Öszi gabonák levéltrágyázása

Az õszi gabonák közül a legnagyobb területen a búzát termesztjük, ezért a levéltrágyázásnál is ezzel a fajjal foglalkozunk részletesebben. A három makrotápelem közül (N,P,K) a nitogéntrágyázást kell leginkább a termesztett növény igényéhez igazítani, mert hiánya terméskiesést, minõségromlást, feleslege pedig környezetszennyezést, gazdaságtalan termelést eredményezhet.
A nitrogénmûtrágya levéltrágyakénti alkalmazhatóságát indokolja a nitrogén tápelem felvehetõsége is. Levélen keresztül a makrotápelemek közül ugyanis ezt tudja felvenni megfelelõ arányban a növény.
A nitrogénnek jelentõs szerepe van a búza fehérjéinek, az enzimeknek és a vitaminoknak a felépítésében, döntõ szerepe van a búza minõségének kialakításában. Hiánya esetén a búza levelei a levelek csúcsától sárgulnak, majd megbarnulnak. A növény vékony és rövid szárat fej­leszt, a bokrosodás gyenge, de el is maradhat, kicsi kalász képzõdik. Nitro­géntöbblet esetén a növény sötétzöld, a levelek szélesek, nedvdú­sak. Laza szövetek alakulnak ki, a betegségellenállóság csökken, a megdõlési hajlam nõ.
A nitrogénfelvétel a kezdeti fejlõdésben megindul, de a bokrosodási szakaszok elején (Feekes 2-3) csak kismértékû. A bokrosodási idõszakban és a szárbainduláskor nagyon intenzív, arányaiban megelõzi a száraz­anyag felhalmozódását. A nitrogénfelvétel kisebb mértékben gyakor­latilag a vegetáció végéig tart.
A búzanövény földfeletti részeinek nitrogéntartalma a szárazanyag-tartalomhoz hasonló jelleget mutat. Alapvetõ különbség azonban, hogy a felhalmozódás üteme a szárbainduláskor erõteljesebb, az érés során viszont mérsékeltebb, de szintén a teljesérés végéig tart. Kifejezettebb a szemtermésbe történõ áthelyezõdés a többi növényi részekbõl, mint a szárazanyag esetében. Teljeséréskor a szemtermésben található a földfeletti növények nitrogéntartalmának kb. 65-70%-a.
A vizsgálatok eredményei bebizonyították, hogy a nitrogénmûtrágya nagyobb adagjai lényegesen megnövelik a fehérjetartalmat, és az egyes fehérjefrakciók arányát. Az albumin, globulin és a nem oldható fehérjék tartalma gyakorlatilag nem változik, de a sütõipari szempontból fontos gliadin és glutenin (rezervfehérjék) mennyisége lényegesen növekszik. Ezen frakciók növekedése reológiai szempontból rendkívül elõnyös, de a táplálkozási értéket nem javítja (ezért pl. a takarmánygabonáknál nem célszerû alkalmazni).
A különbözõ adagú nitrogénmûtrágya tehát nagymértékben befolyásolja a búza fehérjetartalmát és aminosavösszetételét. A szem­termés fehérje­tartalmának és a terméseredményének növekedése miatt mintegy másfél­szeresére nõhet a területegységenként megtermelt fehérjemennyiség. Az esszenciális aminosavtartalom részaránya a fehérjén belül csökken. A szemtermés fehérjetartalmának növekedése és a termés­növekedés ennek ellenére jelentõsen növeli az egységnyi területen megtermelt esszenciális aminosavmennyiséget.
Minõségjavítás szempontjából számos szakirodalom javasolja a tavaszi nitrogénadag megosztását. A nitrogénmûtrágya tavaszi adagjának meg­osztása gyakorlatilag nem módosítja a termést, de a minõségre kedvezõ hatással van. A késõi (Feekes 11-15) nitrogéntrágyázás növeli a fehérje- és sikér­tartalmat. Javítja a farinográf értékszámot és összességében a sütõipari értéket.
A levéltrágyázás termésmennyiségre gyakorolt hatása nem számottevõ. Alkalmazásának idõpontjában a terméselemek -döntõ része- (területegy­ségenkénti kalászszám, kalászonkénti szemszám) az ezerszemtömeg kivételével már kialakultak. Általánosan ismert, hogy az ezerszem­tömegre döntõ mértékben az idõjárási és termõhelyi viszonyok vannak befolyással, a tápanyagok közül a nitrogén viszont csökkenti azt, de levéltrágyaként más tápelem sem növeli. Különösen óvatosan kell bánni a különbözõ, irreálisan sokat igérõ készítmények csodahatásával.
A nitrogénmûtrágya szükséges mennyiségének meghatározása a fentiek alapján csak közelítõ jellegû. A növények a talajból ásványi formában veszik fel a nitrogént és annak mennyisége, a szaktanácsadásnál alkalmazott humusztartalom mellett azonos talajon is több tényezõtõl függ. Befolyásolja az elõvetemény által a talajban hagyott ásványi nitrogén mennyisége, illetve döntõ mértékben az õszi és a téli idõjárás csapadék és hõmérséleti viszo­nyai. A sok csapadék az ásványi nitrogén kimosódását eredményezi. A megfelelõ nedvesség és hõmérsékleti viszonyok viszont kedvezõek a mineralizációra.
A nitrogénmûtrágya mennyiségének pontos meghatározását segíti a talaj ásványi nitrogéntartalmának vizsgálata. A vegetáció megindulása elõtt (a talaj hõmérséklete 5 oC-ot nem haladta meg) 0-60 cm mély­ségben mintát kell venni. A mintából meghatározzák a talaj ammonia (NH4) és nitrát (NO3) tartalmát. Az értékek ismeretében csökkenteni, illetve növelni lehet a tavaszi nitrogénmûtrágya tervezett mennyiségét.
A levéltrágya alkalmazását tehát alapvetõen a termesztési cél határozza meg. Levétrágyázni csak minõségjavítás céljából érdemes. A levéltrágyaként célszerû karbamidot, hiánya esetén pétisót alkalmazni. A területre kijuttatott levéltrágya szokásos mennyisége 15-25 kg/ha nitrogén. A munkamûvelet költsége a mûtrágya árán kívül jelentõs kijuttatási kiadást is tartalmaz, ezért célszerû a területen végzett növényvédelmi munkával összekapcsolni. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a kijuttatott sók (ásványi anyag) mennyisége így nem okoz-e levélperzselést.
Dr. Ragasits István