A cikória saláta hajtatása

A hajtatott cikória vagy cikória saláta táplálkozási értéke nem nagy. Elsõsorban kedvezõ étrendi hatását, alacsony kalóriaértékét és a kalcium, mint ásványisó tartalmát lehet kiemelni. Elkészítése többnyire saláta formájában történik, Nyugat-Európában igen nagyra értékelt és drága csemegének számít, újabban már nálunk is a nagy élelmiszer-kereskedelmi láncok boltjaiban és áruházaiban is megtalálható.
Az elsõ esztendõben 10-30 cm hosszú, és 5-6 cm széles karógyökeret fejleszt, alakja és mérete fajtánként változik. Levelei fordított tojás alakúak, szélük erõsen fogazott, színük árnyalata fajtától függõen változik, lehet lilás és vöröses is. Magszárat a második évben fejleszt, amelynek hosszúsága változó (20 – 150 cm), a rajta fejlõdõ fészkes virágok kékesfehér színûek. Termése sárgásbarna színû 2-3 mm hosszú kaszat, rajta 1 apró bóbitával. Ezermagtömege 1-2 gramm között változik, csírázóképességét 4-5 évig képes megtartani.
Gazdasági értelemben vett termése a gyökérbõl sötét körülmények között kifejlõdõ etiolált, 10-20 cm hosszú, tömör hajtás – ezt nevezzük halványított cikóriának. Alapszíne fehér, de fajtától függõen lilás, sárgás vagy vöröses elszínezõdése is lehet. Levele tejnedvet tartalmaz, amelyben fény hatására jelentõs mennyiségû glükosid és alkaloid képzõdik, keserû ízét ez utóbbi okozza. Azokat a fajtákat zöldsalátának is használják, amelyek leveleinek keserûanyag tartalma alacsonyabb.
A hajtásképzõdés idején hõmérsékleti igénye (optimum) 16 °C körül van. A hideget és a nagy meleget egyaránt jól elviseli. Magja már néhány fokkal a fagypont felett csírázni kezd. Fényigényérõl keveset tudunk, fejlõdését a nappalok hosszúsága és a megvilágítás intenzitása nem akadályozza. Egyes tapasztalatok szerint a félárnyékot is elviseli. Vízigénye alacsony, mélyre nyúló, erõs gyökérzete a talaj vízkészletét jól hasznosítja, így nálunk, a legszárazabb esztendõkben is öntözés nélkül megtermeszthetõ. A túl sok víz és a magas páratartalom a fejlõdõ levélrózsa rothadását idézheti elõ. Azok közé a zöldségfajok közé soroljuk, amelyek tápanyagigénye alacsony. Sok nitrogén hatására nagy lombozatot és rosszul tárolható gyökereket fejleszt, ezért a nitrogénadagolásnál körültekintõnek kell lenni. Közepes talaj-tápanyagellátottság esetén nincs szükség trágyázásra. Talajok vonatkozásában a középkötött és a lazább, homok jellegû talajokat kell elõnybe részesíteni, itt szabályosabb és nagyobb gyökerek fejlõdnek.
Hajtatott cikória fajták:
• Takaróföld nélküli termesztésre javasolt fajták:
– Igen koraiak: Premiva, Primosa, Zoom F1, Plumato, Flash,
– Koraiak: Cerol, Mitiva, Prezo, Bea,
– Közép koraiak: Terosa, Normato, Videna, Liber M.O. Karveel F1,
– Késeiek: Tardivo, Faro, Liber L.O, Viproda, Kwarosa, Lubert.
• Takarófölddel termeszthetõk:
– Igen koraiak: Primo, Ventiva,
– Koraiak: Cerol, Zoom F1
– Közép koraiak: Sekundo, Tertio, Tomiva.
Termesztése a szabadföldön történõ gyökérnevelésbõl és zárt, sötét helyiségben a gyökerek hajtatásából áll. Május végi, júniusi vetéssel elõször a gyökereket neveljük meg. Nem érdemes május végénél, június elejénél korábban vetni, mert a túl korán felszedett gyökerek a téli felhasználásig a meleg tárolókban megfonnyadnak. 30 cm-es sortávolság mellett a kelés után 10 cm-es tõtávolságra ritkítsuk ki a növényeket. Októberben szedjük fel a kifejlett, 20-25 cm hosszú, 2-3 cm vastag gyökereket. A leveleket éles késsel eltávolítjuk úgy, hogy 2-3 cm-es levélcsonk megmaradjon. Az így elõkészített gyökereket hajtatás kezdetéig hideg, párás pincében tároljuk. Ha a tároló léghõmérséklete 0-2 °C, és a páratartalom 95-98 % körüli, akkor akár hat hónapig is eltarthatjuk a gyökereket.
Három termesztési módszer szerint hajtatják a cikóriát:
– Talajban takarófölddel.
– Talajban takaróföld nélkül.
– Vízkultúrában.
Míg régen fûtés céljából bomló szerves trágyát használtak, addig napjainkban a talajos termesztésnél, a gyökérközeg fûtése céljából, a gyökerek alatt 10-15 cm mélyen fûtõcsöveket vezetnek (talajfûtés). 300-400 db/m² gyökeret 18-20 cm mély árkokba, végükkel lefelé, szorosan egymás mellé rakják, majd 15-20 cm vastagon finom, nedves talajjal betakarják.
Takaróföld nélküli hajtatás esetén a hajtató helyiségnek teljesen sötétnek kell lennie. Ez megoldható az üvegház tökéletes lefestésével, vagy fekete fóliával takart fóliasátorban.
A vízkultúrás termesztés esetén a gyökereket sötét, speciálisan erre a célra épített edényekbe (medencékbe helyezik), amelyekben 5 cm magasan azonos hõmérsékletû és oxigénnel dúsított vizet áramoltatnak.
A hajtatás kezdetét az értékesítéstõl ill. a fogyasztástól függõen a következõ hõmérséklet és tenyészidõ összefüggés alapján számíthatjuk ki:
Léghõmérséklet ill. Hajtatás idõtartama:
talajhõmérséklet:
4 °C 60 nap
8 °C 45 nap
12 °C 35 nap
16 °C 30 nap
20 °C 28 nap
24 °C 25 nap
28 °C 20 nap

Hajtatás idején a legnagyobb figyelmet a léghõmérséklet tartására kell fordítani. A helytelenül megválasztott hõmérséklet esetén nemcsak a tenyészidõ nyúlik el, de nagymértékben fennáll a minõségromlásnak a veszélye is. A levegõnek mindig 2-3 °C-kal hidegebbnek kell lenni, mint a gyökérközegnek, ellenkezõ esetben a hajtás szétnyílik. Magas léghõmérséklet esetén a hajtásvégek megsárgulhatnak és szétnyílnak.
Nagy figyelmet kell fordítani a közeg egyenletes nedvességtartalmára. 1 m² termõfelület a tenyészidõ folyamán 40-60 liter vizet igényel.
Szedését akkor kezdjük el, ha a hajtások teljesen kifejlõdtek, ill. takarásos termesztés esetén a takaróföld teteje púposodni kezd. Elõször a gyökereket megemeljük, majd kiszedjük a földbõl, és ládába rakjuk. Ezt követõen a gyökerekrõl a hajtást levágjuk. Négyzetméterenként 160-200 db piacképes terméssel számolhatunk. Egy négyzetméter felületrõl 30-50 kg termést tudunk betakarítani, egy hajtás súlya 80-150 gramm. Átmeneti – 7-10 napos – tárolás 3-4 °C-on és 90-95 %-os páratartalom mellett, hosszabb idejû tárolás – (2-3 hét) –1°C-on és 80-90 %-os páratartalom mellett lehetséges.
Dr. Terbe István