Szárazborsó fajták

A borsó a savanyú talajok kivételével minden szántóföldi termesztésre alkalmas talaptípusra ajánlható. Igen kedvezõ elõvetemény hatásánál fogva a termesztésbe jól beilleszthetõ. A kalászos elõvetemény kedvezõ számára, mert a tarlóhántás és 30 cm körüli mélyszántás után korai tavaszi vetéséhez a magágy egymenetben elõkészíthetõ.

A foszfor és kálium tartalmú mûtrágyát õsszel, a nitrogént õsszel és tavasszal megosztva célszerû kijuttatni.

Vetését 5 °C talajhõmérséklet felett már el lehet kezdeni, a vetés mélysége 5-8 cm lehet. Az ajánlott csíraszám 1,3 millió ha-ként. A gyomirtást már az elõveteménynél el kell kezdeni, hogy ne kerüljön elgyomosodott táblába. A gyomirtás kelés elõtt és kelés után is elvégezhetõ. Ügyelni kell, hogy a kelés elõtti gyomirtás a vetés után gyorsan történjen, hogy a kelõ növény ne károsodjon. Kelés utáni gyomirtáskor pedig meg kell várni, hogy a levélen kialakuljon a viaszréteg.

A kártevõk ellen megjelenésükkor a védekezést azonnal el kell végezni. A borsórozsda és lisztharmat okozhat olyan fertõzést, amely ellen védekezni szükséges. A borsófuzárium ellen a fajták zöme rezisztens, az érzékeny fajták esetében a 4 éves vetésforgó betartása indokolt.

Nagyon fontos a betakarítás idejének megválasztása. Az optimális idõben történõ betakarításnál alig kell betakarítási veszteséggel számolni, másrészt a mag színe is gyorsan fakul, ezért a 18 % magnedvességnél végzett aratás a kedvezõ. A mag sérülését a betakarítógép jó beállításával lehet megelõzni.

Az államilag elismert szárazborsó fajták legnagyobb része étkezési szárazborsónak is sikeresen termeszthetõ. A fajtaválasztékban bõségesen található sárgamagvú és zöldmagvú étkezési fajta. A fajták jelentõs része kiváló állóképességgel rendelkezõ, ún. afila típusú, kacsos fajta. A fajták kiválasztásához mellékeljük a 2000. évi kísérleti eredményeket összefoglaló táblázatot.

Berta András

OMMI Eacute;tkezési száraz-, és takarmányborsó fajtaösszehasonlító kísérletek eredményei 2000