MENÜ

A málna károsítói

Oldalszám: 23
2013.11.05.

A málna és a szeder (Rubus idaeus, Rubus caesius) hazánkban õshonos, vad fajai erdõkben, nemesített fajtái az egész országban, kiskertekben és ültetvényekben megtalálhatóak. Különös gyümölcsfajunk, mert eltérõen a legtöbb mérsékeltégövi gyümölcsfajunktól, nem fás növény, és eltérõen a szamócától, nem lágyszárú. Félcserjének nevezzük, mert erõsen tüskés hajtásai megfásodnak, majd a második év végén elszáradnak. Virágait és termését a megfásodott egyéves vesszõn fejlõdõ oldalhajtásokon hozza. 

közepétõl június közepéig virágzik, és egy hónappal késõbb érik a gyümölcse. A legtöbb málnafajta letermett vesszõi elszáradnak, a következõ évi termés az ez évi zöld sarjakon fog képzõdni. Termesztett málnafajtáink öntermékenyülõk, de több fajta telepítése jobb kötõdést biztosít. Gyakorlati csoportosítás szerint a bogyós gyümölcsûek közé tartozik, de botanikai megfogalmazás szerint gyümölcse csonthéjas terméscsoportban fejlõdik. A vacok-kúpról könnyen leváló, húsos, leves, puha, édes terméshéjba ágyazott csonthéjas, apró magok a friss fogyasztást nem zavarják, szörpkészítéskor azonban szûréssel eltávolítják azokat. Százalékos savtartalma a meggyhez hasonló, ezért friss fogyasztása rendkívül üdítõ. Szüretkor 3-4 naponként, több menetben, kocsány nélkül szedjük a termését. A leszedett málna még tálcás kiszerelésben, optimális 0°C hõmérsékleten, 80 % relatív páratartalom mellett sem tárolható egy héten túl. A gyümölcs, szedéssel, szállítással, tárolással szembeni érzékenysége, romlékonysága miatt csak kevés kerül frissen eladásra, a termés nagyobb része szörpnek, lekvárnak feldolgozva kerül eladásra, vagy az éléskamra polcaira. Termeszthetjük huzalok között sorban, ekkor a sövény szélessége ne haladja meg a 30-40 cm-t. Bokor mûvelés esetén a sarjakat lazán kötözzük össze, hogy a viharos szél ne törje le a hajtásokat. A mûvelésmód és a termesztéstechnológia alapvetõen meghatározza a károsítók megjelenését.
A többi gyümölcsfajhoz hasonlóan a málna gyökerein is megtalálhatjuk az agrobaktériumos gyökérgolyvát, de egy a málnára specializálódott rokon baktériumfaj a vesszõkön is okozhat tumorokat. A vesszõkön fejlõdõ tumorokat a metszéskor eltávolítjuk, a súlyosan fertõzött töveket megsemmisítjük. A gyökérgolyvát azonban csak az idõs, pusztuló málnaültetvény felszámolásakor vesszük észre, ezért csak megelõzõ védekezés lehetséges. Ne vásároljunk olyan szaporítóanyagot, aminek a gyökerén golyvát találunk. Ne telepítsünk málnát gyökérgolyvával fertõzött területre, mert a kórokozó a talajban fennmarad, és sebzéseken keresztül a gyökereket fertõzi.
A gombák okozta vesszõbetegségek általában ott szaporodnak el, ahol a letermett vesszõket szüret után nem távolítják el, vagy helytelenül nem tõbõl vágják le azokat. Fertõzési gócot jelent természetesen, ha nem égetik el a levágott száradó vesszõket, hanem szétszórva, vagy kupacba rakva a málnás közelében hagyják. A leggyakoribb a didimellás vesszõfoltosság, amit a termõ vesszõkön szüret elõtt, nagy kiterjedésû, elmosódó szélû, lilás vöröses, megrepedezõ foltokról veszünk észre. Már elõzõ évben fertõzõdött a hajtás, de a kezdeti tünetek nem feltûnõek. A halvány, késõbb barnuló, megrepedezõ foltok megjelenhetnek a leveleken is. Hasonló, de inkább barna színû, besüppedõ foltokat okoz a málna leptoszfériás vesszõfoltossága. A málna hajtásait, leveleit és gyümölcseit az elzinoés betegség kórokozója is fertõzheti. Az okozott foltok ebben az esetben is lilás színûek, de mindig aprók és kör alakúak, sötétebb árnyalattal szegélyezettek. A szeptóriás levél- és vesszõfoltosság a levélen elhalt foltokat a hajtáson, vesszõn a kezdetben kevésbé feltûnõ foltjai késõbb felrepedeznek.
A vesszõbetegségek ellen nehéz a vegyszeres védekezés, mert a málna 5-6 hétig tartó érési ideje hosszú ideig akadályozza a permetezést.
Hazánkban jelenleg nem fordul elõ a málna lisztharmat betegsége, ezért lisztharmat elleni készítményeket ne használjunk. Az ismertetett gombabetegségek ellen valamennyi, málna növényvédelmére engedélyezett réz- és szerves hatóanyagú gombaölõszer használható, a kiválasztást elsõsorban a készítmények várakozási ideje határozza meg.
Külön kell említeni a termés szürkerothadását okozó botritiszes betegséget. A kár elsõsorban a termésen jelentkezik, de ez a polifág (sokgazdás) gomba, kedvezõtlen párás körülmények között valamennyi kertészeti növényünket, így a málna virágát, termését és valamennyi zöld részét is megtámadja. Permetezhetünk speciális botrítisz elleni készítményekkel, de leghatékonyabb védekezés, ha metszéssel, jó agrotechnikával biztosítjuk a gyommentes málna ültetvény egészséges fejlõdését. Az állati kártevõk közül a málna ültetvényben a legtöbb lombrágó bogarat, hernyót megtalálhatjuk. A pajzstetvek közül a rózsa pajzstetû a leggyakoribb. A málnára specializálódott kártevõ a kis málna levéltetû, és a málna vesszõszúnyog. Ezek a károsítók jól gondozott málna ültetvényekben nem okoznak súlyos károkat. Vegyszeres védekezéssel felszaporodásuk megakadályozható.
A málna gubacsszúnyog nyaralóhelyeken, hétvégi házak kertjeiben egyre gyakoribb. A termés érésekor tapasztalt vesszõszáradás, és a 2-3 cm átmérõjû gömbölyded gubacs levágása és elégetése szüretkor már elkésett. A gubacs belsejében fejlõdõ szúnyogok május végén, június elején már kirepültek és lerakták tojás csomóikat a hajtások rügyeire. A kikelõ lárvák befúrják magukat a hajtás epidermisze alá, és táplálkozásuk nyomán keletkezik a gubacs. A gubacs belsejében növényvédõ szertõl védetten táplálkoznak a lárvák.
Amennyiben múlt nyáron és õsszel nem vágtuk le a beteg, letermett vesszõket, ezt a fontos munkát mielõbb végezzük el, és fordítsunk gondot a gubacsok levágására is.
Dr.Véghelyi Klára