Sok a vad a somogyi erdõkben ( is ).

Néhány adat a somogyi erdõkrõl:
Korabeli írásos emlékek szerint Somogy megye mai, mintegy 600 ezer hektárnyi területének több, mint kétharmadát erdõk borították. A hatalmas erdõtömbökrõl mondták: „ nem az erdõ van Somogyban, hanem Somogy van az erdõben…” Az erdészeti adattár szerinti 27,5 %-os erdõsültséggel Somogy megye az ország ötödik legerdõsültebb megyéje. Távlati fejlesztési cél, hogy a megye erdõsültsége meghaladja az egyharmadot. Az erdõk tulajdonosi, kezelési viszonyaiban nagy változások voltak. Jelenleg az erdészeti igazgatás 2750 erdõgazdálkodót tart nyilván. A megye erdõterületének 60,9 %-a maradt állami, 0,3 %-a pedig közösségi tulajdonban, ahol az erdõkezelés megoldott. A többi erdõben egyrészt megindult a saját tulajdonú magán-erdõgazdálkodás ( 2,5 % ), a természetes személy megbízásos alapon történõ ( 2,9 % ) illetve a társult ( 16,1 % ) formában történõ erdõkezelés. Az új erdõgazdálkodók általában tõkeszegények, kis területen gazdálkodnak, az önhibájukon kívüli károkra ( Pl.: vadkár ) rendkívül érzékenyek.
A somogyi erdõkben összesen mintegy 35.3 millió köbméter fa van. Az erdõk évente 1,2 millió köbméter fát teremnek. A somogyi erdõállományok hosszú távon biztosítani tudják mintegy 800-900 ezer köbméter fa évenkénti kitermelését, ami hozzávetõleg évi 10 milliárd forintos árbevételt eredményezhet. Az erdõkbõl kikerülõ ( 90 %-ban kemény lombos ) faanyag jó áron értékesíthetõ. Õshonos fafajokból álló kemény lomb állományok jellemzik a megye erdeit. A magánerdõkben sok az akác. A letermelt erdõket a termõhelynek legjobban megfelelõ fafajjal kell felújítani. Aki nem tud megfelelni ennek a követelménynek, azt az erdészeti hatóság erdõgazdálkodási bírsággal sújtja és korlátozza további fahasználati lehetõségét. A fiatal erdõsítések rendkívül érzékenyek a különbözõ károsításokra. A károsítások közül a vadkár azért játszik kritikus szerepet, mert viszonylag egyszerû eszközökkel elhárítható, az erdõk vadtûrõ ( vadeltartó ) képesség szintjén tartott vadlétszám esetén számottevõen nem is keletkezik.

Ahhoz hogy a fenti szinten tudják tartani az erdõgazdálkodók erdeiben (erdõsítéseikben ) a vad kártételét, megelõzésként, évente 80-160 kilométer kerítést kellett építeniük 1991-tõl. A megyében 2000-ben összesen 7600 ha erdõsítést védett kerítés. A kerítések hossza 1221 km volt. Vadkárelhárító kerítés építésére, karbantartására átlagosan mintegy 150 millió forintot fordítottak az elmúlt hat évben, évente az erdõgazdálkodók, melynek költségeit - szerzõdésektõl és bírósági perektõl függõen - döntõ mértékben a vadászatra jogosultak fedezték.
A vadászható nagyvad állomány ( gím, dám, õz, ) a fiatal erdõsítések faállományát hosszú távon, ismétlõdõen több, mint 200 erdõ-részletben oly mértékben károsította, hogy az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvény szerint erdõvédelmi bírság megfizetése ( 2000-ben 25 vadászterület vadászatra jogosultját összesen 15209 ezer Ft ) iránt intézkedett az erdészeti hatóság. Huszonegy további vadászatra jogosultnál a vadlelövési terv megemelését kellett kezdeményeznie. A felújítási helyzet összességében nem katasztrofális mégis 2001-ben jelentõs véghasználati korlátozásokat kellett életbe léptetni egyes erdõgazdálkodóknál - fõleg a vadkár miatti felújítási elmaradások, a kedvezõtlen folyamatok megakadályozása miatt - az erdészeti hatóságnak.

Mi is a helyzet a somogyi vadállománnyal ?
A nagyvadállomány maximum-létszámát elvileg az élõhely vadeltartó képessége határozza meg. A nagyvad élõhelye az év túlnyomó részében –fõleg a téli idõszakban- az erdõ. Az erdõ adta táplálék-kínálat ( fõleg télen ) a meghatározója az eltartható nagyvad maximális létszámának. A megyében 6430 db szarvas, 1850 db dám, 17010 db õz és 4000 db vaddisznó számára van élõhely. A mezõgazdaságban és az erdõkben okozott károk, valamint a kilövési eredmények alapján is arra kell következetni, hogy a vadlétszám az elmúlt évihez viszonyítottan a magas kilövés ellenére sem csökkent, egyes helyeken nõtt. Mivel természetes ellenségeik kipusztultak, az állomány szabályozása a vadászok kezében van.
Elértünk oda, hogy a megye területének 80 %-án az erdõgazdálkodók, új erdõt telepítõk részére nem maradt más biztosíték ( tölgy, kõris, nyár, fûz esetén ) csak a kerítés, hogy egy-egy nagyobb rudli szarvas, dám és õz ne tegye tönkre ( rövid idõ alatt ) több év erdõsítési munkáját. A kerítés építési költsége a hektáronkénti 100 ezer forintot meghaladja. Nem minden erdõgazdálkodó képes a megelõzés költségeit elõteremteni, így egyre gyakoribbak a kártérítési, a védekezési költségek megoszlási arányait vitató perek.
A Somogy megyei vadgazdálkodási tanács megállapította, hogy a vadászati árbevételeket jelentõsen nem lehet növelni, sõt a maximum létszámra állás után azok csökkenése várható, ezért a nagyvad állományt folyamatos - helyenként drasztikus -, de szakszerû csökkentésére van szükség. A vadgazdálkodási kiadások olyan ugrásszerûen nõnek, hogy több vadászatra jogosult már felélte tartalékait. ( A mintegy 1,6 milliárd forintnyi vadgazdálkodási árbevételt több, mint 40 millió forinttal haladták meg a kiadások 2000-ben. ) A természetes élõhelyek védelme fokozottan indokolja a vadlétszám csökkentését.

Élõhely-fejlesztés, erdõtelepítési lehetõségek:
Somogyban az összeállított területfejlesztési, térségfejlesztési és racionális földhasználati tervek szerint minimum húszezer hektár olyan termõföld van, melyet legcélszerûbben erdõ telepítésével lehet hasznosítani. Várhatóan a magán szektorhoz tartozó földterületen fog megvalósulni az erdõtelepítések 72 %-a. Az erdészeti hatóság arra ösztönözni az erdõtelepítõket, hogy õshonos, elegyes, stabil erdõszerkezetû erdõk jöjjenek létre. A földtulajdonosok közül egyre többen vállalkoznak hosszú távra erdõtelepítéssel hasznosítani a földterületet ott, ahol a mezõgazdasági termelés ráfizetéses. Az erdõtelepítések a kiviteli tervek szerint, a termõhelynek megfelelõ, zömében õshonos fafajjal kerülnek megvalósításra. Az erdõterület bõvítése igazi élõhely-fejlesztés a nagyvad számára is. Mivel a fiatal erdõsítések rendkívül érzékenyek a vad károsítására ( a támogatási egységárak már meghaladhatják hektáronként az 500 ezer forintot ) a telepítési program sikeresen csak alacsonyabb vadlétszám esetén valósítható meg feszültségek nélkül.
Hosszú távon megoldást csak a vad- és élõhelye egyensúlyi állapotának visszaállítása jelentheti, azaz az elviselhetõ kár ( 5 % ) mértékéig kontroll alatt kell tartani a vadászatra jogosultaknak a nagyvad létszámát. Ehhez korrektebb vadlétszám – meghatározási módszert kell kidolgozni és megbízhatóbb monitoringot kell bevezetni. Az érintett hatóságoknak ( természetvédelem, erdõ, vad ) szorosabban, hatékonyabban kell együttmûködni.

Kaposvár, 2001. szeptember 24.
Nádas József