A BORSÓ KÁROSÍTÓI

Károsítja a babot is és más pillangós növényeket (kivéve a lucernát) és dísznövényeket is. Mindkét faj átvihetõ növénynedvvel is, de fõleg a levéltetvek terjesztik, ezért ellenük kell védekezni.
A borsó baktériumos zsírfoltossága (pszeudomónászos betegség) a levélen és a hüvelyen apró, kerek, olajzöld vizenyõs foltokat okoz, melyek késõbb megnagyobbodnak és barna színûvé válnak. A leveleken szögletesek lesznek és el is száradnak. A száron a foltok hosszúkásak, néha átölelik a szárat. Az érõ hüvelyek megcsavarodnak, rajtuk a foltok besüppednek. A magvak – fõleg a köldöki részen – vizenyõsek, barnás-sárgák. Legfontosabb fertõzési forrás a vetõmag, ahol a baktérium a magban és a mag felületén él. A beteg magból beteg növény fejlõdik. Állományban felfröccsenõ vízzel, széllel és rovarvektorokkal terjed. A növénybe a légzõnyílásokon vagy sebzéseken keresztül jut el. A kórokozó számára a hûvös, csapadékos idõjárás, a faggyal párosuló lehûlés kedvezõ. A borsón kívül a lóbabon és a bükkönyön is elõfordul. Csak baktériummentes magot vessünk! A tenyészidõszakban a baktérium ellen hatásos fungicidekkel permetezzünk.
Hûvös, csapadékos idõjárás esetén a borsó aszkohitás betegsége (borsóragya) is jelentõs terméskiesést okoz. A betegséget három kórokozó gomba idézi elõ, de kórképük csak a hüvelyen különíthetõ el.
1. A hüvelyen 3-4 mm átmérõjû, kerek foltok alakulnak ki, szegélyük sötétbarna, kiemelkedõ, közepük kissé bemélyedt, világosbarna színû. A kórokozó termõtestei (piknidiumok) csoportosan helyezkednek el a foltok közepén.
2. A foltok mérete, alakja és színe hasonló, de szegélyük nem kiemelkedõ és a termõtestek a folt szélén képzõdnek tömegesen.
3. A hüvelyen különbözõ méretû és alakú, elmosódott szélû, nem bemélyedõ foltok láthatók. A piknidiumok a foltban elszórtan, de a hüvelybe mélyen beágyazottan helyezkednek el. A levélen a tünetek megegyeznek, apró, kerek, világosbarna foltok formájában jelentkeznek. Szegélyük keskeny, barna, közepükön elszórtan találhatók az apró, fekete termõtestek. A száron ovális, bemélyedõ, barna foltok láthatók, bennük apró, fekete termõtestekkel. A gombák fertõzhetik még a lóbabot, a bükkönyt és a csicseriborsót is. A kórokozók elsõsorban vetõmaggal terjednek, ahol a mag belsejében és felületén helyezkednek el. A magot csávázzuk, mert – bár a magban lévõ károkozókat nem pusztítják el a csávázószerek, de – a kelési esélyt fokozzák. Fontos fertõzési források a beteg növénymaradványok is, ezeket mélyen forgassuk a talajba. Tartsunk be 5–7 éves vetésforgót. Kelés után azonnal kezdjük meg az állománypermetezést és 10 naponként ismételjük meg.
A borsórozsda száraz, meleg nyarakon, a másodvetésekben és a magtermesztésben jelentkezik. A kórokozó gazdacserés gomba, tavaszi alakjai a kutyatejféléken, nyári alakjai a borsón fejlõdnek. Nyár közepétõl a leveleken, a száron és a hüvelyen elszórtan apró, kerek, világosbarna, késõbb fekete, porzó rozsdatelepek fejlõdnek. Ellenálló fajták termesztésével, a kutyatej fajok irtásával, a növénymaradványok mély aláforgatásával védekezhetünk. Kémiai védelemre a zöldborsó termesztésben nincs szükség, magtermesztésben a betegség fellépésekor két alkalommal, 10 napos idõközzel permetezzünk.
A borsólisztharmat szintén a másodvetésekben és a magtermesztésben, száraz, meleg nyárvégeken és õsszel lehet jelentõs. A borsót és más pillangósokat károsítja. A levélen, száron, hüvelyen finom szürkésfehér bevonat látható, melyben késõbb a gomba apró, fekete termõtestei is megjelennek. A fertõzött hüvelyek deformálódnak, üresek vagy kevés termést fejlesztenek. A növények el is száradhatnak. A növénymaradványok aláforgatásával ellenálló fajták termesztésével megelõzhetjük a betegséget. Ha a nyár végén fellép, 1-2 alkalommal permetezzünk lisztharmat elleni készítménnyel.
A borsó veszedelmes kártevõje a borsótripsz, mely rendszeresen elõfordul, de párás, meleg tavaszon erõsebben felszaporodik. A bimbót és a hüvelyt szívogatja, kezdetben ezüstös, majd elbarnuló foltokat okoz. Súlyos fertõzés esetén a hajtások torzulnak, a bimbók elszáradnak, lehullanak. Károsítja a lóbabot és a pillangós takarmánynövényeket is. Betelepedésük világoskék vizes tálcsapdákkal követhetõ nyomon. Vetésforgó betartásával, a virágzás elõtt és közvetlenül utána végzett permetezéssel a kártétel megelõzhetõ.
A zöldborsó-levéltetû szívogatásával a levelek besodródását, virágelrugást, gyenge mag- és hüvelyképzést idéz elõ. Jelentõségét növeli a vírusos betegségek terjesztése. Károsítja a babot és a pillangós takarmánynövényeket is. Betelepedését sárgatállal és növényvizsgálattal ellenõrizhetjük. Megjelenésükkor azonnal védekezzünk ellene. A permetezéseket a folyamatos betelepedés miatt ismételni kell.
Szinte minden évben jelentõs kártételt okoz az akácmoly is. Elsõ nemzedékének lepkéi virágzás idején rajzanak. Tojásaikat a fiatal hüvelyre rakják. A kikelõ hernyók berágják magukat a hüvelybe és a szemekkel táplálkoznak. A szabálytalanul megrágott szemeket szövedékszálakkal összeszövik és ürülékszemcséikkel gusztustalanná teszik. Második nemzedéke a szóján és az akácon károsít. Kifejlett lárvái a talajfelszín közelében telelnek, így talajmunkákkal egyedszámukat gyéríthetjük.
A lárvák kelése idején végzett kezelésekkel kártételét csökkenthetjük.
A borsózsizsik szintén a borsó virágzása idején jelenik meg. A bogár a portokokkal táplálkozik, de ez a kártétel nem jelentõs. Ellenben a tojásait a hüvelyre rakja és a 6-8 nap múlva kikelõ kis kukacok befurakodnak a zsenge magba. Egy magban csak egy lárva fejlõdik. A szem belsejét kirágja, ugyanott bebábozódik és a bogár 2-3 mm-es kerek lyukat rágva távozik. Kis tételnél a borsót néhány napra mélyhûtõbe téve zsizsikteleníthetünk. Kereskedelmi mennyiségnél kötelezõ a zsizsiktelenítés, amit egészségügyi gázmesterek végezhetnek!
Számos bagolylepke faj is károsítja a borsót. Kezdetben szabálytalan, majd tarrágást is okozhatnak. A lepkék rajzását fénycsapdával vagy szexferomon csapdával figyelhetjük meg, a hernyók jelenlétét pedig növényvizsgálattal. A kémiai védelmet csak a fiatal hernyók ellen végezhetjük eredményesen. Az elhúzódó kelés miatt ismételt kezeléseket kell végrehajtani.
Dr. Ördögh Gizella