A húsmarhatartás fontosabb állategészségügyi kérdései

Állományszintû szaporodásbiológia zavarok sokszor az üszõfelnevelés hiányosságaira vezethetõk vissza. Ilyenek a relatív (parazitózis) vagy abszolult alultápláltságból eredõ, nem megfelelõ tenyésztésbevételkori testtömeg, a hiányos ásványianyag- és vitamin ellátás, különösen a béta-karotin hiány; vagy toxinnal terhelt takarmányok etetésével összefüggõ inakatív petefészkek miatti ivarzás elmaradás, az anösztrusz, és a korai embrió felszívódás. A talaj, a takarmány analizálása mellett sokszor a vér, a szõr a bendõtartalom célzott vizsgálatai segítséget nyújthatnak a hiánybetegségek korai felismeréséhez. Különösen a téli tarkarmányozás szûkössége esetén célszerû a vizsgálatok alapján célzottan ásványianyag vagy vitamin kiegészítést végezni.
Az állatok "túltáplálása" is veszélyeztetheti a reprodukciót. Az ún. kövér tehén szindróma az ellési nehézségek miatt - a tejetermelés megindulásával egyidejûleg - fellépõ étvágytalanságból eredõ energiahiány, amely szénhidrát-, zsír- és fehérjeanyagforgalmi betegségeket indíthat el. Ezekben az egyedekben a bendõatónia, az illózsírsavak nem megfelõl aránya, a megemelkedett tejsavtartalom bendõacidózist eredményez. Ilyenkor a bendõ fala átjárhatóbb, így pl. gennykeltõ baktériumok a májban tályogokat okozhatnak, gyakoribbak lesznek a lábvég megbetegedések pl. csülökirhagyulladás, csökken az állatok ellenállóképessége, nõ a tõgygyulladásra való hajlamuk. Hasonlóképpen a ellési elõtti idõszakban a magas kalcium tartlamú szálastakarmányok etetése, pl. luceranszéna, a húsmarha esetében is hajlamosíthat ellési bénulásra. A legelõre való kihajtáskor az átmenet néklüli zöldre való átállás a magnézium hiányos tetániát idézheti elõ. A nem fertõzõ jellegû borjú veszteségek mellett állandóan figyelemmel kell lennünk a fertõzõ jellegû vetélésekre. Ezekre jellemzõ, hogy járványos méreteket ölt és ezért fokozott jelentõségû. A megelõzés érdekében lehetõség szerint minden vetélt magzatot, illetve a magzatburkot állategészségügyi intézeti vizsgálatra kell küldeni. Magyarorgszágon ennek is köszönhetõen a fertõzõ jellegû vetélések visszaszorultak, mégis a legelõn, a vadon és a szabad környezetben élõ állatokból az újrafertõzõdés lehetõsége mind a brucellózis mind a leptospirózis esetében fenn áll. Mivel a brucellózis az embert egészségét is veszélyeztet, ezért minden magzatburok visszamaradásos, magzatburok-gyulladásos állat kezelésénél a "legrosszabb elve" alapján abból kell kiindulnunk, hogy a vetélés fertõzõ eredetû. Kötelességünk ilyenkor a legalapvetõbb balesetvédelmi óvó rendszabályokat megtennük saját és munkatársaink egészségvédelme érdekében. A tehén számára a legelõ a legmegfelelõbb "szülõszoba". A napfény ultraviola sugárzása biztosítja a csíramentes környezetet. A nyugodt, takarásos, napfényes legelõkön az ellések során csak akkor kell beavatkozni, ha az valóban szükséges. Néhány húsmarha fajta konstrució esetében a nehéz ellések gyakorisága miatt fel kell készüni erre az idõszakra. Az ellés körülményei befolyásolják a borjú életképességét és az anya állat életét, az involuciót, az újratermékenyülés lehetõségét. Az anyja által felszárított borjú az elsõ szopás után a kolosztrumon keresztül megkapja mindazokat a védõanyagokat, amelyekkel az anya szervezete találkozott, és amelyekkel szemben áthangolódott. Mivel ehhez idõre van szükség a magasan vemhes állatokat lehetõleg ne helyezzük át új környezetbe és a szükséges védõ- oltásokat még áthandolódásra alkalmas idõben kapják meg. A borjúkori baktériumos és vírusos begetségek ma az állathigiéniai és járványvédelmi elõírások betartásával oldhatók meg. A herpes vírus okozta borjak fertõzõ rhinotracheitis (IBR) mentesség az embrió, a tenyészállat elõállítás kulcskérdése lehet. A betegség elleni védekezésre negatív marker vakcina áll rendelkezésre, amely lehetõvé teszi a vakcinázott és az "utcai" vírustól áthangolódott állat elkülönítését. A felnevelés idõszakában borjú óvodák kialakításával segíthetjük a kérõdzõ állatok elõgyomraira jellemzõ anatómiai és mûködési sajátosságok kialakulását. Kerülni kell a dagonyák kialakulását. Nem megfelelõ higiénia körülmények, hiányos vízellátás esetén az összecsorgó húgy- és bélsár levet tartalmazó víz ivása a legfõbb forrása a közvetlen fejlõdésû paraziták okozta betegségek halmozott elõfordulásának, különösen, ha nem szakaszos a legeltetés. A parazitózisok kártételének csökkentésében a megelõzés az elsõdleges. Legelõre hajtás elõtt az állatokat parazitáktól mentesíteni kell. Súlyos fokú fertõzöttség esetén a parazitaellenes szerekkel történõ kezelést ajánlatos kétszer, decemberben és közvetlenül a legelõre való hajtás elõtt elvégezni. Egy-egy állomány, vagy legelõ fertõzöttségének mértékét rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal ellenõrizhetjük. A parazitózisok ellen ma hatékony szerek és különbözõ beadási formák állnak rendelékezésre. Mindig az adott technológia szabka meg a helyi gyógyszeres prevenciót módját.
Lápos, savanyúfüves, törpe iszapcsigákat is tartalamazó legelõ használatakor gondolni kell a májmétely kórokozójának elõfordulási lehetõségére. Itt vagy ne legeltessünk, vagy gondoskodjunk bélsár vizsgálatról és szükség esetén a mihamarabbi gyógyezkelésrõl. Nyáron a legelõn élõ teheneket és borjakat a legyek nyugtalanítják a legjobban, amelyek különbözõ kórokozókat is terjeszthetnek, pl. a kötõhártya gyulladás kórokozóját. A legyekkel szemben légyirtó szereket tartalmazó porzózsákok kihelyezésével védekezhetünk, de elláthatjuk az állatokat légy mentesítõ takarmány kiegészítõkkel is. A vargalegyek okozta ún. bõrbagócs elleni védekezés az õszi hónapokban történõ kezelésekkel indokolt lehet. A legelõre való kihajtáskor ismernünk kell a talajlakó, endemiásan elõforduló baktériumos veszély forrásokat. Ezek közül kiemelt jelentõségû a lépfene, de jelentkezhetnek a klosztridiumok okozta gázödémás betegségek és a tetanusz intoxikáció. A megoldást ilyenkor a vakcinák alkalmazása nyújtja. Fel kell készülnünk a veszettség eseteinek felismerésére is. Állományunk mindenkori egészségi állapotát döntõen befolyásolja a leukózis és gümõkór. Mindkét betegségre vonatkozóan elvárás a mentesség. A leukózis egy vírusos, daganatos betegség, amely idõszakos vérvételekkel szerológiailag ellenõrizhetõ. A gümõkór kórokozója az állat ellenállóképessége csökkenése esetén elõrehaladó megbetegedést okoz. A védekezés alapja a betegségtõl mentes állományok kialakítása és fenntartása. Ma a betgség diagnosztikájának alapja az évenként elvégzett allergiás válaszon alapuló tuberkulin bõrpróba. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint sokszor az ember az állományok befertõzésének forrása. Ezért húsmarha-állományunkat a személyforgalom elõl zártan, egésszégügyi vizsgálattal rendelkezõ munkaerõvel gondoztassuk. Minden olyan esetben, amikor a bovin tuberkulinra reagált állatok száma különösebb indok nélkül megemelkedik, gondolni kell a vándor és egyébb madarak fertõzõ hatására. Ilyenkor indokt a szimultán tuberkulin próba kivitelezése. A húsmarhatartás alapja a természetszerûség, ezért lehetõség szerint az állategészségügyi technológiának is erre kell törekednie. A kötelezõn elõírtakon kívül a helyi sajátosságok, a termelés, a tenyésztés célkitûzései szabják meg az egyes elemek fokozott szükségességét. Dr. Zomborszkyné Dr. Kovács Melinda egyetemi tanár, Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar