Üszõnevelés – a fejlõdés lehetõsége
Oldalszám: 54
2014.01.13.
A növendék üszõk képezik minden tejtermelõ gazdaság alapját. Az állomány fejlesztése csak úgy lehetséges, ha a termelésbõl kiesõ tehenek helyére helyesen felnevelt, egészséges, magasabb genetikai értékû kétéves üszõk kerülnek. A legtöbb tehenészetben évente a tehénállomány 25-30 %-át lecserélik, ez azt jelenti, hogy ugyanennyi üszõt fel kell nevelni és termelésbe kell állítani, amely komoly anyagi befektetést jelent. Csodálatos elképzelés a tehenészet termelési szintjét oly módon fejleszteni, hogy a tehénállományt a legjobb tulajdonságú bikák spermájával vemhesítjük és a születõ üszõborjakat helyesen felnevelve a szülõk teljesítményét túlszárnyaló populációt alakítunk ki. Ahhoz, hogy a címben foglalt kissé hangzatos, de igaz állítás valósággá válhasson az üszõk felnevelése, vemhesítése és a tejtermelésre való felkészítése során számos szabályt be kell tartani.
Életkor, marmagasság, testtömeg
A késõbbi tejtermelés szempontjából a felnevelés során az egyik legfontosabb szempont, hogy a növendékállomány fejlõdése törésmentes legyen. Az 1. ábra a helyesen felnevelt üszõk ideális marmagassági és testtömeg-gyarapodási értéktartományait mutatja az életkor függvényében. Megfigyelhetõ, hogy a testtömeg egyenletesen növekszik, ennek esetleges ingadozásait az üszõ a nevelés késõbbi fázisában kompenzálni tudja. Ezzel szemben a marmagasság növekedése az élet elsõ 12 hónapjában lényegesen intenzívebb, mint az ezt követõ 12 hónapban. A marmagasság változásában bekövetkezõ töréseket a növendékállat nem képes a késõbbiekben kompenzálni, az végérvényesen kihat a kifejlett kori magasságra és rámára, ezáltal a takarmányfelvevõ képességre és a tejtermelésre.
Az életkor, marmagasság és testtömeg hármas egységének a megtartása szoros összefüggésben van a takarmányozással, ezért a költségtakarékosság szellemében nem szabad kizárólag gyenge minõségû tömegtakarmányokon, esetleg egy kevés gazdasági abrakon nevelni a növendék állományt. A borjúnevelést követõ idõszakban, hat hónapos kor után is ügyelni kell a mindenkori fehérjeszükséglet maradéktalan kielégítésére, ugyanis a magasság változását elsõsorban ezzel befolyásolhatjuk. Ugyanakkor óvakodni kell a túlzott energia-beviteltõl is, mert ez az állat elhízását, ezáltal alacsonyabb laktációs termelést és az ellés körüli anyagforgalmi megbetegedések nagyobb arányú elõfordulását eredményezi.
A növendékek korukhoz képesti fejlettségét pontosan felbecsülni nagyon nehéz, ezért annak pontos nyomon követése, csak rendszeres mérlegeléssel valósítható meg. Legalább háromhavonta szükséges a növendékállomány mérlegelése és marmagasságának mérése. A mérési eredményeket grafikonon ábrázolva a fajta-standarddal kell összehasonlítani, így egyértelmû képet kapunk a növendékállomány felnevelése során elkövetett hibákról.
A helyes üszõnevelésre számtalan takarmányozási lehetõség kínálkozik, melyet mindig a helyi körülmények határoznak meg. A cél, hogy a holstein üszõk testtömege és marmagassága vemhesítéskor 350-370 kg és 120-125 cm, elléskor 540-580 kg és 130-135 cm legyen. Általánosságban az üszõnevelés során a pillangós szálastakarmányokat, elegendõ mennyiségû fûhozam esetén a legeltetést érdemes elõnyben részesíteni. A korlátozás nélküli kukoricaszilázs etetése, különösen a vemhesülés után kóros mértékû elhízást eredményez, amely sajnos a hazai gyakorlatban az egyik legnagyobb hiba. A tömegtakarmányok fajtájától és minõségétõl függõen a táplálóanyagok, vitaminok, ásványi anyagok biztosításához hat hónapos kortól ellésig napi 2,0-2,5 kg üszõ nevelõ abrak etetése szükséges. Ennek összeállítására az AGROKOMPLEX C. S. Rt két termékét, a KE-6992-U000 üszõnevelõ koncentrátumot és a KP-6991-U000 növendék üszõ komplett premixet ajánlja, amelyek pontos felhasználási javaslatát szakemberei a helyi adottságok ismeretében adják meg.
Nevelési költségek minimalizálása
A felnevelés során az összes költség több mint 60 %-át a takarmányozási költség jelenti, ezért ennek csökkentése jelentõs megtakarítást eredményez a gazdaság számára. Azt egyszerû belátni, hogy egy növendék állat felnevelési költsége annál alacsonyabb, minél rövidebb a nevelés ideje, ugyanis a nevelési idõ rövidülésével arányosan csökken a létfenntartásra fordított takarmányozási költség. Figyelnünk kell arra is, hogy az intenzív nevelés nem hajtatott nevelést és hízlalást jelent, mindvégig szem elõtt kell tartani a már említett fejlõdési arányosságokat.
A kérdés az, hogy hol van a határ, mennyire lehet és mennyire érdemes az üszõnevelés idejét lerövidíteni, ezáltal a nevelés költségeit csökkenteni, amely még nem jár a laktációs és életteljesítmény romlásával. Az üszõk a laktációs termelés szempontjából optimális elletési korának meghatározására az USA-ban több mint 110 ezer üszõ teljesítményének értékelésével felmérést végeztek, amely eredményét a 2. ábra szemlélteti.
A 2. ábráról leolvasható, hogy az elsõ laktációban a 25-26 hónapos korban ellõ üszõk tejtermelése a legnagyobb. Emellett megfigyelhetõ, hogy a 23 és 25 hónapos korban ellõ üszõk tejtermelése között mindössze 50 liter a különbség, aminek többlet árbevétele kb. 3700 Ft. Ez az összeg biztosan nem fedezi a két hónappal tovább tartó nevelés költségeit, ezért a felnevelés gazdaságossága és a laktációs teljesítmény fokozása érdekében a felmérés eredményei alapján az optimális ellési életkor 23-24 hónap, amihez a vemhesülés idejének 13.5-15 hónap között kell lenni. Ha feltételezzük, hogy egy üszõ napi takarmányozási költsége 170-220 Ft között változik és ehhez hozzáadunk napi 110-150 Ft takarmányozáson kívüli költséget, akkor kiszámíthatjuk, hogy minden hónap csúszás az optimális vemhesítési idõhöz képest 8.400-11.100 Ft többletköltséget eredményez, amelybõl legjobb esetben is csak 3700 Ft térül meg!
Elek Péter
szarvasmarha termékmenedzser
A késõbbi tejtermelés szempontjából a felnevelés során az egyik legfontosabb szempont, hogy a növendékállomány fejlõdése törésmentes legyen. Az 1. ábra a helyesen felnevelt üszõk ideális marmagassági és testtömeg-gyarapodási értéktartományait mutatja az életkor függvényében. Megfigyelhetõ, hogy a testtömeg egyenletesen növekszik, ennek esetleges ingadozásait az üszõ a nevelés késõbbi fázisában kompenzálni tudja. Ezzel szemben a marmagasság növekedése az élet elsõ 12 hónapjában lényegesen intenzívebb, mint az ezt követõ 12 hónapban. A marmagasság változásában bekövetkezõ töréseket a növendékállat nem képes a késõbbiekben kompenzálni, az végérvényesen kihat a kifejlett kori magasságra és rámára, ezáltal a takarmányfelvevõ képességre és a tejtermelésre.
Az életkor, marmagasság és testtömeg hármas egységének a megtartása szoros összefüggésben van a takarmányozással, ezért a költségtakarékosság szellemében nem szabad kizárólag gyenge minõségû tömegtakarmányokon, esetleg egy kevés gazdasági abrakon nevelni a növendék állományt. A borjúnevelést követõ idõszakban, hat hónapos kor után is ügyelni kell a mindenkori fehérjeszükséglet maradéktalan kielégítésére, ugyanis a magasság változását elsõsorban ezzel befolyásolhatjuk. Ugyanakkor óvakodni kell a túlzott energia-beviteltõl is, mert ez az állat elhízását, ezáltal alacsonyabb laktációs termelést és az ellés körüli anyagforgalmi megbetegedések nagyobb arányú elõfordulását eredményezi.
A növendékek korukhoz képesti fejlettségét pontosan felbecsülni nagyon nehéz, ezért annak pontos nyomon követése, csak rendszeres mérlegeléssel valósítható meg. Legalább háromhavonta szükséges a növendékállomány mérlegelése és marmagasságának mérése. A mérési eredményeket grafikonon ábrázolva a fajta-standarddal kell összehasonlítani, így egyértelmû képet kapunk a növendékállomány felnevelése során elkövetett hibákról.
A helyes üszõnevelésre számtalan takarmányozási lehetõség kínálkozik, melyet mindig a helyi körülmények határoznak meg. A cél, hogy a holstein üszõk testtömege és marmagassága vemhesítéskor 350-370 kg és 120-125 cm, elléskor 540-580 kg és 130-135 cm legyen. Általánosságban az üszõnevelés során a pillangós szálastakarmányokat, elegendõ mennyiségû fûhozam esetén a legeltetést érdemes elõnyben részesíteni. A korlátozás nélküli kukoricaszilázs etetése, különösen a vemhesülés után kóros mértékû elhízást eredményez, amely sajnos a hazai gyakorlatban az egyik legnagyobb hiba. A tömegtakarmányok fajtájától és minõségétõl függõen a táplálóanyagok, vitaminok, ásványi anyagok biztosításához hat hónapos kortól ellésig napi 2,0-2,5 kg üszõ nevelõ abrak etetése szükséges. Ennek összeállítására az AGROKOMPLEX C. S. Rt két termékét, a KE-6992-U000 üszõnevelõ koncentrátumot és a KP-6991-U000 növendék üszõ komplett premixet ajánlja, amelyek pontos felhasználási javaslatát szakemberei a helyi adottságok ismeretében adják meg.
Nevelési költségek minimalizálása
A felnevelés során az összes költség több mint 60 %-át a takarmányozási költség jelenti, ezért ennek csökkentése jelentõs megtakarítást eredményez a gazdaság számára. Azt egyszerû belátni, hogy egy növendék állat felnevelési költsége annál alacsonyabb, minél rövidebb a nevelés ideje, ugyanis a nevelési idõ rövidülésével arányosan csökken a létfenntartásra fordított takarmányozási költség. Figyelnünk kell arra is, hogy az intenzív nevelés nem hajtatott nevelést és hízlalást jelent, mindvégig szem elõtt kell tartani a már említett fejlõdési arányosságokat.
A kérdés az, hogy hol van a határ, mennyire lehet és mennyire érdemes az üszõnevelés idejét lerövidíteni, ezáltal a nevelés költségeit csökkenteni, amely még nem jár a laktációs és életteljesítmény romlásával. Az üszõk a laktációs termelés szempontjából optimális elletési korának meghatározására az USA-ban több mint 110 ezer üszõ teljesítményének értékelésével felmérést végeztek, amely eredményét a 2. ábra szemlélteti.
A 2. ábráról leolvasható, hogy az elsõ laktációban a 25-26 hónapos korban ellõ üszõk tejtermelése a legnagyobb. Emellett megfigyelhetõ, hogy a 23 és 25 hónapos korban ellõ üszõk tejtermelése között mindössze 50 liter a különbség, aminek többlet árbevétele kb. 3700 Ft. Ez az összeg biztosan nem fedezi a két hónappal tovább tartó nevelés költségeit, ezért a felnevelés gazdaságossága és a laktációs teljesítmény fokozása érdekében a felmérés eredményei alapján az optimális ellési életkor 23-24 hónap, amihez a vemhesülés idejének 13.5-15 hónap között kell lenni. Ha feltételezzük, hogy egy üszõ napi takarmányozási költsége 170-220 Ft között változik és ehhez hozzáadunk napi 110-150 Ft takarmányozáson kívüli költséget, akkor kiszámíthatjuk, hogy minden hónap csúszás az optimális vemhesítési idõhöz képest 8.400-11.100 Ft többletköltséget eredményez, amelybõl legjobb esetben is csak 3700 Ft térül meg!
Elek Péter
szarvasmarha termékmenedzser
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Figyelem! December 18-ig fogadja a mintákat a Nébih borászati laboratóriuma
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]