Gyümölcsösök táplálkozási zavarai

Sajnos az egyensúly, a kiegyenlített tápláltság visszaállítása, a tápanyaghiány megszüntetése nem egyszerû feladat. Ezért is a megelõzésre helyezem a hangsúlyt, még akkor is, ha ez is sokrétû ismeretet igényel. Ilyen céllal íródtak a gyümölcsösök tápanyag gazdálkodásával foglalkozó korábbi cikkek és készül még néhány. Az alapvetõ szempontok, az összefüggések felvázolása, az adatszerû információk segíthetik az olvasót abban, hogy legalább a nagyobb mennyiségben szükséges 5 elem (N P K Ca Mg) esetében a gyümölcsösök megkapják a szükséges, de a túlzásoktól mentes tápelem ellátottságukat és ne alakuljon ki helyrehozhatatlan aránytalanság.

Ha az elõzõ évi tünetek vagy tápelem analízis alapján valamely elembõl hiány várható, akkor legcélszerûbb a vegetáció elején, még a tünetek újabb jelentkezése elõtt kiegészítõ trágyázást végezni. Pl. magnézium hiány esetén az idejekorán néhányszor alkalmazott 2 %-os magnéziumszulfátos permettrágyázás sokkal hatékonyabb, mint a tünetes növények többszöri kezelése akár 4 %-os emelt permetlé töménységgel.

A talaj tömõdöttsége általános tápláltsági hiányt okozhat, mert az ilyen talaj levegõtlensége, kevesebb hasznos vízkészlete, viszonylagos hidegsége és csökkent mikrobiológiai tevékenysége gyenge gyökéraktivitást eredményez. Ilyenkor a tápanyaghiány megszüntetésére hiába végzünk újabb trágyázásokat. Megelõzésként vagy gyógyításként a jó talajviszonyokat kell biztosítani.

A meszes talajon a vashiány megszüntetése költséges és nehéz feladat. Megelõzésként a gyümölcsfajok és esetleg azok alanyainak megválasztása a jobb megoldás. Gesztenyét meszes talajra egyáltalán ne ültessenek. A bogyós gyümölcsûek, a birs és a körte leginkább a gyengén savanyú vagy a csak néhány százalék (1-5 %) meszet tartalmazó talajon fejlõdnek jól. Telepítést kizáró tényezõnek számít 10 % talajbeli mésztartalmat meghaladó érték a málna és köszméte, a 15 % a ribiszke és a szamóca esetében, míg a körte, birs, dió, a vadõszibarack és az õszibarack vegetatív alanyai esetén ez az érték 20 %. Az almát 25 % CaCO3 tartalmat meghaladó talajba nem lehet telepíteni, de már 15-20 % között is elõfordulhat erõs klorózis. Almánál a Starking fajtakör fái érzékenyebbek a mész indukálta vashiányra, mint a Jonathán típusúak. A meszes talajt a csonthéjasok és a mandula kedvelik és tûrik is leginkább. A kritikus értéket a 30 %, míg mandulánál a 40 % mész jelenti.

Az alanyhasználattal való vashiány megelõzésben az õszibarack esetében van a legtöbb lehetõségünk. A vadõszibarack vagy õszibarack magonc alanyon álló fákon jelentkezhet leghamarabb a vashiány (már 10-13 % körüli talajbeli mésztartalomnál), tünetmentesebb a vegetatív úton mikroszaporítással elõállított GF 677-es és még inkább a mandulabarack hibridek közül a Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztõ Kht. jogelõdjeinek munkatársai által szelektált Cadaman alanyú õszibarackfa. Magas (>18-20 % CaCO3) mésztartalmú talajon csak keserû mandulára szemzett õszibarackot érdemes ültetni.

A sok mész káros hatása bizonyos mértékig ellensúlyozható a talaj humusz- és kálium tartalmának növelésével. Illetve ezek hiánya, valamint a talaj levegõtlensége, túlzott vízbõsége fokozza a tüneteket és a káros hatásokat.

Ha nem a talajnak megfelelõ alanyú fája van valakinek, akkor enyhe vashiány tünetek esetén (fõleg megelõzésként) az évenkénti többszöri permettrágyázás, míg erõsebb vashiánynál a talajon keresztül vaskelát adagolás is szükséges.

A táplálkozási rendellenességek jelentõs része relatív hiányból, illetve többletbõl, aránytalanságból származik. Sõt ezt gyakran a termesztési beavatkozásokkal a kertészkedõk, a termelõk váltják ki.

A gyenge homoktalajainkat kivéve általában elegendõ magnézium van a talajban. Ha nem a talajtípusnak megfelelõ mértékû kálium trágyázást végeznek, vagy elhagyják a magnézium szint arányos feltöltését, akkor a túlzott kálium adagolással évekre kiterjedõ magnézium hiányt okozhatnak. Hasonló helyzet állhat elõ azzal is, ha a teljes tenyészterületre szánt kálium mûtrágyát csak a facsíkba juttatják ki. Magnézium hiánynál az érközi sárgulás az éves hajtások idõsebb levelein kezdõdik, és a hiány mértékétõl függõen terjed a fiatalabb levelek felé. Késõbb a klorotikus részek beszáradnak, deformálódnak, már a nyár közepén erõs lombhullás következhet. A kálium trágyázást fel kell függeszteni és minél elõbb magnéziumot kell adagolni permettrágya és súlyosabb esetben tápoldat formájában a talajba is.

Dr. Szûcs Endre

Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztõ Kht.

1223 Budapest, Park u. 2.