MENÜ

A bab károsítói

Oldalszám: 4
2013.11.05.

A bab legjelentõsebb vírusos betegsége a babmozaik, melyet 3 vírus faj okoz. A levélen világos- vagy sötétzöld mozaikfoltok, a száron vonalszerû elhalások, a hüvelyen sárgás- vagy sötétzöld foltok láthatók. A növények fejlõdésükben visszamaradnak, terméshozamuk kevés, hüvelyük satnya. Fertõzési források a vetõmag és az évelõ hüvelyes gazdanövények. A károkozók szövetnedvvel, pollennel és levéltetvekkel terjednek. Csak vírusmentes magot vessünk. Magtermesztés során virágzáskor és a hüvelyek kifejlõdése után végezzünk szelekciót. Rendszeresen védekezzünk a levéltetvek ellen.

A bab xantomónászos betegsége csapadékos idõjárás esetén vagy öntözött állományban rendszeresen elõforduló, jelentõs betegség. A babot és a szóját károsítja. A bokorbab fajták fogékonyabbak, mint a karósbab fajták. A sziklevélen és a lomblevélen apró, szögletes, vizenyõs foltok láthatók. A száron megnyúlt vizenyõs foltok keletkeznek. A hüvelyen 4-5 mm-es kerek, szintén vizenyõs foltok észlelhetõk. A magon okkersárga elszinezõdés mutatkozik, a magok ráncosak. Fertõzési forrás a vetõmag, onnan a baktérium a sziklevelekkel a felszínre kerül. Felfröccsenõ vízcseppekkel a lomblevelekre, a szárra, majd a hüvelyre jut. A kórokozó a mag belsejében helyezkedik el, így a csávázás hatástalan. Ezért csak baktériummentes magot vessünk. A babot 2-3, majd 6-7 lombleveles korban, virágzás elõtt és után, majd a hüvelyfejlõdés idõszakában permetezzük baktérium ellen is hatékony gombaölõ készítményekkel.
A bab kolletotrihumos betegsége meleg, csapadékos nyarakon és öntözött állományban válik jelentõssé. Bokorbab fajtákon gyakoribb, mint a karósbab fajtákon. A sziklevélen apró, kerek, barna foltok, a lomblevélen a levélerek részleges vagy teljes elbarnulása, a száron hosszú, barna csíkok láthatók. A hüvelyen 4-5 mm-es, kráterszerûen besüppedõ, barna szegélyû foltok keletkeznek, bennük rózsaszínû képletek /acervuluszok / képzõdnek. Fertõzési forrás a vetõmag. Állományban a szaporítóképletek légmozgással és vízcseppekkel terjednek. Csávázott magot vessünk. A permetezések idõpontjai megegyeznek a xantomónászos betegségnél írottakkal.
A babrozsda a szárazbab- és a magtermesztés során jelentkezik. A levélen, a száron és a hüvelyen kezdetben bõrszövet által fedett, kiemelkedõ világosbarna, majd sötétbarna telepek jönnek létre. Késõbb a bõrszövet felszakadozik, a spórák kiszóródnak. Fertõzési források a növénymaradványok, ezért azokat semmisítsük meg, vagy forgassuk mélyen a talajba. A tünetek észlelésekor szükség szerint permetezzünk rozsda ellen hatékony szerekkel.
A fekete répalevéltetû a levélen és a hajtáson szívogat, torzulást okozva. Mézharmatot ûrít, melyen megtelepedik a korompenész, ami csökkenti az asszimilációs felületet.
Legnagyobb kárt azonban a vírusos betegségek terjesztésével okozza. Megfigyelése és a védekezés megegyezik a zöldborsólevéltetûnél írottakkal. (lásd: Agro Napló 2001/3.szám)
Ha több éven keresztül ugyanazon a területen babot, borsót, káposztaféléket vagy vöröshagymát termelünk, számolnunk kell a fésûslábú-viráglégy károsításával. A kelõ növények gyökerében, szárában, sziklevelében csontszínû nyûvek táplálkoznak. A fiatal növények fejlõdése leáll, végül elpusztulnak. Az elsõ nemzedék imágói április-májusban, a másodiké június-júliusban, a harmadiké szeptemberben rajzanak. Tojásaikat a talajra vagy a kelõ növényre rakják. A lárvák befúrják magukat a gyökérbe, vagy a szik alatti szárba. Vetésforgó betartásával és a legyek tömeges betelepedésekor végzett permetezésekkel védekezhetünk. A bagolylepkék a babon is károsítanak. Közülük a legjelentõsebb a gyapottok-bagolylepke. Lárvája a zöld hüvelyeket megrágja, sõt a fiatal hernyó behúzódik a hüvelybe. Kártételével ipari feldolgozásra alkalmatlanná teszi a termést. A védekezést nehezíti, hogy a lárva élete egy részét a termésben tölti, valamint, hogy a kártétel a zöldbab betakarítását megelõzõ idõszakra esik, a lombozat pedig takarja a hüvelyeket. A kezeléseket a lárvák tömeges megjelenéséhez kell idõzíteni. A fiatal lárvák ellen addig tudunk hatékonyan védekezni, míg be nem hatolnak a termésbe. A lepkék rajzását 1 m magasságban kihelyezett szexferomon csapdákkal elõrejelezhetjük.
A babzsizsik raktári kártevõ. Fõ tápnövénye a bab, de észlelték már lóbabban, szójában, borsóban, lencsében, csicseriborsóban. Kártételét a magvakon kb. 2 mm átmérõjû kerek lyukak jelzik. Tojásait a raktározott magvak felületére rakja. A kikelt lárvák behatolnak a magba és felélik a belsejét. Ellentétben a borsózsizsikkel, egy magban több lárva is fejlõdhet. A maghéj alatt bábozódnak, majd a kifejlett bogár egy kerek lyukon keresztül elhagyja a magot. A nõstények párosodás után ismét tojást raknak. Raktárban 3-4 nemzedéke is fejlõdhet. A tárolóból kiszabaduló bogarak a szabadföldön lévõ bab pergamenérésû hüvelyeit is fertõzheti. A raktárak tisztántartásával, a termés gázosításával (lásd: borsózsizsik), a pergamenérésben lévõ, veszélyeztetett állomány permetezésével a kártétel megelõzhetõ.
Május közepétõl, végétõl már megjelenhet a közönséges takácsatka, mely a leveleken kívül a hüvelyeket is szívogatja. Kártétele következménye klorofillelhalás, torzulás. A levelek fonákán szövedéket készít. A rövid tenyészidejû zöldbab termesztésben ritkán okoz említésre méltó kárt, de a száraztermesztésben és a másodvetésben rendkívül jelentõs. Tömegesen július-augusztusban találjuk a babon, de még szeptemberben is károsíthat. Az alsó levelek átvizsgálásával felderíthetjük, a tömeges elszaporodás kezdetén speciális atkaölõ szerekkel védekezzünk, de úgy, hogy a permetlé az atkák tartózkodási helyére, a levélfonákra jusson.
Dr.Ördögh Gizella