Szakfolyóirat 2001/4 Állategészségügy
A koca ellése
Oldalszám: 102
2013.11.05.
Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen megközelítéssel kezeljem ezt a témát. Nagyon fontos, hiszen a sertéstenyésztés egyik legfontosabb, a gazdaságosságot nagymértékben befolyásoló, meghatározó területe a szaporodásbiológia és ennek részeként az ellés. A gyakorisága, a született malacok száma, alomsúly és még sorolhatnám. Ebben a megközelítésben óriási anyagot kellene felölelni, hiszen úgy lenne teljes, ha a szerteágazó vonatkozásokról is szót ejtenénk.
Úgy gondolom, hogy a gyakorló állatorvos szemével nézve, a gyakorlatban elõforduló problémákra, érdekességekre koncentrálnék.
A sertés 114 - 116 napig vemhes (szélsõértékek 113, 119). Ezt az öregek falun úgy mondják, hogy három hónap, három, hét három nap. (ez - ha a február nem esik bele - 114, 115 nap) Itt kezdõdik az elsõ probléma. Nem írják fel pontosan a búgatás dátumát, és kétségbe esnek, hogy "még mindig nem ellett meg”. Az is problémát okoz, ha "korábban ellik", mert a téves dátum miatt nem készülnek fel az ellésre. Nem csak a kocának kell felkészülni, hanem a gazdának is! Jó az, ha állat már az ellés elõtt egy - két héttel abba az ólba kerül, ahol majd elleni fog. Nyugodt helyet kell biztosítani a kocának, hogy mire a fialás ideje eljön ne idegen környezetben legyen, szokja meg a helyet. Tehát minden munkát elõtte végezzünk el. Ott - már amikor a kocát áthelyeztük - nem jó építkezni, szerelni, kopácsolni stb.
Az újszülött malac érzékeny a kihûlésre. A hõigénye elég magas 28 OC. Ha azonban a teremhõmérsékletet ilyen magasra emelnénk, a koca érezné magát rosszul. Ha melege van, nem eszik, ezáltal a tejtermelése csökken, ami a malacok testsúlygyarapodására van negatív hatással. Tehát olyan klimatikus viszonyokat kell teremteni, ahol a malacok is és a koca is jól érzi magát. Ezt valamilyen mesterséges hõforrással, a búvófészekben padlófûtéssel, hõsugárzóval, infravörös lámpával lehet megoldani. Hangsúlyozni kell, hogy a búvófészekben, mert baleset forrása lehet a rosszul elhelyezett hõforrás. Saját praxisomban fordult elõ, hogy az infralámpát nem a malacok számára elkülönített helyre (nem volt ilyen) lógatták be. A koca a hátával elérte, megégette a bõrét, ijedtében leverte és belesett a szalmába a lámpa. Az alom kigyulladt és a jól bezárt disznóólban sûrû füst keletkezett. A malacok fele elhullott. A koca szerencsére életben maradt, bár erõs füstmérgezés (tüdõvizenyõ) miatt sokáig kezelés alatt állt. Természetesen elapasztott, és a megmaradt malacokat mesterségesen kellett felnevelni ezért a fejlõdésben erõsen visszamaradtak. Ez jó példa arra, hogy nagyon körültekintõen kell eljárni a hõforrások üzemeltetésekor. Eltekinteni nem lehet tõle, mert a kismalac olyan kevés tartalékkal születik, hogy ha a saját hõtermelését is biológiai úton kell biztosítania, hamar kimerül, és gyorsan kihûl. Ha ez mégis bekövetkezne, azonnal meleg helyre kell vinni, és rögtön megitatni az anyjától fejt tejjel. Csodákat lehet mûvelni.
Nagy kérdés, hogy az ellés során elszedjük a malacokat, vagy a koca alatt hagyjuk? Megoszlanak a vélemények. Van, aki arra esküszik, hogy ahogy születnek a malacok, rögtön elszedik, és amíg az ellés le nem zajlik, nem teszi az anyja alá, „ne zavarja az anyját”. Ez esetleg akkor lehet indokolt, ha az elsõ ellésû koca „fél a malacaitól”, vagy az un. „ellési düh” jön rá. Az elõhasú koca valóban sok esetben úgy viselkedik, mintha félne a malacaitól. Ha a fejéhez közelítenek, odakap, felugrik, ha megnyikkan a malac, esetleg támadja, sõt meg is harapja a malacát. Ilyenkor, ha a koca „kézhez szokott” elég, ha a gazda nyugtatással, simogatással megpróbálja megnyugtatni. Ha nem megy, nyugtatókkal is be lehet avatkozni. Ehhez azonban mindig állatorvosi segítséget kérjünk.
Mihez kell még az állatorvosi segítség? Mikor hívjunk állatorvost?
· Ha biztosan letelt a vemhességi idõ és nem ellik a koca. Meg lehet indítani az ellést.
· Ha nem a megfelelõ ütemben jönnek egymás után a malacok. Ha két malac megszületése között túl hosszú idõ telik el. (Általában elmondható, hogy normális esetben 10-15 percenként követik egymást a malacok.)
Ilyenkor un. „fájásgyengeségrõl” beszélhetünk, aminek sok oka lehet, de lényege az, hogy vagy a méhösszehúzódások száma kevesebb, vagy a kontrakciók intenzitása gyengébb a kívánatosnál. Téves az a szemlélet, hogy a gazda, vagy a gondozó, idõnként néhány ml. méhösszehúzó inj.-t ad a kocának. Ebben nem az a veszélyes, hogy méhösszehúzót ad, hanem az, hogy nem elõzi meg vizsgálat. Keringési rendellenesség is lehet a háttérben, egyéb gyógyszerre is szükség lehet és a gondozó nem tudja a kiegészítõ terápiát és kezelést elvégezni.
· Ha ellési segítségnyújtásra van szükség.
Abban az esetben, ha a szülõútban elakad a malac, a koca nagy erõvel nyom, és még sincs eredmény. Ez elõfordulhat akkor, ha túl nagy a malac, ha normális a magzat csak a koca „szûk” (a szülõutak tágulása hiányos), ha valami helyezõdési probléma van, ha méhcsavarodás áll fenn, vagy ha pl. torz a malac. A szülõútban elhullott, megfulladt malacot is nehezebben nyomja ki az anya ilyenkor ugyanis, a magzat aktív mozgásának a hiánya megnehezíti a szülõútba való helyezõdést.
A segélynyújtás anatómiai ismereteket és nagy gyakorlatot igényel. Tehát mindenképpen állatorvosi beavatkozás. Annál is inkább, hogy ha minden kötél szakad, császármetszést kell végezni. Sokkal jobb eredményt ad egy idejében elvégzett császármetszés, mint ha órákon, esetleg napokon keresztül próbálkozva, agyonkínozzuk a kocát.
A megszületett malac nem igényel sok gondozást. Ha nem csinálunk semmit, sincs semmi probléma. Általában, mivel felügyelet mellett zajlik az ellés, az újszülötteket megtörülgetik, a szájukba fújnak, a köldökzsinórt megfelelõ méretûre szakítják. (Soha nem vágjuk éles ollóval, hanem kesztyûben, 10-15 cm-re elszakítjuk.)
Akkor kell csak feltétlenül segíteni, ha burokban születik a malac, ugyanis ha nem szakítjuk fel a burkot, megfullad.
· A lezajlott ellés után, ha a hüvelyváladék kóros.
Ha fehér, gennyes, vagy barna-vörös büdös váladék távozik a pérarésbõl másnap, harmadnap. Az elsõ esetben (általában elhúzódó ellés után) majdnem mindig méhgyulladásról van szó. Rögtön kell szólni, mert ez egy több szervre kiterjedõ betegség egyik tünete. A betegség neve MMA syndroma. Metritis (méhgyulladás), Mastitis (tõgygyulladás), és Agalactia (elapasztás) jelent a rövidítés.
Ha bûzös, barna-vörös váladék ürül, vagy malac, vagy magzatburok maradt a méhben, ami rothadásnak indult.
Mindkét esetben, idõben jelezni és kezelni kell, mert ha elapaszt az anya, bár a koca késõbb meggyógyul, de addigra a malacok éhen pusztulnak.
Természetesen a felsoroltakon kívül van még jó néhány indikáció, hogy állatorvost hívjunk. Bármikor, ha valamilyen rendellenességet tapasztalunk, kérhetjük a szakember segítségét, mert az idõben jövõ segítség, jó tanács, instrukció, meghozza a maga gazdasági hasznát.