MENÜ

A jászolkialakítás hatása a tehenek takarmányfelvételére

Oldalszám:
2013.11.13.

Ha a tehenek nem ehetnek szabadon képességük szerint, akkor nem termelnek képességüknek megfelelõ mértékben tejet sem. A jászol kialakítása befolyásolja a tehenek takarmányfogyasztását és tejtermelését is.
A jászol megfelelõ kialakításával az a cél, hogy a takarmányfogyasztás helye a legkényelmesebb, legtermészetszerûbb legyen az állat számára. A megfigyelések azt mutatják, hogy a tehenek minél többet esznek, annál kevesebb takarmányt pocsékolnak, ezzel együtt több nyálat termelnek abban az esetben, ha az evési testhelyzetük hasonló a legelési testhelyzethez.

Megfigyelték azt is, hogy azok a holstein tehenek, amelyek a jászol mellett mintegy legelési pozícióban fogyaszthatták takarmányukat, a takarmánykiosztást követõen 26 %-kal tovább ettek, mint azok, amelyek magasított padozatú jászolból fogyasztották a takarmányt. Egy másik vizsgálat szerint, amikor a tehenek választhattak padlóra, vagy annál magasabb szintre helyezett vályúk között, akkor a padlószintet választották. Azok a tehenek, amelyek a padlószintrõl esznek, kevesebb takarmányt pocsékoló viselkedést mutattak. Magasabb jászolból evõ tehenek esetén a takarmányveszteség mintegy 5 %-kal nagyobb volt. Természetesen nyáron amikor a rovarok száma is nagy, nagyobb a tehenek takarmánypocsékolása is. Kísérletek során megállapították, hogy ha a tehenek feje gyakrabban van a padozat közelében evés közben, akkor mintegy 17 %-kal több tejet termelnek azon tehenekhez viszonyítva, amelyeknél a fej helyzete (evés közben) magasabban van vagy vízszintes.
A nyáltermelés befolyásolja a pufferkapacitást és a megfelelõ bendõ pH fenntartását. A tehén legelési viselkedéséhez alkalmazkodva inkább az etetõ utak melletti padlójászlak kialakítását javasoljuk. E jászolmegoldásnál a takarmány, vagy a padló szintjén, vagy kissé a fölött van. Korábban sokféle jászolkialakítást és ehhez kapcsolódó korlátmegoldást próbáltak már ki. A jászol szélén kialakított korlátok a teheneket elválasztják egymástól és a tehenek etetõterét is megosztják. Elsõdleges céljuk, hogy a tehenek jó takarmányfogyasztási közérzetét szolgálják a takarmányfelvétel idején és csökkentsék a takarmányveszteséget.
A jászol padozatának a lehetõ legsimábbnak kell lennie. A durva felületû jászol 20 %-kal is csökkentheti a tehenek szárazanyag-fogyasztását és tisztítása is nehéz. Egyes kutatók szerint a jászol kialakításánál nagy szilárdságú betont célszerû használni, amely a tehenek koptató, és a szilázs savas hatásának ellenáll. A normál szilárdságú beton terhelhetõsége 210 kg/cm2, a nagy szilárdságú betoné 314 kg/cm2. Ez utóbbi javasolható jászlak, tárolók, betonrácsok készítéséhez. A kiöregedett, érdes felületû jászlakat gyakran borítják mûanyag fóliával, epoxigyantával vagy kerámialapokkal. A burkolás minden esetben körültekintést igényel. Általában kedvezõ a 60-70 cm körüli, egy tehénre jutó jászolméret. Ez megfelel a nagyobb tehéncsoportok esetén is.
Általánosságban elmondható, hogy az egy tehénre jutó 50-70 cm-nél hosszabb jászolhossz már lehetõvé teszi, hogy az összes tehén megfelelõ mennyiségû takarmányhoz jusson. Kevésbé káros, ha egy összeszokott tehéncsoport esetében fokozatosan próbáljuk csökkenteni a fajlagos jászolhosszt, mintha egy csoportot akarnánk hozzászoktatni, eleve csökkentett jászolhosszal rendelkezõ istállókörülményekhez. Ahhoz, hogy minden tehén egy idõben ehessen a jászolnál, hagyományosan legalább 70 cm fajlagos jászolhosszt kell biztosítanunk. Négysoros pihenõboxos istállók esetén (zárt tartásnál), rövidebb lesz az egy tehénre jutó jászolhossz, amely erõsen csökkenti a takarmányfelvételt, hacsak egyéb tényezõ, mint pl. a takarmány hozzáférhetõsége és a takarmánykiosztás ütemezése, optimalizálásokkal el nem érjük a túlzott mértékû versengés kialakulását.
A hatsoros, pihenõboxos, zárt istállószerkezetnél viszont valószínûleg több tehén, közvetlen fejés utáni lefekvését figyelhetjük meg a jászol elõtti zsúfoltság miatt, ezért itt nagyobb a masztitisz kialakulásának veszélye és valószínû, hogy a tehenek kevesebb takarmányt fogyasztanak. Egy amerikai, nagy létszámú, magas tejhozamú állományokon végzett kísérlet eredményei azt jutatják, hogy a tehenenkénti 35-40 cm-es jászolhossz nem feltétlenül korlátozza a takarmányfelvételt.
Ha a komplett monodietikus takarmánykeverék az állatok számára 24 órán át hozzáférhetõ, igen ritkán lehetett megfigyelni olyan idõszakot, mikor zsúfoltság lett volna a jászol elõtt. Meg kell azonban fontolnunk a meglévõ istállóban - kiváló gondozás mellett -, még tolerálható minimális jászolhossz és a kívánatos jászolhossz közötti különbség gazdasági és egyéb hatásait.
Dr. Bak János