Az õz vadászata

A legõsibb agancsot viselõ szarvasféle a muntyák szarvas, Ázsiában él. Az õz rendszertani besorolását tekintve:



Rend:párosujjúak (Artiodactila)

Család: szarvasfélék (Cervidae)

Nem:Valódi õzek (Capreolus)

Faj:Õz (Capreolus capreolus)

Az agancs a szarvasfélék hímjének fején kialakuló csontszövet. Másodlagos nemi jelleget tükrözõ képzõdmény. Minden évben elveti majd újra felépíti. Fajtársaival szemben védekezõ eszközként, fegyverként használja. Elõfordul olyan faj is, melynek nõivarú egyedein is megtalálható (rénszarvas). Elvétve megfigyelhetjük egy- egy õzsuta fején is. Ennek vélhetõ magyarázata lehet az egyed hormonális szabályozásának zavara.

Az agancs felépítését nemcsak a genetikai háttér de a környezeti tényezõk összhatása is befolyásolja. Az õzagancs minõségét nagymértékben befolyásolják az agancsépítés idõszakában felvett takarmány beltartalmi értékei, valamint az idõjárási tényezõk.

Az agancs fejlõdése a koponyacsont két csapjából, az agancstõbõl indul. Ez magzati korban mindkét nem sajátja, de késõbb a nõivarú egyeden visszafejlõdik. Döntõ szerepet játszanak a nemi hormonok az agancsfejlesztésben. Az agancsfelrakás és elvetés összetett folyamat, bonyolult hormonális, valamint idegi szabályzás alatt áll. A herékben termelõdõ tesztoszteron serkentõleg hat az agancs kialakulására. Az ösztrogén hormonoknak viszont gátló hatásuk van. Az agancs növekedése az agancstõbõl indul ki. Az agancstövet takaró hámréteg alatt osztódószövet található. Az osztódószövet az agancsépítés folyamatában mindig a legfelsõ sejtsorban van. A kötõszövetréteg lefelé folyamatosan elporcosodik, majd elkezdõdik a csontosodás folyamata. Az ásványi anyagok beépülését segítik a foszfatáz enzim és a tesztoszteron hormon. A porcfaló, csontépítõ és csontfaló sejtek tevékenysége folytán kialakul egy szivacsos csontszövetállomány. A növekvõ még lágy agancsot szõrös bõr, a banka borítja. Ebben sûrû ideg és érhálózat található. A bankában lévõ agancs egy rendkívül érzékeny, sérülékeny képzõdmény. A bak viselkedése is megváltozik az agancsépítés idõszakában. Óvatossá, rejtõzködõbbé válik. A banka sûrû érhálózata szállítja a csontképzõdéshez szükséges ásványi anyagokat.

A csontosodási folyamat elõrehaladtával a vérerek szerepe megszûnik, eltömõdnek, a bõr elhal. A bak ilyenkor megszabadul az agancsát borító feleslegessé vált bõrtõl. Fiatal fák, bokrok ágain tisztítja le fejdíszét. Az agancs ilyenkor már nem érzékeny, valódi fegyverré nõtte ki magát, aminek segítségével a bak elfoglalja, védelmezi saját territóriumát.

A párzási idõszak befejeztével szintén hormonhatásra az agancstõ felsõ részén megindul az eddig nyugalmi állapotban lévõ osztódószövet mûködése. Kialakul egy agancslevetési sík, majd a csontfaló sejtek mûködésének hatására az agancs leválik az agancstõrõl. A levált agancstövön ez által egy heg keletkezik, ami hamarosan begyógyul és az agancsképzõdés folyamata újra elkezdõdik.

Rendellenes agancsok

A fajnál megszokott, jellemzõ agancsformától, alaktól való eltérést rendellenesnek hívjuk. A forma, szár- és ághibás agancsok esetében felmerül a kérdés, hogy szerzett mechanikai sérülés, vagy örökletes hiba a rendellenes agancsot kiváltó ok.

Szerzett hibák lehetnek:

agancsépítés idején valamiféle mechanikai hatás éri az agancstövet, ilyenkor a szár fejlõdik rendellenesen. elõfordulhat, hogy a bankában lévõ agancsot éri mechanikai hatás. A hegesedéssel rendellenes kinövések keletkezhetnek.

Öröklött rendellenességek: a gombnyársas, gyilkos, ághiányos alakok, valamint a szárak terpesztését tekintve a szûk vagy a széles állás.

Elõfordul még a herék rendellenes mûködése vagy heresérülés hatására ún. parókás agancs jön létre. Ez a képzõdmény egy kórosan burjánzó élõ csontszövet, amelyet barkás bõrszövet borít. Szintén parókás agancs képzõdik az agyalapi mirigy rendellenes hormontermelése folytán is.

Az így keletkezett amorf agancsok méretükben sokszor jóval nagyobbak, súlyosabbak a normálisnál, de nem kívánatosak az állományunkban.



Kelemen Tibor