MENÜ

Takarmányozás

Szakfolyóirat > 2001/4 > Takarmányozás Takarmány

A lovak takarmányozása

Táplálkozási sajátosságok A ló teljes fogazata révén az abrakféléket szemesen, a szénát szálasan is jól megrágja, takarmányainak jó részét szívesen fogyasztja felaprózás nélkül, számára így természetszerû. Jellegzetes táplálkozási szokása, hogy gyakran ráfúj a takarmányára, mielõtt megenné, emiatt a légutak könnyen fertõzõdhetnek poros, penészes eledel esetén. Bevált gyakorlat a széna kevés vízzel történõ megpermetezése a por lekötésére ilyen esetben. A ló gyomra testméretéhez képest viszonylag kicsi, 18-22 l ûrtartalmú, ezért többszöri, kisebb takarmányadagokkal történõ táplálást igényel. A gyomor jelentõsebb keverõmunkát nem végez, együregû révén rostemésztésre nem képes. Ezek lebontása a viszonylag terjedelmes vakbél mikrobái segítségével történik. A fehérjeemésztés döntõen a vékonybélben zajlik. A vastagbélben a tartalom továbbhaladása lelassul, ami a szénhidrátok mikrobiális bontásának kedvezõ feltételeket teremt, az így keletkezõ illó zsírsavak felszívódva jelentõsen hozzájárulnak az állat energiaellátásához.

Szakfolyóirat > 2001/4 > Takarmányozás sertés koca ellés

Kocák ellés körüli takarmányozása

Az ellés és az ellés utáni egy hónap a kocák termelési periódusaiban duplán is a legfontosabb, egyrészt ekkor dõl el hogy hány darab életképes utódot hoznak a világra és hogy milyen malacnevelõ képességekkel és tulajdonságokkal bírnak, másrészt fel kell készülniük a következõ fogamzásra. Mindkét „feladat” takarmányozástani szempontból az ad libitum adagolást indokolja, megerõsítve ezt azzal hogy a koca ezen idõszakban nem tud annyi szárazanyagot felvenni, amely maximálisan kielégítené azt az igényt hogy a legalább 10-es alomnagyságot felnevelje, és a kondícióból se veszítsen. Utóbbi természetesen azért fontos a számunkra, mert egy lezsarolt kocától ne várjunk búgást, és jó inplantálódást.