MENÜ

Az egyedi abrakolás szükségessége

Oldalszám: 67
2014.01.13.

A tömegtakarmányokból összeállított alaptakarmány nem fedezi az állomány közepes és nagy tejtermelésû egyedeinek táplálóanyag-szükségletét. E tehenek számára tejtermelésük szerint egyedileg változó (laktációs állapottól is függõ) mennyiségû pótabrakot kell adagolnunk. Ezzel jelentõsen növelhetõ a tejtermelés gazdaságossága, mert a jól tejelõ tehenek termelésük arányában kapják a drága abraktakarmányt. Az alaptakarmányozás színvonalát a termelési szinthez szükséges igazítani, ill. nagyobb állományon belül csoportokat kell képezni, amelyeket differenciált alaptakarmányban célszerû részesíteni.

Az egyednek járó pótabrak mennyisége függ:
- az alaptakarmányozás szintjétõl,
- az egyed tejtermelésétõl, kondíciójától, laktációs állapotától.

Állomány szinten nagyobb jelentõségû az egyedi abrakolás, ha:
- nagyobb az állomány tejtermelési szintje,
- az egyedek genetikai tejtermelõ képessége igen eltérõ,
- a tehenészet kicsi, vagy közepes tehénlétszámú.

Állomány szinten kisebb jelentõségû az egyedi abrakolás, ha:
- kisebb az állomány tejtermelési szintje,
- az egyedek genetikai termelõképessége közel azonos,
- a teljes állomány közel azonos laktációs fázisban van,
- a tehenészet minél nagyobb méretû (csoportosítási lehetõség).

Adott idõpontban az állomány döntõ többsége azonosan takarmányozható, ha a termékenyítés ideje egy viszonylag szûk idõtartamra korlátozódik és az állomány egyedeinek genetikai termelõképessége közel azonos.
Ha az egyedek napi tejtermelése között igen nagy az eltérés, a takarmányozási szintet a tejtermelési átlagértékhez határozzuk meg, akkor a kisebb tejtermelésû egyedeket túltakarmányozzuk, a nagyobb tejhozamokat pedig korlátozzuk a tejtermelésben azáltal, hogy nem biztosítunk részükre megfelelõ mennyiségû, ill. összetételû takarmányt.
Kisebb, szórt tejtermelési szintû állományoknál, valamint nagyméretû tehenészetekben, ha a tömegtakarmányra rétegesen kiosztott abraketetés van, a komputerizált abraketetés bevezetésével a következõ gazdasági és élettani elõnyökkel lehet számolni:
- nincs abraktúletetés,
- kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb állatok,
- növekvõ tejtermelés (azonos takarmányfelhasználás mellett),
- kiegyenlítettebb bendõ pH-értékek,
- csökkenõ fajlagos abrakfelhasználás.

Gödöllõ, 2001. január
Dr. Bak János