Az állattartás különbözõ technológiáinak fejlõdése, fejlesztése során az egyik meghatározó szempont az istállóklíma volt, fontossága azonban változott, hol jobban hol kevésbé került elõtérbe a mûszaki-technológiai fejlesztések során. Az állat számára legkedvezõbb istállón belüli légtér kialakításának motiváló tényezõjeként újabb szempontok jelentek(-nek) meg, pl. állatvédelmi szabályok, elõírások.
Az egyes technológiák törekednek az állat biológiai igényeinek mind teljesebb kielégítésére, növelve ezzel a termelés hatékonyságát. Mióta gazdasági állatainkat zárt, illetve kevésbé zárt terekben, nagy állománysûrûséggel tartjuk, folyamatosan felvetõdõ kérdés az istálló levegõjének összetétele, a szellõztetés mértéke, nagysága. Hazánk kontinentális éghajlati sajátosságainak köszönhetõen (forró nyár, hideg tél) igen nehéz helyzetben van e téren. Nehéz megtalálni az optimális egyensúlyt a minimális energiabefektetés (fûtés, szellõzés) és az elfogadható istállóklíma között.
Az intenzív baromfitartás és tenyésztés istállóiban a felületegységre jutó magas állatlétszám miatt jelentõs mennyiségû széndioxid, pára, hõ és különbözõ gázok keletkeznek. Kifejlett állatállománynál, a nagy fajlagos állatsûrûség miatt (különösen ketreces tartás esetében) fûtésre általában nincs is szükség. A szak- és tankönyvekben ismertetett elvek alapján a klimatizálás alapja az elhasználódott levegõ cseréje friss környezeti levegõre -elsõsorban a CO2 fejlõdést figyelembe véve- ügyelve az istálló hõgazdálkodására.
Ennek alapján a légcsereszám a levegõszükséglet és a szellõztetett helyiség térfogatának a hányadosa.:
EGYENLET
n: -légcsereszám [1/s]
V: -a levegõszükséglet [m3/s]
Vh: -a szellõztetett helyiség térfogata [m3]
A levegõszükséglet (V) a helyiségbõl idõegység alatt elviendõ levegõ mennyiségének térfogata. A levegõszükséglet a helyiségben keletkezõ szennyezõ anyagok mennyiségébõl és a megengedett koncentrációjából számítható:
EGYENLET
V -levegõszükséglet [m3/s]
K -a helyiségben idõegység alatt keletkezõ szennyezõanyag mennyisége [mg/s]
Kb -a helyiségben megengedett szennyezõanyag koncentrációja [mg/m3]
Kk -a külsõ levegõ szennyezõanyag koncentrációja [mg/m3)
Az istállók szellõzõlevegõ szükségletét a széndioxid és a pára „szennyezõ anyagok” mértéke alapján határozzák meg elsõsorban.
A FVM Mûszaki Intézetben a kutatásaink során az elmúlt évtõl egy világszínvonalú új gázmonitorral mérjük állattartó istállókban (így baromfiistállókban is) a keletkezõ gázok mennyiségét. Az INNOVA 1312 Multi-Gas Monitor fotoakusztikus elven méri 5 különbözõ gáz, valamint a mintában található pára koncentrációját. A berendezés köré egy mérõrendszert építettünk ki, mely alkalmas az istálló bármely (akár 60 m-re lévõ) pontjából 8 csatornán a vizsgálandó mintát a gázmonitorhoz juttatni.
A vizsgálandó levegõt egy légszivattyúval, Æ6 mm-es tefloncsöveken keresztül egy csatornaváltóba juttatjuk. A csatornaváltó a beállított sorrendnek megfelelõen sorban egymás után a gázmonitorhoz továbbítja a levegõmintát. A monitor megméri az abban található gázok koncentrációját, majd a kapott értéket a saját és a hozzákapcsolt számítógép memóriájában tárolja. Ezután megvizsgálja a soron következõ csatornán érkezõ minta összetételét. Így akár 24 órás folyamatos méréssel követhetjük nyomon az istálló nyolc pontjában, a levegõ gázkoncentráció értékének változásait. Az idén tavasszal több baromfi istállóban végeztünk gázimissziós méréseket. Mezõhéken a mért istállók között mélyalmos-, valamint többszintes, ketreces tartástechnológiák szerepeltek.
Röviden összefoglalva az eredményeket: A 3600 légköbméteres istállók eltérõ szellõzéstechnológiával rendelkeztek. A mélyalmos istállóban 5500, míg a ketrecesekben 19 és 24 ezer db tojótyúk volt. Az istállón belüli átlagos hõmérsékletek 17 és 19 oC között voltak. Az így mért eredmények: szén-dioxid koncentráció értékek a mélyalmos istállóban 476-2251 mg/m3, míg a ketreces istállókban 1400-6420 mg/m3 közé adódtak. Az ammónia eredmények mélyalmos istállóban 1-26 mg/m3 közé, míg ketreces tartás esetében 0,63-11,6 mg/m3 közé estek. A tojókra vonatkozó határérték CO2 esetén 5400 mg/m3, míg NH3 esetében 21,3 mg/m3. Az eredményekbõl jól látható, hogy a vizsgált kora tavaszi idõszakban az istállón belüli gázkoncentráció értékek az almos istállóban mért néhány kiugró ammónia koncentráció csúcstól eltekintve a határértékek alatt voltak. A méréseket nyári idõszakban kívánjuk megismételni. A kapott koncentráció értékek és a termelõdõ gázok kiszámítása után meghatározható a szükséges légcsereszám, illetve ellenõrizhetõ a szellõzõrendszer teljesítménye.
Felhasznált irodalom:
Állattartási technika (Szerk. Tóth László) Mg.-i Szaktudás Kiadó Bp. 1998.
Pazsiczki Imre
FVMMI