MENÜ

A borsosmenta és a fodormenta termesztése

Oldalszám: 4
2014.01.08.

A mentafajok felhasználása rendkívül széleskörû. Nagy mennyiségben alkalmazza a korszerû gyógyászat, az édesipar és a kozmetikai ipar. A borsosmenta fõ hatóanyaga, a mentol fokozza az epetermelést, enyhe görcsoldó, gyulladáscsökkentõ, helyi érzéstelenítõ és izomlazító hatású. A fodormenta illóolaját leginkább fogkrémek és rágógumik ízesítésére használják.

A borsos-és fodormenta spontán keletkezésû fajhibridek. Csíraképes magot ritkán érlelnek. Lágyszárú, föld alatti módosult hajtásokkal áttelelõ és szaporodó, évelõ növények. A borsosmenta gyökértörzsbõl eredõ módosult hajtásai -a föld alatt futó ún. fehér sztólók és a föld felszínén kúszó, ibolyakék ún. vörös sztólók- hajtás- és gyökérképzésre egyaránt alkalmasak. A fodormenta hajtása élénkzöld, talajfelszínen futó sztólókat ritkán fejleszt. Levelei világoszöldek, fodrosak.
Mindkét menta megszárított virágzó hajtásai, levelei, valamint a hajtásból nyert illóolaj képezik a drogot. Hajtásaikban az illóolajon kívül kimutattak flavonoidokat és rozmaringsavat is.
A menták meleg-, fény-, víz- és tápanyagigényes fajok. Csak öntözhetõ területeken, mély termõrétegû, középkötött talajokon termeszthetõk eredményesen. Hazánkban az angol ´Mitcham´ borsosmenta fajta terjedt el, míg a fodormentának köztermesztésû populációit szaporítják tovább.
A menta ültetvényt 2-3 évig érdemes fenntartani. Telepítés elõtt célszerû 20-30 t/ha szervestrágyát a talajba dolgozni. A 2. és 3. évben a mintegy 90-150 kg/ha N-mûtrágyát két részletben -2/3 részét indító-, 1/3 részét pedig fejtrágyaként, az elsõ vágás után- javasolt kijuttatni. Az P és K mûtrágyák (50-80 kg/ha K2O és 60-90 kg/ha P2O5) az állomány õszi leszántásakor kerüljenek a talajba.
A sztólóról történõ szaporítást alkalmazzák leggyakrabban. A telepítés optimális ideje október eleje-november közepe. Az egyéves anyaállományokból a sztólót közvetlenül telepítés elõtt kell kitermelni. Az elõkészített területen 13-15 cm mély barázdákat húznak 50-60 cm-es sortávolságra, majd a letisztított sztólókat 1-2 sorosan zsinórszerûen a barázdába fektetik, majd 10-12 cm-es talajréteggel takarják. A szaporítóanyag-szükséglet 1,4-1,6 t sztóló/ha. A telepítés történhet májusban is, gyökeres sarjhajtásokkal. A sarjhajtásokat palántaként kézzel, vagy géppel lehet elültetni 60x20-30 cm-es térállásba (112-134 ezer db/ha).
A menta állományok a tavaszi kihajtástól a sorok záródásáig kultivátorral mûvelhetõk, de szükség esetén a gyomírtás herbicidekkel is megoldható. Elsõéves ültetvényben kihajtás elõtt alkalmazható a Merkazin (3,5-4 kg /ha). Kihajtás után –10 cm-es növénymagasságnál- a Geonter 80 WP (1,5-2 kg/ha), az elsõ vágás után közvetlenül pedig az Aresin (2-3 kg/ha) juttatható ki. A 2-3 éves állományokban kihajtás elõtt a Geonter 80 WP (3-5 kg/ha) javasolható. Elengedhetetlen ápolási mûvelet az ültetvény õszi középmély (15 cm) leszántása, mely részben a rozsdafertõzés elleni agrotechnikai védelmet, részben pedig az ültetvény termõképességének fenntartását szolgálja. A menták leggyakoribb betegsége a mentarozsda. Ellene megbízható védelmet nyújt a Tilt 250 EC vagy a Vigil (1l/ha) 800 l vízzel kipermetezve. A kezelést az elsõ tünetek megjelenésekor, majd szükség esetén ismételten el kell végezni. Jelentõsebb kártételt okozhatnak a levéltetvek és a takácsatkák is.
A menta-ültetvények illóolaj-elõállításra évente kétszer -a fõhajtások teljes virágzásakor és szeptember végén- kerülhet sor. Herba elõállításakor az állomány évente háromszor is vágható, a bimbós állapot elérésekor. Ekkor a betakarítást kézi kaszával vagy kaszálvarakodókkal végzik, majd a levágott hajtásokat azonnal szárítják, max. 40 oC-on. A levéldrog-nyerés úgy történik, hogy szárítás elõtt a leveleket a szárról lefosztják. Illóolaj-elõállítás esetén mintegy 30-60 kg/ha-os, herbánál 2,5-4 t/ha-os, míg levéldrognál 1,5-2 t/ha-os hozam várható.