A szárítást technológiák gépesítésének jelenlegi helyzete

Mára azonban a helyzet alapvetõen megváltozott. A ’90-es évek gazdasági átalakulásával párhuzamosan a mezõgazdaságban jelentõs üzemméret változás, illetve technológiacsere zajlott le. Ez a hazai mezõgazdasági üzemeket szárítástechnikai vonatkozásban kevéssé érintette. A szárítási igény termés volumenének csökkenésével, az alacsonyabb betakarítási nedvesség miatt kevesebb lett, így az elöregedõ szárítógép-park az igényeket kielégítette.
A ’90-es években különösen az évtized elején új szárítótelep évente csak néhány darab létesült, a hazai szárítógépipar, a fejlesztés leállt, a tõkeszegény gyártók ellehetetlenültek.
Az elmúlt évtized elején új szárítótelepi beruházás elsõsorban az újonnan alakult gazdaságok igényének megfelelõen történtek és elsõsorban a kisebb ill. közepes üzemi méretek (4-5 t/h-s szárítási teljesítmények) voltak a jellemzõek.
Erre a célra elsõsorban a MECMAR, PEDROTTI stb. ún. mobil vagyis áttelepíthetõ szárítók kerültek alkalmazásra. A magángazdaságok, gazdaszövetkezetek ebben az idõszakban szárítótelepi beruházásra anyagi lehetõségek hiányában még nem gondolhattak.
A hazai szárítókapacitás az országosan jelentkezõ üzemi igényeket kielégíti és kb. 600 üzemórában alkalmas a mintegy 6 millió tonna kukorica leszárítására. Az átlagos üzemi teljesítmény 10 t/h körüli. A szárítók átlagéletkora 19 év feletti és a korszerûtlen B1-15 szárító még mindig az országos kapacitás mintegy 2/3-át adja. Az évtized végére az üzemek beruházási kedve valamelyest élénkült és új berendezések ill. technológiák is megjelentek az üzemekben. A beruházók között megjelentek már a 300-400 ha-os magángazdaságok is. A megváltozott technológiai igények ebben az idõpontban az új beruházásokkal szemben új prioritásokat követeltek meg.
A technológiákkal szemben támasztott követelmények: Széles teljesítmény igények kielégítésére legyen alkalmas. (magángazdaság, középüzem, társulás, szolgáltató nagyüzem) Kedvezõ beruházási költség (Hitel ill. részletfizetési lehetõség, céghitel stb.).
Nagyszámú technológiai változat. A kevésbé korszerûtõl, a legkorszerûbb folyamatirányítási rendszerekig.
Kedvezõ energiafelhasználás, alacsony üzemeltetési költség. Nedvességszabályozás Kézi beavatkozású üzemirányítás
Automatikus szabályozás.
Ezen területen két fõ fejlesztési irányzat került elõtérbe: Hagyományos, ill. fejlesztett recirkulációs aknás szárítók. (Riela, CIMBRIA, STELA, PETKUS) (Nyugat-Európai fejlesztési irányzat) Hengeres toronyszárítók (MEYER, GSI, Zimmermann) (USA-fejlesztési irányzat)
Új technológia irányzat a szintén USA eredetû tárolótornyos szárítási rendszer (TOP-DRY-2000) is. Az újabb szárító berendezések eladási darabszáma évente mintegy 20-30-ra tehetõ. Az új energiatakarékos szárítók hõenergiafelhasználása a hagyományos (B1-15) szárítókéhoz képest mintegy 30-35 %-kal kedvezõbb. A telepi technológiák beruházási költsége igen magas. A nagyszámú forgalmazó, kis darabszám, magas járulékos költségek tovább drágítják pl. a betakarítógépekhez képest is igen drága szárító telepek létesítését. Így a telepek ára elérheti a 40-70 MFt-ot is. A szárítóberendezések üzeme szempontjából alapvetõ a szárítási költség.
A szárítási költségelemzésénél összehasonlításképpen elvégeztük egy adott középüzemi kategóriába tartozó, de nagyobb teljesítményû szárító (MEYER-1200) tényadatokon alapuló, valamint egy nagyobb számban mûködõ korszerû tételes, de kisebb teljesítményû szárító (MECMAR 25/90) költség számítását. A költségszámítást elvégeztük normál üzemi kihasználás (600 üzemóra, névleges teljesítmény), illetve alacsony kihasználás mellett (50 % kapacitás kihasználás 18 %-ról 13 %-ra szárításnál).
A szárítóberendezéseknél az igen nagy amortizációs költség (600 üzemóra nem megfelelõ 40-50 %-os üzemidõ kihasználás, a 14,5 % leírási kulcs) igen magas szárítási költséget eredményezett. Ha az üzemidõ kihasználás megfelelõ volt, kedvezõ volt a szárítási költség is. A fajlagos szárítási költségeknél - a különbözõ méretû üzemi technológiáknál - megfelelõ kihasználás esetén nem lényeges bár számottevõ a szárítási költség különbség. Megfelelõ kihasználás esetén ugyanakkor a nagyobb szárítók üzemeltetési költségjellemzõi kedvezõbbek (1. táblázat).
A fentiek alapján tehát bármennyire is korszerûek a vizsgált új szárítóberendezések a szárítási költségük alapvetõen (az amortizációs idõszakban jelentkezõ magas költségek miatt) az üzemi kihasználástól függ. A szárítási költségben a hõenergia részaránya mintegy 20-40 %-os. A szárítók várható életkora az amortizációs idõtartamot lényegesen (2-3 szorosan is) meghaladhatja, tehát ezen idõszak után az amortizációs költségek csökkennek. Hosszabb távon az új szárítóberendezések a kedvezõbb energiafelhasználás miatt olcsóbban üzemelnek mint a most már leamortizálódott ugyanakkor korszerûtlen „energiafaló” szárítóberendezések.
A fentiek ugyanakkor ismételten felhívják a figyelmet a szárítók kihasználtságára, illetve a megfelelõ üzemméretre. A szárító üzeme szempontjából is az alacsony vízelvonás, illetve a magas szárított anyag teljesítmény a kedvezõ. Az új szárítóberendezések általában gépcsalád elven készülnek, tehát a szükséges üzemi teljesítmény célszerûen megválasztható. A megfelelõ üzemméret kialakításához ugyanakkor a különbözõ társulások, integrációk is hozzájárulhatnak.
Modellüzemi szárítási költségszámítás különbözõ szárítóüzemi méretek és kihasználás mellett
1. táblázat
Összefoglalás
A hazai szárítógéppark túlnyomóan korszerûtlen elavult szárítóberendezésekbõl áll. A szárítógéppark megújítása sürgetõ feladat. Új energiatakarékos szárító telep létesítése ugyanakkor kellõ körültekintést igényel. Az üzemméret, illetve a szárító kihasználása az energiaköltség mellett a szárítási költségre döntõ befolyással bír.
Dr. Herdovics Mihály
FVM Mûszaki Intézet
Gödöllõ