A tavaszi magágykészítés kritériumai és muszaki-agrotechnikai szempontjai

A magágykészítés legfontosabb feladata az elvetett magvak csírázásához és kezdeti fejlõdéséhez, a jó talajfizikai állapot megteremtése. Az optimális fizikai állapotot az egész táblán egyenletesen és a vetés mélységéig terjedõen azonos minõségben kell kialakítani.

A tavaszi talajelõkészítés során biztosítani kell a felsõ talajrétegben a következõket:

a talaj gyors felmelegedését; a téli csapadék megõrzését; a morzsalékos és homogén vetõágy kialakítását; a vegyszerek bedolgozását; a vetõmag csírázásához elegendõ hõt, nedvességet és levegõt, valamint ezek kedvezõ arányát.

A magágykészítés alapvetõen fontos irányelve, hogy a talajt csak a legszükségesebb mértékben mûveljük, a mûvelési menetszámot a minimálisra csökkentsük. Ezért a magágykészítést úgy kell irányítani, hogy a vegyszerbedolgozás és a vetõágy kialakítása egyetlen munkamûvelettel – szakmai zsargon szerint:

kombinátorozással – elérhetõ legyen. A kétszeri „kombinátorozás” többnyire rögösödéssel és a felsõ talajréteg fokozottabb kiszáradásával jár együtt, ezért javasolhatjuk, hogy csak a legszükségesebb esetekben kerüljön rá sor.

Tárcsás mûvelõeszközt általában, de fõleg az aprómagvúak vetõágy-elõkészítõ talajmunkáinál, a felsõ talajréteg kiszárítása és a tárcsalevelek erõteljes rögképzõ hatása miatt mellõzni kell. A kombinált magágykészítõ gépet minden esetben a vetés mélységéig járassuk! Lényeges gyakorlati megfigyelés, hogy az erõ- és munkagépek kerekeinek nyomán erõteljesen tömörödik a talaj, ennek káros hatása a vetésnél, a csírázásnál, illetve a kelésnél már jelentkezik. A magágykészítés idõpontjának megválasztásánál sosem elegendõ csak a legfelsõ talajréteg nedvességi állapotát figyelembe venni, hanem el kell bírálni az 5-15 cm közötti talajréteg teherbíró képességét is. Annál is inkább lényeges ennek a talajrétegnek a minõsítése, mivel a túlságosan nyirkos talajt a magágykészítõ gép nem porhanyítja kellõképpen és a felszínre hozott, nedves talajrészek igen hamar kiszáradnak, jelentõsen lerontva a magágykészítés minõségét.

A gépek kiválasztásánál természetesen több tényezõt (az ismertebbek: ár, eladási konstrukció, alkatrészellátás, referenciák) kell figyelembe vennünk, amelyek mellett a következõket is tudnunk kell:

az agrotechnikai sebességtartomány 8-14 km/h között ajánlott, ezt sajnos nem minden esetben tudjuk tartani (gépkapcsolási, ergonómiai problémák);

a rendelkezésre álló erõgép behatárolja nemcsak a gépkapcsolatot (alapvetõen munkaszélesség függvényû), hanem a fent említett sebességhatárokat is; az un. kistraktorok (pl. MTZ-k) 6-8 km/h, míg a nehéz univerzális, valamint a „szántó” nagytraktorok (John Deere, Rába, New Holland stb.) a 8-12 km/h sebességtartományban adják le kedvezõ hatásfokkal motorteljesítményüket;

az említett két szempont figyelembevételével döntsünk a szerszámösszeállításról; olyan mûvelõelemeket válasszunk, amelyek sebességérzékenysége jól igazodik az általunk megvalósítható munkasebesség tartományhoz.

Az általánosan ismert magágykészítõ gépek/gépcsaládok mindegyike különbözõ munkaszélességû változatokkal, de szinte egységesen, ún. precíziós szintezési rendszerrel rendelkezik. A különbözõ talajokon való alkalmazhatóságuk mûszaki jellegû kritériumai a teljesség igénye nélkül az alábbiakban foglalhatók össze:

igen kötött, nehezen elmunkálható kötött talajokon: nagy fajlagos mûvelõelem-terhelés, intenzív aprítás, nagy átömlési keresztmetszet (pl. Becker Optimator); kötött, nehezen elmunkálható/tömörödött középkötött talajokon: közepes fajlagos mûvelõelem terhelés, jó aprítás-lezárás, cserélhetõ kapatagok, az alapmûvelési hibák hatékony kiküszöbölésére is alkalmas szerszámösszeállítás (az ún. Kompaktor-kialakítású gépek, mint Lemken, Kühne); jó szerkezetû, középkötött és könnyû talajokon: alacsony fajlagos mûvelõelem terhelés, könnyû szerkezeti kialakítás – kezelhetõség, szerszámkombinációk, jól szabályozható felszínformálás (pl. Kongskilde Germinátor, RAU Terramax, Omikron OMKS gépcsalád).

Mint minden általánosan elfogadott törvényszerûség, önmagában ezen ajánlás sem mondhat ki végérvényes dolgokat. Ám utalhat többek között a gépkiválasztásra, amely mögött termõhelyre koncentrált, szakmailag megalapozott döntéskészségnek kell állnia. Az újabb, modernebb eszközök nem jelentik a bevált tavaszi magágykészítési eljárások (simítózás, egy-, ill. kétmenetes magágykészítés) teljes elvetését. Alkalmazásuknál a szakmai ésszerûségeknek kell érvényesülnie, hiszen minden technológia annyit ér, amennyit meg tudunk belõle valósítani.

Dr. Soós Sándor

osztályvezetõ

FVMMI GM Kht