Védekezés a tehenek fertõzõ betegségeivel szemben

Célunk megvédeni az állományt a fertõzõ betegségektõl, megtartani a már elért mentességet, megakadályozni a behurcolást, ill. az állományban jelenlévõ kórokozók állományon belüli terjedését.
Többféle eszköz áll a rendelkezésünkre ezeknek a céloknak az eléréséhez. Az igazgatási, járványvédelmi rendszabályok betartása (Állategészségügyi Technológiában rögzítve) nagyon hatékony fegyver a kezünkben. Gondoljunk a Száj és Körömfájásra, ami a közelmúltban Európa nyugati felén okozott nagy gondot. A járványt, igazgatási eszközökkel sikerült megfékezni. A személy és jármûforgalom szabályozásával, vagy a takarmányozási technológiában leírtakkal(BSE), meg lehet elõzni a betegségek behurcolását. A tenyésztési technológiában elõ lehet írni a vásárolt tenyészanyag (állat, ondó) állategészségügyi feltételeit. A legolcsóbb és leghatékonyabb védekezés a megelõzés.
Kötelezõen elõírt szûrõvizsgálatokkal ellenõrizzük a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertõzõ betegségektõl való mentességet. A nagy gazdasági kárt, és jelentõs közegészségügyi veszélyt jelentõ betegségek közül ki kell emelni a TBC-t. Igaz ugyan, hogy hazánk szarvasmarha állománya mentes a betegségtõl, de a folyamatos ellenõrzõ szûrõvizsgálatok továbbra is szükségesek. A TBC fertõzöttséget, az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenõrzõ Állomás által megszabott ütemterv szerint ellenõrizzük. Tuberkulinos bõrpróbával évente egyszer (indokolt esetben többször) szûrjük ki a pozitív állatokat, amelyeket a legjobb azonnal eltávolítani. Régen az ember fertõzõdött a beteg állatoktól, ma viszont, fordítva van. Abban a néhány esetben, ami szórványosan jelentkezik, általában a gondozókra, vagy más személyekre lehet visszavezetni, a fertõzés eredetét. Ezért nagyon fontos, hogy a dolgozók folyamatos egészségügyi ellenõrzése megtörténjen, (ernyõképszûrés). Ugyanilyen súlyos beszámítás alá esik a Brucellózis, ami szintén zoonózis, tehát az ember egészségét veszélyezteti. Az ellenõrzésére irányuló vizsgálatok kétirányúak. Egyrészt, minden vetélést ki kell vizsgáltatni, másrészt a tehénállomány 10 %-ára terjedõ vérvizsgálatot évente el kell végeztetni. Ugyancsak vérvizsgálattal ellenõrizzük a Leukózis fertõzöttséget is. Erre vonatkozóan, háromévente kell a felnõtt állomány minden egyedétõl vért venni.
Az állatvásárlásoknál a fenti betegségekre természetesen figyelemmel kell lenni, de egyéb betegségektõl való mentességet is kiköthetünk a feltételekben. A vásárolt állatokat karanténban helyezzük el, és a karanténozási idõ alatt van lehetõség esetleg kiegészítõ, vagy ismétlõ vizsgálatokra is. Javasolt a Paratuberkulózis, a Szarvasmarhák Fertõzõ Rhinotracheitise (IBR) és a Vírusos Hasmenés (VD) betegségek felderítésére elvégeztetni a vérvizsgálatokat még a vásárlás elõtt, vagy kikötni a szerzõdésben a mentességet. Ez utóbbi két betegség manapság különös figyelmet igényel, mivel küszöbön áll az ország mentesítése. Az állományban lévõ fertõzött állatoktól igyekezzünk megszabadulni, de ez nem ilyen egyszerû. A mentesítésre, programot kell kidolgozni, amelyben a vakcinás védekezést, a folyamatos ellenõrzéssel (vérvizsgálat) és a pozitív állatok kiemelésével, eltávolításával kombinálják.
A vakcinázás nagyon értékes módszer a fertõzõ betegségek megelõzésében, ill. az állományon belüli fertõzõdések megakadályozásában. Ilyenkor, legyengített, vagy elölt kórokozót juttatunk a testbe, és így a szervezetet ellenanyag termelésre késztetjük, amely majd a virulens (megbetegítésre képes) ágens ellen megvédi az állatot.
Az állományon belüli fertõzõdéseket nem csak vakcinákkal, hanem egyéb módszerekkel is megakadályozhatjuk, vagy legalább is gyengíthetjük. A fertõzõ keratokunjuktivitis kórokozóját a külsõ élõsködõk a legyek viszik egyik állatról a másikra. Tehát a következetes és hatékony légyirtás erõs fegyver a kezünkben. Ugyanilyen hatékonyan lehet, pl. a fertõtlenítést használni a lábvégmegbetegedések kártételének mérséklésére, vagy a fejõberendezések fertõzésközvetítõ szerepének kivédésére. A tõggyulladások jelentõs részét baktériumok okozzák. A fejés során a fejõberendezés egyik állatról a másikra kerül és csak kevés üzemben tudják megoldani, hogy minden tehén fejése után fertõtlenítsék a gépet. Nem is feltétlenül szükséges ez, ha a beteg állatokat el tudjuk különíteni az egészségesektõl. Sokszor ez sem kivitelezhetõ, ilyenkor legalább idõben különítsük el a tõggyulladásosakat. Utolsónak fejjük õket. Néha, teljesen helytelenül, a tõggyulladásos állatoktól fejt tejet a borjak takarmányozására használják. Bebizonyított tény, hogy a borjúkorban megitatott Staphylococcus Aureus-al fertõzött tej itatása maradandóan megfertõzi a borjút, és nem kell csodálkozni, hogy az elsõ ellésekor már rögtön tõggyulladással kezdi a laktációt.
Utoljára, de nem utolsó sorban említeném meg a iatrogen fertõzés lehetõségét. Az állatok kezelése során, vagy a szaporodásbiológiai, termékenyítési beavatkozásoknál, nagyon kell ügyelnünk, hogy ne kövessünk el azt a hibát, hogy egy betegség kezelése során, egy másik kórokozóval megfertõzzük, pusztán azért, mert nem figyeltünk a sterilitásra, vagy nem egyszer használatos eszközöket használunk.
Ebben a cikkben természetesen nem lehet minden betegséggel kapcsolatban részletekbe bocsátkozni, mindenre kitérni, de nem is ez volt a célom. Pusztán egy szemléletet szerettem volna érzékeltetni. Egy állomány egészségügyi állapotát nagyon sok minden befolyásolja, ezért a védekezés a megelõzés ugyanilyen sokrétû. Számos eszköz van a kezünkben, igazgatási rendszabályok, vakcinázás, fertõtlenítés stb. Az, hogy mikor melyiket, vagy milyen kombinációban használjuk azt mindig az adott helyzet, a helyi viszonyok illetve a hatályos jogszabályok határozzák meg.

Dr. Cseh Kálmán