg a zöld õszibarack levéltetû) nagy egyedszámban fordulnak elõ. A PVY terjedéséért több mint 30 levéltetû faj felelõs és ezek közül számos már a kelés idõszakában megjelenik a burgonyatáblán, és próbaszúrásaival terjeszti a vírust. Ez az oka annak, hogy a PVY a fogékony fajtákban minden évben járványt okoz (a hazai szaporítóterületek átlagos fertõzöttsége 1993-ban. 47,3 %, 1994-ben: 54,7 %, 1995-ben: 42,7 % volt).
A vírusok elleni védekezés és az általuk okozott kár mérséklésének lehetõségét régóta vizsgálják. A választható védekezési módszerek szempontjából meghatározó, hogy ha a vírus bejut a fogékony gazda sejtjébe, szántóföldi körülmények között már semmilyen eszköz sem áll rendelkezésünkre annak megakadályozására, hogy a növényben felszaporodjon és megbetegítse azt. Ezért a védekezésnek két lehetõsége van: ● a vírus növényi sejtbe jutásának megakadályozása (infekció-profilaxis) és ● vírusrezisztens fajták elõállítása: (rezisztenciára nemesítés). A vírusok elleni rezisztenciára nemesítés világszerte erõsödõ törekvés, külföldi fajták között is egyre több, olyan található, amely a legfontosabb vírusbetegségekkel szemben az elmúlt évtizedekben termesztett, de szerencsére visszaszorulóban lévõ fajtáknál rezisztensebb. A vírusok terjedése számára kedvezõ magyarországi ökológiai feltételek miatt a hazai rezisztencia-nemesítés több évtizedes múltra tekint vissza és kiváló eredményeket ért el. A hazai fajták immunisak a PVY-nal szemben (mesterségesen sem fertõzhetõk) és magas szintû rezisztenciával rendelkeznek a PLRV-vel szemben (ez ellen a vírus ellen nem ismert immunitás). Vírusrezisztenciájuk következtében ezek a fajták több évig termeszthetõk jelentõs terméscsökkenés nélkül. Más betegségekkel szembeni ellenállóságuk és kiváló étkezési minõségük elismerése, hogy kettõ közülük az EU fajtalistájára is felkerült (az egyik biotermesztésre ajánlott fajtaként is). A vetõburgonya szaporításban vírusrezisztens fajták esetén sem nélkülözhetõ a védekezés másik formája, amelynek legfontosabb elemei közé tartozik a fertõzési forrástól mentes környezet; a virológiailag megbízható módon ellenõrzött egészséges szaporítóanyag ültetése; a levéltetvek elleni folyamatos és hatékony védekezés; a levéltetû elõrejelzésen alapuló, idejében és tökéletesen elvégzett szártalanítás. Mivel a vetõburgonya biológiai értékét (termõképességét) elsõsorban annak virológiai állapota határozza meg, valamennyi burgonyatermesztõ számára fontos a garantált minõségû, fémzárolt vetõburgonya ültetése. Sajnos Magyarországon ma az 50-60.000 hektáros burgonya termõterület alig több, mint 20 %-ára ültetnek ellenõrzött, fémzárolt vetõburgonyát. Az összes többi területre gyakorlatilag 100 %-os vírusfertõzöttségû, erõsen csökkent termõképességû „vetõburgonyát” ültetnek. Ennek az egyik következménye a jelentõs mennyiségû vírusforrás jelenléte a burgonya területek környezetében, amely társulva a korai levéltetûrajzással erõs fertõzési nyomást, és a fogékony fajták szaporítótábláinak magas vírusfertõzöttségét eredményezi a betakarítás idõpontjára szinte minden évben. A jelenlegi korszerûtlen és módosításra szoruló hazai szabványelõírások - a PVY legelterjedtebb törzsei által okozott tünetek figyelmen kívül hagyása a minõsítés során - nem mindig jelentik a fémzárolt vetõburgonya kedvezõ virológiai állapotát. Ez azért is figyelemre méltó, mert a vírusfertõzés nem csak a termõképességet csökkenti, hanem más kedvezõtlen hatásokkal (stresszekkel) szemben is fokozottan érzékennyé teszi a növényt. Ilyen kedvezõtlen hatások (szárazság, magas hõmérséklet, más károsítók kártétele) hazai körülmények között a tenyészidõszakban gyakran érik a burgonyát. Ennek ellenére a burgonyatermesztõ számára adható legfontosabb tanács, hogy bármely fajtából virológiailag ellenõrzött, fémzárolt vetõburgonyát ültessen. A termésátlagok növelésének, a költségek csökkentésének és a gazdaságos burgonyatermesztésnek a garanciáját azonban csak a jelenleg elterjedteknél rezisztensebb fajták termesztése jelentheti.
Wolf István
Veszprémi Egyetem
Georgikon Mezõgazdaságtudományi Kar
Regionális Burgonyakutatási Központ