A borsó termesztése
Oldalszám: 60
2013.11.04.
Jelenleg a borsót több mint 10 000 ha-on termesztik, ezzel a zöldségfélék közötti rangsorban a második helyen áll. Döntõ mértékben a gépi betakarítású konzerv- és mélyhûtõipar számára történõ, nagyüzemi termesztés dominál, de ezen kívül számottevõ a saját célra történõ házikerti és hüvelyes borsóként, eladásra való termesztés is. Mi lapunkban ez utóbbiak ismertetésére vállalkozunk.
Környezet iránt kevésbé igényes növény a borsó. Az ún. hidegtûrõ növények közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a kisebb fagyokat jól tûri, károsodás nélkül elviseli. Fejlõdése számára az optimális hõmérséklet 16 °C, az ún. biológiai küszöbérték, amikor az élettevékenységek megindulnak a magban 4-5 °C között van. Fajtacsoportonként hõigény tekintetében jelentõs különbség van, a sima magvú kifejtõ fajták jobban tûrik a hideget, így vetésük is valamivel korábban kezdhetõ, mint a ragyás, ráncos felületû, hidegre érzékenyebb velõ fajtáké. Nagy melegben rosszul fejlõdik – lásd az elmúlt esztendõ – szemképzése nem kielégítõ, csak apró szemeket nevel, szaknyelven azt mondják, hogy megszorul a szem. Fényigénye nagy, az árnyékot és a félárnyékot nem viseli el.
Talajok tekintetében nem válogat, a szélsõségesen kötött és sívó homokokat leszámítva mindenütt megtermeszthetõ. Vízigénye közepes, ennek ellenére általában nincs szükség az öntözésére, mert az a fejlõdési szakasz, amikor a legtöbb nedvességet igényli, az nálunk egybe esik a legcsapadékosabb tavaszi idõszakkal. Tápanyagigénye közepes, más növényekhez képest foszforból igényel többet, a nitrogént, szimbiózisban élõ baktériumai segítségével, részben maga is képes a levegõbõl begyûjteni.
Nagyüzemben együtt termesztik a gabonafélékkel, a takarmány- és más ipari növényekkel, de mivel nem számít talajzsarolónak, a zöldséges forgókba is jól beilleszthetõ. Kisüzemekben hagyma, gyökérzöldségfélék és a levélzöldségfélék után szokták vetni. Általában a szerves trágyázott szakasztól a legtávolabb helyezik el, mivel maga is növeli a talaj tápanyagkészletét.
Általában az étkezési borsót kora tavasszal vetik, és tavasz végén, nyár elején takarítják be. Ettõl kismértékben eltér a tél alá vetés, amikor még az elõzõ év végén, pontosabban a nagyobb fagyok beállta elõtt megtörténik a magok talajba helyezése, ami a betakarítás idejét lényegesen nem változtatja meg, de megkönnyíti a kötött, túl nedves talajokon a magvak idejében történõ elvetését. Másodnövényként termeszteni, mint sok más zöldségfajt nem javasoljuk, mert a hosszú nappalok hatására gyorsan virágozni kezd – még az elõtt, mielõtt nagyobb lombozatot fejlesztene – ennek következtében a szemek aprók maradnak, a termése kevés lesz. A késõi vetést a rovarkártevõk is jobban veszélyeztetik.
Február végétõl április közepéig lehetséges vetni, az ennél késõbbi idõpontokban szaporított borsó megszorul, az érés belenyúlik a nyári forróságba, a nagy melegbe. Elõször a hidegre, a kedvezõtlen klimatikus viszonyokra kevésbé érzékeny kifejtõ fajtákat vessük, majd ha a talaj jobban felmelegedett, kezdhetjük az érzékenyebb velõ fajták szaporítását. A szakaszos vetés és a szakszerûen összeválogatott több fajta a folyamatos szedést, és ez által a jobb minõség betakarítását teszi lehetõvé. Jelentõsen eltér a nagyüzemi és a kisüzemi növényelrendezés. Házikertekben, kisüzemekben a 30 cm körüli sortávolság a legjobb a borsó számára, de van ahol ennél valamivel sûrûbbre 20-25 cm-re vetik. Az ilyen széles sortávolságnak mindenképpen elõnye, hogy gyomos talajon az állomány jobban kezelhetõ, kapálható. Nagyüzemben a hektáronkénti csíraszámot szokták megadni, ami a fajtától függõen 1 és 1,5 millió között változik, azaz 100 m²-re 10 000 - 15 000 szem magot jelent. A korai érésû, kisebb lombtömegû fajtákat sûrûbbre, a magasabb növésû, hosszú tenyészidejûeket ritkábbra vessük. A vetés mélysége a talaj kötöttségétõl függõen 5-8 cm, homokon 7-8 cm, kötöttebb talajon 5-6 cm.
A borsószem nagysága, ezermagtömege fajtától függõen nagyon változó, 150 grammtól 300 grammig terjed. Ennek megfelelõen a vetõmag mennyiségben is nagy különbségek vannak: 1,5-3,0 kg/100 m².
Termesztése a gyomláláson és a kapáláson kívül általában különösebb ápolási munkákat nem igényel.
A termésminõség miatt nagyon fontos a szedés idõzítése. A korábban szedett borsó zsenge, minõsége jó, de kicsi a termésmennyisége, a késve szedett szemek súlyosabbak, de kemények. Általában a zsengeségét 1-2 napig képes megtartani, a kifejtõ fajták valamivel tovább. Nagy melegben még ennél is gyorsabban megvénül, a cukor a szemekben néhány óra alatt átalakul keményítõvé.
Dr. Terbe István
Talajok tekintetében nem válogat, a szélsõségesen kötött és sívó homokokat leszámítva mindenütt megtermeszthetõ. Vízigénye közepes, ennek ellenére általában nincs szükség az öntözésére, mert az a fejlõdési szakasz, amikor a legtöbb nedvességet igényli, az nálunk egybe esik a legcsapadékosabb tavaszi idõszakkal. Tápanyagigénye közepes, más növényekhez képest foszforból igényel többet, a nitrogént, szimbiózisban élõ baktériumai segítségével, részben maga is képes a levegõbõl begyûjteni.
Nagyüzemben együtt termesztik a gabonafélékkel, a takarmány- és más ipari növényekkel, de mivel nem számít talajzsarolónak, a zöldséges forgókba is jól beilleszthetõ. Kisüzemekben hagyma, gyökérzöldségfélék és a levélzöldségfélék után szokták vetni. Általában a szerves trágyázott szakasztól a legtávolabb helyezik el, mivel maga is növeli a talaj tápanyagkészletét.
Általában az étkezési borsót kora tavasszal vetik, és tavasz végén, nyár elején takarítják be. Ettõl kismértékben eltér a tél alá vetés, amikor még az elõzõ év végén, pontosabban a nagyobb fagyok beállta elõtt megtörténik a magok talajba helyezése, ami a betakarítás idejét lényegesen nem változtatja meg, de megkönnyíti a kötött, túl nedves talajokon a magvak idejében történõ elvetését. Másodnövényként termeszteni, mint sok más zöldségfajt nem javasoljuk, mert a hosszú nappalok hatására gyorsan virágozni kezd – még az elõtt, mielõtt nagyobb lombozatot fejlesztene – ennek következtében a szemek aprók maradnak, a termése kevés lesz. A késõi vetést a rovarkártevõk is jobban veszélyeztetik.
Február végétõl április közepéig lehetséges vetni, az ennél késõbbi idõpontokban szaporított borsó megszorul, az érés belenyúlik a nyári forróságba, a nagy melegbe. Elõször a hidegre, a kedvezõtlen klimatikus viszonyokra kevésbé érzékeny kifejtõ fajtákat vessük, majd ha a talaj jobban felmelegedett, kezdhetjük az érzékenyebb velõ fajták szaporítását. A szakaszos vetés és a szakszerûen összeválogatott több fajta a folyamatos szedést, és ez által a jobb minõség betakarítását teszi lehetõvé. Jelentõsen eltér a nagyüzemi és a kisüzemi növényelrendezés. Házikertekben, kisüzemekben a 30 cm körüli sortávolság a legjobb a borsó számára, de van ahol ennél valamivel sûrûbbre 20-25 cm-re vetik. Az ilyen széles sortávolságnak mindenképpen elõnye, hogy gyomos talajon az állomány jobban kezelhetõ, kapálható. Nagyüzemben a hektáronkénti csíraszámot szokták megadni, ami a fajtától függõen 1 és 1,5 millió között változik, azaz 100 m²-re 10 000 - 15 000 szem magot jelent. A korai érésû, kisebb lombtömegû fajtákat sûrûbbre, a magasabb növésû, hosszú tenyészidejûeket ritkábbra vessük. A vetés mélysége a talaj kötöttségétõl függõen 5-8 cm, homokon 7-8 cm, kötöttebb talajon 5-6 cm.
A borsószem nagysága, ezermagtömege fajtától függõen nagyon változó, 150 grammtól 300 grammig terjed. Ennek megfelelõen a vetõmag mennyiségben is nagy különbségek vannak: 1,5-3,0 kg/100 m².
Termesztése a gyomláláson és a kapáláson kívül általában különösebb ápolási munkákat nem igényel.
A termésminõség miatt nagyon fontos a szedés idõzítése. A korábban szedett borsó zsenge, minõsége jó, de kicsi a termésmennyisége, a késve szedett szemek súlyosabbak, de kemények. Általában a zsengeségét 1-2 napig képes megtartani, a kifejtõ fajták valamivel tovább. Nagy melegben még ennél is gyorsabban megvénül, a cukor a szemekben néhány óra alatt átalakul keményítõvé.
Dr. Terbe István
Agrometeorológia
Napsütés
Napsütés
Olvasta már?
Heti fókusz: Mitől olyan szenzációsak a legújabb kukoricahibridek?
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]