A sertés fialásáról...

Az ellés megindulásának neuroendokrin háttere:

A vemhesség végén a magzati hipofízisben ACTH termelés indul meg, ennek hatására fokozódik a magzati mellékvesekéreg kortikoszteroid szekréciója. Ennek következtében egyrészt növekszik az (a placentából származó) ösztrogén, másrészt a méh receptorainak környékén csökken a progeszteronszint, mindezek a PGF2a szint emelkedéséhez vezetnek. A progeszteron a PG lebontását, az ösztrogén a PG keletkezését katalizálja. A méhkontrakciók kiváltásában döntõ szerepe a PGF2a -nak van. Az ösztrogén szerepet játszik a méh oxitocinnal szembeni érzékenységének fokozásában, valamint a nyakcsatorna és a hüvely nyálkatermelésében.
Valószínûleg a sárgatestekben termelõdik és tárolódik a vemhesség alatt a relaxin. Az ellés megindulása elõtti 25-30. órában a plazmaszint többszörösére emelkedik. Szerepe a méhnyak csatorna tágulásában, esetleg a medencei szalagok ellazulásában van.

Az ellés lefolyása:

A progeszteronszint csökkenésének kezdetekor - 1-2 nappal ellés elõtt – a koca viselkedése megváltozik, ha falkában van, társaitól elkülönül, sarkot keres, az almot rámolja – fészket túr magának. Ekkorra már mindenképpen el kell különíteni egyedi fiaztatóba. Ha ezzel késlekedünk, felborítjuk a hormonszintek változását. Az új elhelyezéshez a kocának idegileg is adaptálódni kell, a kutricába zárást ezért a vemhesség 111.-113. napja körül végezzük el.
Hogy a megváltozott körülményeket a koca minél zökkenõmentesebben fogadja el, az etetõbe adjunk egy kis adag kocatápot és/vagy szálast.
A közelgõ ellésnek számos jele van, az egyedi különbségek azonban nagyok.

- A csecsek simogatására általában már 2-3 nappal ellés elõtt is lefekszik és „szoptat”. A csecsekbõl a tej változó idõpontokban fejhetõ – ellés elõtt 1-2 órától akár 48 órától is – mindenesetre az adott egyedtõl elléshez közeledve egyre könnyebben egyre több tej nyerhetõ.

- 10-30 órával ellés elõtt a hasfal elernyed, a horpasz üressé válik („leszakad”).

- Ugyanerre az idõre jellemzõ az alom rakosgatása, fészekkészítés, a padozat kaparása, turkálása.

- Jellemzõ, hogy legtöbb esetben az ellés elõtti utolsó etetésre adott takarmányát nem fogyasztja el.

- Egyre gyakoribb a vizelési, tényleges szomjúság nélküli ivási inger, aminek következtében gyakran áll fel, és igen rövid állási idõ után újra lefekszik.

- Az ellést közvetlen megelõzõ idõben – 0,5 – 2 óra – a hüvelybõl nyálka ürül.

- Az ellés megindulásakor a koca az oldalán fekszik, ritkán a hasán, még ritkábban áll. A számára is legelõnyösebb oldalfekvést csecssimogatással ki lehet váltani.

Az ellés szempontjából elõnytelen magatartási megnyilvánulások okai között meg kell említeni a rosszul (szûk kocapihenõ, túl alacsony kocakirekesztõ, durva padozat, rövid álláshossz) kialakított kutrica mellett a túl erõs fényt (kifejezetten a félhomályt kedveli) illetve a zaklatást.

Ellést közvetlen megelõzõ idõben és alatta csak az elkerülhetetlen munkákat végezzük a teremben, kerüljük a zajkeltés minden formáját.

A prosztaglandin ( és az ösztradiol > oxitocin) hatására fellépõ méhösszehúzódások az elsõ magzatot a méhnyakcsatornába juttatják. A magzat a nyakcsatorna falára nyomást gyakorol, a hipotalamusz oxitocintermelése és kiválasztása ugrásszerûen megnõ, a méhkontrakciók fokozódnak. Következik a kitolás fázisa, melyben nagy szerepet játszanak a hasizmok, a hasprés. A tolófájások intenzitása és gyakorisága nõ, a malac megszületik.
Az elsõ malac megszületését a késõbbiekhez képest hosszabb szünet követi. Egy zökkenõmentes szülés ritkán haladja meg a 3-4 órát. Fiatal kocánál általában gyorsabb, idõsebb, esetleg túlkondicionált anya – hosszabb szünetek közbeiktatásával – esetében lassúbb. Az esetek nagyobb részében az ellés spontán, problémamentesen zajlik le, tevékenységünk csak az újszülöttek ellátására, a folyamat figyelemmel kísérésére szorítkozik.

Bonyodalmak az ellés alatt:

A sertés fajban a nehézellés kevéssé definiált fogalom. Ha azt értjük alatta, hogy állatorvosi beavatkozás – esetleg mûtét – nélkül az anya nem képes megelleni, akkor az elõfordulási arány rendkívül alacsony, 2 % alatti, jól menedzselt állományban (tartási-takarmányozási viszonyok kielégítõek) gyakorlatilag nem fordul elõ. Ha a fogalmat kiterjesztjük a bármilyen szintû emberi beavatkozás szükségességére, akkor az arány lényegesen magasabb, 15-50 %. Tágabb értelemben beszélünk errõl, ha az ellés ütemtelen, leáll, vagy a koca nem fogadja el a malacokat, vagy az anya általános állapota nem jó. A malacok átlagosan 15-20 percenként születnek, egy malac megszületése után 5-15 perces pihenési fázis következik. Ha az idõintervallum túl nagy, közbe kell avatkoznunk.

A közbeavatkozás módja az egész eddigi folyamat ismeretében történhet.

Hosszabb szünet okai:

a., Fájásgyengeség: fennállhat a szülés elejétõl is, jellemzõen azonban az utolsó harmadban, különösen idõsebb, edzetlen, túlkondicionált kocák esetében gyakori. Az ellés során nagyon gyakran alkalmazzák az elsõ malac után közvetlenül az elhúzódó hatású oxitocin- készítményeket (depotocin, hipophysin) 2-3 ml adagban.
Fiatal kocáknál igen, idõsebbeknél azonban csak tényleges fájásgyengeség esetén javaslom. Hatása 2-3 óra, de fokozatosan gyengül, ezért értelmetlen az ellés korai – amúgy is aktív – idõszakban az alkalmazása. Szóba jöhet a spasmotitrat is, hatása nem azonos az oxitocinnal – egyben tágít is.
Az ellések gyors ütemére tényleg oda kell figyelni. A veszteségek zömét a szülés közbeni elhullások okozzák, amely különösen az utolsó, a méhszarvak végén elhelyezkedõ malacokra jellemzõ, mint ahogy az is, hogy a többször ellett kocáknál a halvaellések száma többszöröse az 1. – 3. ellésû kocákénál.
Az oxitocin alkalmazásának több kontraindikációját írják le. Ilyen a méhrepedés veszélye. Ezzel még nem találkoztam, leírásokban is csak indukált szülés esetén elõforduló méhrepedésrõl olvastam. Az ellés lefolyását a leírásokban – elsõsorban didaktikai okokból – szokták.
A koca maga ezt nem teszi, az egész folyamat egymásra épülõ történések és változások láncolata, melynek szerves része a lágy szülõút tágulása és síkossá tétele. Végülis a méhrepedéstõl nem kell tartani. Másik ellenérv, hogy az erõs méhkontrakciók elszorítják a köldökzsinórt, minek következtében a malac oxigénhiány miatt megfullad. Erre a lágy szülõút képtelen, ha a köldökzsinór elszorul, akkor az már a csontos szülõútba történt beékelõdéskor következik be. Ha viszont a malac ott van, akkor a koca mindig nyom, és nem fájásgyengeség az eset, hanem

b., elakadt malac a szülõútban.
Okai:
- nagy magzat – általában abszolút nagy magzat esetérõl van szó ( 2 kg feletti tt), normál tömegû magzat (1,3-1,6 kg) elakadása hiányos tágulás következménye.

- süldõ kocát robusztus jellegû kannal termékenyítettek.

- elhalt – esetleg korábban elhalt, felpuffadt – magzat.

- rendellenes magzatprezentáció. Ezutóbbiak közül az egyik vagy mindkét láb visszatartásával párosult – harántfekvésnek tûnõ – farfekvés okozhat gondot, esetenként a háti helyezõdés.

- korábbi, esetleg benyúlkálásokból származó ödémásodás és száraz szülõút.

- nagyon ritkán magzatextrémitások (pl. sziámi iker)

Ezekben az esetekben a malacot el kell venni. Mindenképpen csak indokolt esetrõl lehet szó. (a koca teljesen szabályos, erõteljes tolófájásai mellett a malac nem születik meg, illetve a fájásgyengeség olyan fokú, hogy a koca oxitocinra sem reagál, és jelentõs idõ – egy óránál több – telt el.) Türelmetlenség, kíváncsiság nem ok. A kocába képtelenség sterilen benyúlni, kezelés nélkül szinte biztos valamilyen szövõdmény. A benyúlás az MMA egyik oka lehet, ha megtettük, preventíve kezelni kell. (LA antibiotikum, ellés után retard oxitocin, másnap esetleg száraz méhkezelés. Az utóbbira most is javaslom a 80-as években divatba jött, felhabosított méhtablettát habszifonnal katéteren keresztül befújni, száraz alakban perceken belül, felhabzás elõtt kipréseli.)

Néhány általános szempont a magzat elvételéhez:

- pérát fertõtlenítjük, benyúláshoz a farkat tartsuk rögzítve
- kézmosás incosanos vízben, szappannal
- azzal a kézzel nyúlunk be, amelyik oldalán fekszik
- kezünket a hüvely boltozata mentén vezessük be
- farfekvésnél (könnyû eset) mindkét lábat fogjuk, csánknál ujjunkkal kulcsoljuk át
- fejfekvésnél: szemfognál (szemfog mögött) rögzítsük, ha lehet (ha a csontos szülõút mérete lehetõvé teszi) a tarkónál fogjuk meg. Húzni mindig tónusosan, a koca nyomásával egy idõben húzzuk. Alsó állkapocs gödrénél fogva nem tudjuk kivenni.
- hogy a malac él-e vagy nem, érzékelhetõ mindkét fekvésben. Elhalt magzat esetében (kivételes esetben élõnél is) alkalmazható a szemhorog: alsó állkapocsba vagy szemgödörbe illesztve nagyon lassan nem rángatva húzzuk. Fogó szinte használhatatlan. Élõ malac esetében (szinte kizárólag fejfekvéses malacról van szó) szemgödörbe akasztunk. Túléli és semmi baja nem lesz.

A koca mindeközben – mert benyúláskor intenzíven nyom – nagyon elfárad, a spontán további ellés lehetõsége csökken. Az ilyen kocát otthagyni nem lehet, másrészt malacot kocában nem hagyunk.
A magzatburkok általában az ellés után 0,5 – 3 óra múlva egyszerre távoznak, nemritkán ellés közben is távozik több-kevesebb burok. Befejezettnek akkor nyilvánítjuk az ellést, ha az alomszámnak megfelelõ mennyiségû burok ürült. Magzatburok-visszatartás a kocánál gyakorlatilag nem fordul elõ, ha nem ürült ki a körülbelül megfelelõ mennyiség, e mögött magzat-visszamaradást kell sejtenünk, és a fentiek szerint eljárnunk.

Az újszülöttek és az anya ellátásáról, az elletõrõl és az elletõ kutricáról, valamint a vemhes koca ellésre való felkészítésérõl a korábbiakban már volt szó. A wellfare jegyében kialakított technológiákban a koca spontán, gyorsan és komplikációmentesen ellik és nevel. Minden életképes malacra szükségünk van, a 20-30 %-os (esetleg nagyobb) perinatális veszteségek lényegesen csökkenthetõk.

Néhány gondolat az ellés indukálásáról (szinkronizálásáról): PGF2 analógokkal (enzaprost, dinolitic) történik, a vemhesség 113.-114. napján. Elõnye, hogy kiküszöböli a túlhordást, rövidíti az ellés idejét, csökken a holtellések száma. Napszakra kevésbé tudunk vele hatást gyakorolni, a jellemzõen késõ délutáni – éjszakai ellések aránya azonban kissé mérsékelhetõ.


Dr.Gács Pál