A VIRÁGPALÁNTÁK VÉDELME

Ezek egy része nem fertõzõ, úgynevezett élettani betegség, melyek kezelési hibából adódnak. Gyakori technológiai hiba a túlöntözés, mely akadályozza a talaj szellõzõdését, a gyökerek légzését, így a növény sárgul, beteges kinézetû lesz. A vízhiány hervadást, sárgulást, elszáradást okoz. A levegõ alacsony páratartalma sárgulást, barnulást, levélhullást és egyes kártevõk felszaporodását idézheti elõ. A magas páratartalom a gombás betegségek és a levélfonálférgek terjedését segíti, emellett egyes növényfajokon parásodást is okoz. Alacsony hõmérsékleten, hideg talajban a növények sínylõdnek, kidõlnek. Fényhiány esetén a növények etiolálódnak, esetleg elpusztulnak.
Tápanyag túladagolás következtében a gyökércsúcs elhal, a növény fejlõdése leáll. Tápanyaghiány hatására a növényen betegségtünetek (pl.klorózis, világos foltok, levélgörbülés, stb.) jelentkeznek. A növényvédõ szerek helytelen alkalmazása is sok gondot okoz. Aluldozírozás esetén hatástalanok, túladagolás esetén mérgezõek és perzselhetnek. – Az élettani betegségeket a növények számára optimális körülmények biztosításával (szakszerû öntözéssel, szellõztetéssel, tápanyagellátással és növényvédelemmel) megelõzhetjük.
A fertõzõ betegségek közül a vírusos betegségek változatos tünetekkel jelentkeznek a különbözõ növényfajokon. Okozhatnak mozaikfoltosságot, gyûrûsfoltosságot, levélér kivilágosodást, levél elszínezõdést, törpülést, söprûsödést, degenerációt, hervadást, pusztulást, stb. A vetõmag felszínén elhelyezkedõ vírusok magcsávázással elpusztíthatók. – Végezzünk rendszeres negatív szelekciót, a beteg vagy gyanús palántákat semmisítsük meg. – A vírusvektor fonálférgek irtására a talajt fertõtlenítsük, a szintén vírusátvivõ levéltetvek, kabócák, tripszek ellen rendszeresen védekezzünk. – Irtsuk a gyomnövényeket, melyek vírusforrásul szolgálnak. – Az ápolási munkák során gyakran mossunk kezet szappannal, az eszközöket pedig fertõtlenítsük hypós vízben.
Gombás betegségek közül rendszeresen elõfordul a palántadõlés. Kórokozója a talajból fertõzi a csíranövényeket, melyek nem kelnek ki, elpusztulnak. Ha kikelnek, gyökérnyaki részük üvegessé válik, befûzõdik, a palánták a talajra fekszenek, körülöttük a gomba micéliuma a talajt is behálózza. A gomba kitartóképletei (álszkleróciumai) rendkívül ellenállóak, a kedvezõtlen viszonyokat hosszú ideig elviselik. Talajgõzöléssel vagy fungicidek talajba juttatásával pusztíthatók el. A betegség általában foltokban jelentkezik. Észlelésekor a beteg növényeket távolítsuk el és semmisítsük meg. Helyüket és környékét locsoljuk be gombaölõ szerrel.
A lisztharmat a palánták levélszínén fehér, lisztszerû bevonatot képez. Szaporítóképletei a légmozgással terjednek. A tünetek észlelésekor azonnal kezdjük meg a védekezést lisztharmat elleni készítményekkel. A kezeléseket szükség szerint ismételjük.
Magas páratartalmú, hûvös, szellõzetlen növényházakban bizton számíthatunk a peronoszpóra fellépésére. A betegség a levél színén keletkezõ szögletes, sárgászöld, majd elhaló foltokról és a fonákon lévõ fehér kivirágzásról (sporangiumtartó gyep) könnyen felismerhetõ. Fertõzési források a növénymaradványok, ahonnan a sporangiumok légmozgással vagy vízzel jutnak a nedves levélfelületre. Szellõztetéssel, a megfelelõ páratartalom és hõmérséklet beállításával megelõzhetjük a betegség kialakulását. A kémiai védelmet megelõzésként palántakorban legalább két alkalommal hajtsuk végre kontakt szerekkel. Kiültetés után folytassuk felszívódó, majd ismét kontakt fungicidekkel. A rozsdabetegségek is sok növényfajt megbetegítenek. A leveleken és a száron rozsdafoltok láthatók. Bennük spóratelepek alakulnak ki, melyekbõl a spórák szétszóródva fertõzik a szomszédos növényeket. Fertõzési források a növénymaradványok és a magvak. Az elõzõeket mélyen a talajba kell forgatni. Magot csak egészséges növényrõl szedjünk. Magtermesztés esetén 2-3 éves vetésforgót tartsunk be. A kis palántákat folyamatosan részesítsük kémiai védelemben.
A botritisz sok gazdanövényû gomba, mely a levelek elhalását okozza. Az elhalt részeken egérszürke konidiumtartó-gyep fejlõdik. Gyakran apró, fekete kitartóképletek (szkleróciumok) is megfigyelhetõk. Gyengültségi parazita, csak a beteges növényeken jelentkezik. Ezért a megelõzésben a legnagyobb szerep az agrotechnikai védekezésnek jut.
A sárguló hajtásokat, leveleket, a beteg egyedeket, az elszáradt növénymaradványokat semmisítsük meg.
A növényeket tág térállásban neveljük.
Rendszeresen szellõztessünk.
A talajt öntözzük, ne a növényeket.
Rendszeresen távolítsuk el a gyomokat. – Ha mégis fellépne a betegség, kémiai növényvédelemhez kell folyamodni. A palántákon többféle foltbetegség is károsít, melyek növényfajra jellemzõek. A leveleken keletkezett foltok késõbb általában összefolynak és kitöredeznek, a levelek elszáradnak. Csávázással és a higiénés szabályok betartásával általában megelõzhetõek. Ha ennek ellenére beteg növényeket találunk, 10-14 naponként permetezzünk a táblázatban javasolt gombaölõ szerekkel.
Az állati kártevõk sem kímélik a palántákat. Közülük elsõsorban a szúró-szívó szájszervûek okoznak súlyos károkat. A tripszek szivogatása következtében a leveleken apró, ezüstös foltok keletkeznek, melyek késõbb egybefolynak. A levelek rendellenesen fejlõdnek, elsárgulnak, esetleg le is hullanak. Mivel a kártevõk életük egy részét a talajban töltik, csak többszörösen ismételt permetezéssel tudunk hatékonyan védekezni ellenük.
Megjelenésüket növényvizsgálattal és világoskék vizes tálcsapdákkal figyelhetjük meg.
Az üvegházi molytetû, a levéltetvek és a közönséges takácsatka a dísznövény palántákat is erõsen károsítják.
Kártételükrõl, felderítésükrõl és a védekezés alapelveirõl bõvebb tájékoztatás az Agro Napló 2001/1-2 sz. 16. oldalán olvasható.
Dr.Ördögh Gizella