MÁSODVETÉSEK A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN II.

Július az ún. tarlóvetések ideje, de a gyakori aszályos idõszak kezdete is, ezért mindennemû másodvetés sikerét nagyban növeli az öntözés. Eredményesen termeszthetõk az elõzõekben felsorolt zöldtrágya növények, zöldtakarmányként hasznosítva a kukorica és a napraforgó a csalamádé, pohánka, mint árunövények a zöldbab, a zöldborsó, a tarlóburgonya. Elkezdhetjük a „szántóföldre kivonult” õszi és téli hasznosítású káposztafélék kiültetését. Augusztusban vethetjük azokat a rövid tenyészidejû, október végén, novemberben takarmányozható hidegtûrõ zöldtakarmány növényeket, amelyek néhány évtizede váltak hazánkban ismertté, mint a fyton, perko, buko, emeralde.
Látható, hogy másodvetésekkel a legfontosabb gazdasági célkitûzéseinkhez (takarmánybázis biztosítása, árutermelés, talajtermékenység fenntartása) hozzájárulhatunk. Céljaink gazdaságos megvalósításához azonban további feltételeknek is meg kell felelnünk. Árutermelésre jó minõségû, magas szaporulati fokú vetõmagot használjunk. Takarmányozásra, zöldtrágyázásra megfelel a jó csírázóképességû utántermesztett vetõanyag is. A talajmûvelésnél a hangsúly a gyorsaságon, a forgatás nélküli gyökér- és vetõágy elõkészítésen van, használjunk „kapcsolt”, kombinált eszközöket, mindenképpen õrizzük meg az elõvetemény által visszahagyott víztartalékot. A másodnövényeknek gyorsan felvehetõ tápanyagokra van szükségük. A PK tápelemeket lehetõleg már az elõvetemény alá adjuk, a N-t a vetõágy elõkészítés során dolgozzuk be a felsõ 8-10 cm-es rétegbe. A másodvetések tápanyag ellátásában a mûtrágyáké a fõszerep. Ne feledjük, hogy a zöldtrágyázás is csak akkor hatásos, ha kielégítõ volt az alá adott NPK adag és nem az amúgy is szûkös talaj tápanyag tõke rovására próbálkozunk nagy zöldtömeget elõállítani.
A másodvetésû növények sem nélkülözik a szakszerû növényvédelmi tennivalókat, amelyek tervezésekor figyelembe kell venni az elõvetemények termesztése során alkalmazott peszticideket is. A peszticid használat során arra kell törekedni, hogy azok utóhatása kedvezõtlen befolyást ne gyakoroljon a másodvetésben termesztett növényekre. A korán lekerülõ fõvetésû növények többségénél a növényvédelmet a kémiai gyomirtás jelentette. A talajba visszamaradt gyomirtó szer maradék mennyisége nagyrészt a hatóanyagtól, a hatásmechanizmustól és az idõjárási feltételek alakulásától függ. A gyomirtó szerek hatóanyagtól függõen egy vagy kétszikû növényekre fejtik ki hatásukat. Vannak olyan készítmények is, amelyek mindkét csoport növényeire hatnak.
Különös figyelmet igényelnek azok a területek, ahol tartós hatású (perzisztens) gyomirtó szereket alkalmaztak. Ide sorolhatók az atrazin (Atranex 50SC, Atrazin 500FW)-, a szulfonilkarbamid (Glean 75DF, Logran 75WG)- és imazetapir (Pivot) hatóanyag tartalmú készítmények. Ezért másodvetésbe azok a növények kerüljenek, amelyek nem érzékenyek a példaként megjelölt hatóanyag tartalmú készítményekre. A károsító szervezetek közé tartozó kórokozó-, kártevõ- és gyomfajok fejlõdési optimumát jelentõ ökológiai igény eltérõ. Ez az alapvetõ magyarázata annak, hogy szinte évenként változik a kórokozó és kártevõ fajok jelentõsége. Hazánk kontinentális éghajlati adottságának következménye, hogy a legtöbb nyarunk száraz. Vannak - ha ritkán is - nedves, csapadékos idõjárású nyarak, vagy más esetben öntözéses termesztést megvalósító lokális területek, ahol kedvezõ, optimális körüli feltételek alakulnak az egyes károsító fajok elszaporodásához. A csapadék vagy az öntözõvíz mennyisége és a hõmérséklet nagyban befolyásolja a levegõ relatív páratartalmát. A kórokozó és a kártevõ szervezetek szaporodása nagyrészt e meteorológiai tényezõk alakulásától függ. A növényállományok fölött mérhetõ szabad levegõ hõmérsékleti és páratartalmi adatai eltérnek a növényállományokban érvényesülõ értékekhez viszonyítva. Az eltérés mértéke függ a növényállomány sûrûségétõl, a fenológiai állapotától, a növények morfológiai jellemzõitõl, stb. Mindezen jellemzõk együttesen játszanak szerepet a talajfelület fedettségében. Zárt növényállományban, amikor a talajfelületet a növényzet teljesen takarja, kialakul az a sajátos növényállomány-klíma, mely esetben a növényállományban 22-25 °C a hõmérséklet és 65-80% a relatív páratartalom, szemben az állomány fölötti 35 °C-kal és a 45% relatív páratartalommal. Ezért tehát csapadékos és öntözéses viszonyok között, zárt növényállományban számítani lehet a károsítók fellépésére. Az esetleges veszélyek rendszeres elõrejelzésre alapozott védekezéssel elháríthatók.
A másodvetésben termesztett növények tenyészideje rövid. Ezt az alapvetõ tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni akkor, amikor az esedékes növényvédelmi munkák során peszticid használatra kényszerülünk. A kémiai védelembe részesített területeken be kell tartani a munkaegészségügyi várakozási idõt, ami azt jelenti, hogy a napokban megadott idõtartamon belül, elõírt védõfelszerelés használata nélkül, oda nem lehet belépni ill. ott munkát végezni. A takarmányozási céllal termesztett növény esetében szigorúan be kell tartani az élelmezésegészségügyi várakozási idõt, ami szintén napokban van meghatározva és kezeléstõl betakarításig érvényes. Ebbe az idõtartamba nem szabad beszámítani a szénaszárításra és az esetlegesen tárolásra fordított idõt. Mindezekre figyelemmel a kémiai növényvédelem során olyan készítményeket kell igénybe venni, amelyek a lehetõ legrövidebb élelmezésegészségügyi várakozási idõvel rendelkeznek. Elõfordulhat olyan eset is, amikor virágzó növényállományokban kényszerülünk inszekticid (rovarölõszer) használatra. Ebben az esetben méhkímélõ technológiát kell alkalmazni az e célra engedélyezett készítmények használatával. A növényvédelmi munkákról legalább 2 nappal korábban tájékoztatni kell a méhészeket.
A másodvetések sikerét, egyáltalán a lehetõségét az öntözés döntõen befolyásolhatja. Mivel az öntözés a másodtermény költségeit jelentõsen növeli, különös gonddal járjunk el, végezzünk elõzetes számításokat. Csak a szükséges vízadaggal dolgozzunk. Mivel nyáron nagy a párolgási veszteség, lehetõleg napnyugtától-napkeltéig öntözzünk. Az ún. „kelesztõ” vízadag ne haladja meg a 8-12 m/m-t és kis intenzitással juttassuk ki. Az öntözési fordulók száma 2-3-nál ne legyen több.
Betakarításra mind a termés mennyiségét, mind pedig a minõségét illetõen az áru- és takarmánynövények a legérzékenyebbek, a zöldtárgya növények betakarítási idejét viszonylag szabadon választhatjuk meg.
Tisztelt Olvasóink! A témával kapcsolatos további részletekre is kiterjedõ felvilágosításokkal és szaktanácsadással munkatársainkkal együtt állunk szíves rendelkezésükre.
Késmárki I. - Kuroli G.