Szántóföldjeink gyomnövényei
Oldalszám: 78
2013.11.05.
Ragadós galaj (Galium aparine L.) -
Gabonatermesztésünkben gyomirtási szempontból a legfõbb gondot a ragadós galaj jelenti. Napjainkban az egész országban megtalálható, gyakorlatilag elvétve fordul elõ a gyom-növénytõl mentes tábla.
Mivel nagyon nehéz a magját a gabona termésétõl különválasztani, a vetõmaggal folyamatosan terjed. Elszaporodásában szerepet játszik az a tény is, hogy a hatósági elõírások bizonyos mértékû galajmag-darabszámot engedélyeznek a vetõmagtételekben. A helytelen agrotechnika, valamint a betakarítógépek is kimutathatóan felelõsek a széthurcolásában. Mindezek eredményeként a termelés költségigénye évrõl évre emelkedik, ráadásul az export-import kereskedelem is akadályba ütközhet.
A gyom jelenlétérõl azok is meggyõzõdhetnek, akik közvetlenül nem figyelik a növényt, ugyanis a termés horgas tüskéivel ráragad a ruhára és eltávolítása külön feladatot jelent. Nem csoda, hogy népi elnevezése nagyon változatos: ragadály, ragadáncs, kullancsfû, ragadófû, ragadó galaj, koldustetû.
Elterjedése
A galaj az egész földkerekségen elterjedt, legfõképpen a kontinentális éghajlati övet kedveli. Õshazája Észak-Amerika.
Hazánkban a szántóterület egyik legfontosabb gyomfaja. Az elsõ országos gyomfelméréskor szinte az észlelési szinten volt jelen, napjainkra pedig a három legfontosabb gyom közé „küzdötte” fel magát. Ebben a gyors terjedésben nagy szerepe volt a hormonbázisú szerek egyoldalú használatának, valamint a hatósági elõírásokon túl az agrotechnikai hiányosságok-nak is.
Szántóföldjeinken kívül nagy mennyiségben található az utakat szegélyezõ fasorokban, erdõsávokban, akácosokban. Lakott területeken is gyakori a galaj az utak, árokpartok mentén, elhagyott romkertekben és kerítések mellett is.
A ragadós galaj felszaporodásának legfontosabb jellemzõi: a gabona magjától nehéz megkülönböztetni a vetõmagszabvány túl engedékeny hormonbázisú vegyületek egyoldalú alkalmazása nagy adagú tápelemvisszapótlás agresszív, életképes növény
Kártétele
A ragadós galaj mind a közvetlen, mind pedig a közvetett kártétel révén nemkívánatos gyomfaja a kultúrterületeknek. A tápanyagfelvétel sokkal aktívabb, mint a kultúrnövényeknél. A galaj N-felvétele háromszor nagyobb, mint az õszi búzáé. Ugyancsak kiemelkedõ a K makroelem felvétele is.
Jelentõs a gyomnövény vízelvonása is a kultúrnövények elõl. Vízhiányos idõszakban is megfelelõ a gyom vízellátása, mivel a kiterjedt gyökérrendszerével képes ellátni a föld feletti hajtásokat.
Kártételét fokozhatja az a tulajdonsága is, hogy gyökérrendszere mélyebbre hatol, mint a kultúrnövényeké. Veszélyes, nehezen irtható gyomfaj, az õszi búzához viszonyítva 1,73-szor életképesebb. A veszélyességét mutatja az a tény is, hogy 0,5 db/m² gyakoriság esetén 5 % terméskiesést idézhet elõ.
Agresszív életmódjával a betakarítást akadályozhatja, mivel éréskor a gabonát túlnövi és zöld, buja szárával az érett kalászokat a földre döntheti.
Az export-import árutételek fertõzése esetén a kereskedelmet is akadályozhatja. Kártétele a haszonállatok esetleges mérgezésében is megnyilvánulhat.
Életmódja
A ragadós galaj a kétszikûek osztályába, a buzérfélék családjába és a galajok nemzetségébe tartozik. Életformája T2-es, így tipikusan gabonagyom. Szára négyélû, lefelé álló tüskékkel és a csomókon horgas szõrökkel borított.
Levelei örvösek, örvönként 6-9-esével állnak. A levelek lemezei csúcsuk felé szélesedõk, tüskehegyûek, 3-8 mm szélesek. A levél fonáka visszafelé álló tüskefogú. Virágzata levélhónalji. Pártája fehér színû vagy zöldesfehér, hegyes cimpájú.
Termése 2 db, gömbös, a részterméske 4-7 mm átmérõjû, sûrûn horgas szõrû, a belsõ oldalán lapos és bemélyített. A galaj maghozama 360-1000 db/növény.
A virágzás fõ ideje: májustól - júniusig. Csíranövényeinek sziklevelei nagyok, hosszú, széles oválisak, nyelesek. A levéllemez csúcsa középen kicsípett. A magvak csírázási optimális hõmérséklete 9-12 °C. Szabadföldi körülmények között a csírázás elsõsorban a hõmérséklettõl és a csapadéktól függ. A kísérletek és a felmérések tanusága szerint a legnagyobb tömegû csírázás szeptember - október hónapra esik.
Kedvezõ környezeti feltételek között tavasszal is sor kerül csírázásra, azonban ennek mértéke már nem éri el az õszi tömeges kelést.
A gyomnövény elleni küzdelemben nagyon fontos tény, hogy a magvak életképessége 2-3 évig tart.
Védekezés
A védekezés kidolgozásánál nem hanyagolható el az agrotechnikai eljárások szerepe. Tekintettel a magvak életképességére, a 2-3 éves periódusok betartásával a csírázóképes magvak számának csökkentésével a kártétel jelentõsen mérsékelhetõ.
A gabona-szakaszok közé célszerû kapás kultúrák közbeiktatása. Kukoricában az alap-kezelésekre a galaj rendkívül érzékeny, ezért jó esély adódik a táblák gyommentesítésére.
Nagyobb gondot célszerû fordítani a fémzárolt vetõmagvak gyommag-mentességére is. Nem hanyagolható el a vetõmagnak termelt, saját búza gondos tisztítása sem.
Vegyszeres úton számos technológia áll a termelõk rendelkezésére. A hagyományos herbicidek közül a 2,4-D és MCPA hatóanyagúak gyakorlatilag hatástalanok, ezért más vegyületekre kell a védelmet alapozni.
A diklorprop és mekoprop hatóanyagokat tartalmazó szerek 2-3 levélörvös állapotban kipermetezve adják a legjobb eredményt.
A dicamba legtöbbször szulfonilureákkal kombinálva eredményezi a legjobb hatást.
Az új-generációs gyomirtók közül a protoxgátlók biztosíthatnak jó gyomirtó hatást. Ebbe a csoportba tartoznak a difeniléterek, karfentrazon, piraflufen-etil és a cinidon-etil.
A szulfonilureák közül megfelelõ eredmény várható az amidoszulfuron-, a florasulam+2,4-D-jodoszulfuron+amidoszulfuron -tól. Az ilyen hatóanyagot tartalmazó herbicidek általában 3-5 levélörvös galaj ellen biztosítják a legjobb gyomirtó hatást. A ragadós galajt összes fejlettségi stádiumában egyaránt kiválóan irtja a fluroxipir-1 metilheptil-észter.
Zalaegerszeg, 2001. március 12.
Karamán József
Zala Megyei N T Á
A galaj az egész földkerekségen elterjedt, legfõképpen a kontinentális éghajlati övet kedveli. Õshazája Észak-Amerika.
Hazánkban a szántóterület egyik legfontosabb gyomfaja. Az elsõ országos gyomfelméréskor szinte az észlelési szinten volt jelen, napjainkra pedig a három legfontosabb gyom közé „küzdötte” fel magát. Ebben a gyors terjedésben nagy szerepe volt a hormonbázisú szerek egyoldalú használatának, valamint a hatósági elõírásokon túl az agrotechnikai hiányosságok-nak is.
Szántóföldjeinken kívül nagy mennyiségben található az utakat szegélyezõ fasorokban, erdõsávokban, akácosokban. Lakott területeken is gyakori a galaj az utak, árokpartok mentén, elhagyott romkertekben és kerítések mellett is.
A ragadós galaj felszaporodásának legfontosabb jellemzõi: a gabona magjától nehéz megkülönböztetni a vetõmagszabvány túl engedékeny hormonbázisú vegyületek egyoldalú alkalmazása nagy adagú tápelemvisszapótlás agresszív, életképes növény
Kártétele
A ragadós galaj mind a közvetlen, mind pedig a közvetett kártétel révén nemkívánatos gyomfaja a kultúrterületeknek. A tápanyagfelvétel sokkal aktívabb, mint a kultúrnövényeknél. A galaj N-felvétele háromszor nagyobb, mint az õszi búzáé. Ugyancsak kiemelkedõ a K makroelem felvétele is.
Jelentõs a gyomnövény vízelvonása is a kultúrnövények elõl. Vízhiányos idõszakban is megfelelõ a gyom vízellátása, mivel a kiterjedt gyökérrendszerével képes ellátni a föld feletti hajtásokat.
Kártételét fokozhatja az a tulajdonsága is, hogy gyökérrendszere mélyebbre hatol, mint a kultúrnövényeké. Veszélyes, nehezen irtható gyomfaj, az õszi búzához viszonyítva 1,73-szor életképesebb. A veszélyességét mutatja az a tény is, hogy 0,5 db/m² gyakoriság esetén 5 % terméskiesést idézhet elõ.
Agresszív életmódjával a betakarítást akadályozhatja, mivel éréskor a gabonát túlnövi és zöld, buja szárával az érett kalászokat a földre döntheti.
Az export-import árutételek fertõzése esetén a kereskedelmet is akadályozhatja. Kártétele a haszonállatok esetleges mérgezésében is megnyilvánulhat.
Életmódja
A ragadós galaj a kétszikûek osztályába, a buzérfélék családjába és a galajok nemzetségébe tartozik. Életformája T2-es, így tipikusan gabonagyom. Szára négyélû, lefelé álló tüskékkel és a csomókon horgas szõrökkel borított.
Levelei örvösek, örvönként 6-9-esével állnak. A levelek lemezei csúcsuk felé szélesedõk, tüskehegyûek, 3-8 mm szélesek. A levél fonáka visszafelé álló tüskefogú. Virágzata levélhónalji. Pártája fehér színû vagy zöldesfehér, hegyes cimpájú.
Termése 2 db, gömbös, a részterméske 4-7 mm átmérõjû, sûrûn horgas szõrû, a belsõ oldalán lapos és bemélyített. A galaj maghozama 360-1000 db/növény.
A virágzás fõ ideje: májustól - júniusig. Csíranövényeinek sziklevelei nagyok, hosszú, széles oválisak, nyelesek. A levéllemez csúcsa középen kicsípett. A magvak csírázási optimális hõmérséklete 9-12 °C. Szabadföldi körülmények között a csírázás elsõsorban a hõmérséklettõl és a csapadéktól függ. A kísérletek és a felmérések tanusága szerint a legnagyobb tömegû csírázás szeptember - október hónapra esik.
Kedvezõ környezeti feltételek között tavasszal is sor kerül csírázásra, azonban ennek mértéke már nem éri el az õszi tömeges kelést.
A gyomnövény elleni küzdelemben nagyon fontos tény, hogy a magvak életképessége 2-3 évig tart.
Védekezés
A védekezés kidolgozásánál nem hanyagolható el az agrotechnikai eljárások szerepe. Tekintettel a magvak életképességére, a 2-3 éves periódusok betartásával a csírázóképes magvak számának csökkentésével a kártétel jelentõsen mérsékelhetõ.
A gabona-szakaszok közé célszerû kapás kultúrák közbeiktatása. Kukoricában az alap-kezelésekre a galaj rendkívül érzékeny, ezért jó esély adódik a táblák gyommentesítésére.
Nagyobb gondot célszerû fordítani a fémzárolt vetõmagvak gyommag-mentességére is. Nem hanyagolható el a vetõmagnak termelt, saját búza gondos tisztítása sem.
Vegyszeres úton számos technológia áll a termelõk rendelkezésére. A hagyományos herbicidek közül a 2,4-D és MCPA hatóanyagúak gyakorlatilag hatástalanok, ezért más vegyületekre kell a védelmet alapozni.
A diklorprop és mekoprop hatóanyagokat tartalmazó szerek 2-3 levélörvös állapotban kipermetezve adják a legjobb eredményt.
A dicamba legtöbbször szulfonilureákkal kombinálva eredményezi a legjobb hatást.
Az új-generációs gyomirtók közül a protoxgátlók biztosíthatnak jó gyomirtó hatást. Ebbe a csoportba tartoznak a difeniléterek, karfentrazon, piraflufen-etil és a cinidon-etil.
A szulfonilureák közül megfelelõ eredmény várható az amidoszulfuron-, a florasulam+2,4-D-jodoszulfuron+amidoszulfuron -tól. Az ilyen hatóanyagot tartalmazó herbicidek általában 3-5 levélörvös galaj ellen biztosítják a legjobb gyomirtó hatást. A ragadós galajt összes fejlettségi stádiumában egyaránt kiválóan irtja a fluroxipir-1 metilheptil-észter.
Zalaegerszeg, 2001. március 12.
Karamán József
Zala Megyei N T Á
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Sok csapadék várható átmeneti enyhüléssel
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]