Szántóföldeink gyomnövényei - Pongyola pipang (Taraxacum officinale Web.)

Ismert gyógynövény. Gyökere és levele fontos gyógyító anyagokat tartalmaz. Teája étvágygerjesztõ, vértisztító, májbajokat gyógyító. Fiatal leveleit salátakészítésre használják. A növény évelõ, erõs karógyökérrel rendelkezik, a fészkesek rendjébe és a fészkesvirágzatúak családjába tartozik.

A növényt gyakran összetévesztik a Taraxacum kok- saghys-szal, miszerint az 1950- es években szántóföldi termesztésével is próbálkoztak. A kísérletek nem vezettek eredményre, a gumipitypang tejnedve nem vált alkalmassá ipari méretû gumi alapanyag elõállítására.

Elterjedt Európában, Ázsiában, Észak-Afrikában és Észak- Amerikában.

Hazánkban nagyon gyakori az egész országban, de a legnagyobb gondot a csapadékosabb Nyugat- Magyarországon okozza.

Kora tavasszal messzirõl látszanak a szép, sárgán virító virágzatai azokon a területeken, ahol a kitartó gyomtalanítás ellenére sem sikerült kellõen védekezni ellene. Ilyen területek a gyümölcsösök, ugarok, parlagterületek, utak szegélye, udvarok, parkok, árokpartok, stb. A telepített gyepek és az évelõ takarmánynövények uralkodó gyomfajává válhat.

Szántóföldön – kapásokban, gabonában – átlagos termesztési feltételek mellett – csak szálanként fordul elõ.

Ahol megtelepszik, ott nagyon káros gyommá válhat. Veszélyét növeli, hogy magról és erõs gyökérrendszerérõl is jól szaporodik. Erõs tõlevélrózsáival nagy kárt tud okozni gyepekben. Különösen a telepített gyepesítések rettegett ellensége, mert tavasszal együtt kelt a fûmagvakkal. Gyors fejlõdése következtében esélyt sem ad a fiatal, hajszálvékony, gyenge növekedésû és fejlõdésû, vetett gyepalkotóknak. Eltávolítása esetén pedig jelentõs hiányok keletkeznek, amelyeket jó esetben újravetéssel, gyeptéglával pótolhatunk, ám gyakran zsombékossá válhat a gondosan elõkészített gyeptelepítésünk.

Lucernásokban, vöröshere telepítésekben hasonlóan kártékonnyá válhat. Egyéb évelõkkel – útifüvek, sóskafélék – szinte lehetetlenné tehetik az eredményes takarmány-termesztést, ill. magfogást.

Gyümölcsösökben káros jelenlétével akadálya lehet a rovarölõ szeres beavatkozásoknak is. Tavasszal a virágzása gyakran egybeesik az éppen aktuális inszekticides védekezésekkel, pl.: sodrómolyok elleni permetezések, így nagyban hátráltatva az eljárás szakszerû idõzítését, ill. a hasznos élõszervezetek számára elõírt védelem betartását.

A hazánkban élõ pitypang H₃ életforma-csoportba tartozó, tõlevélrózsás gyomnövény.

Gyökere függõleges rhizoma, amely többnyire többfejû, egyenes, kb. 15-20 cm hosszú, 2-3 cm vastag, kissé lefelé keskenyedõ.

Levelei tõállók és ennek megfelelõen levélrózsát alkotnak, mintegy 15-25 cm hosszúak, 4-5 cm szélesek, lándzsás alakúak. A levélnyél hiányzik, a lemez széle osztott, vagy szeldelt.

A lemez széle többé-kevésbé mélyen, egyenlõtlenül, hegyesen fogazott, kacuros.

Virágzata: fészekvirágzat. A virágzat tõkocsányon helyezkedik el, nyelves virágokból áll, zigomorf. A virágok színe sárga. A növény virágzásának fõideje: április közepe, május eleje.

Termése: kaszat, amely 2,5- 4,0 mm nagyságú, hosszúkás, csúcsa felé vastagodó, rajta tüskék találhatók, tetején fehér bóbitával. A termés színe világos szürkésbarna. Magtermése növényenként átlagosan 3000 körüli.

A legkézenfekvõbb és legolcsóbb megoldás a pongyola pitypang ellen az agrotechnikai védekezés. Köztudott, hogy gabonában, kapás kultúrákban gyakorlatilag elhanyagolható mértékben van jelen. A nagyon erõsen fertõzött pillangós telepítéseket célszerû mielõbb feltörni és utána õszi vetésû növényeket vetni.

A gyomnövény nem kedveli a gyakori talajmunkát sem. Okszerû, egymás után elvégzett talajmûveléssel, tarlóhántással egyedszáma lényegesen csökkenthetõ. Sajnos az agrotechnikai védekezést folyamatosan végezni kell, mivel nem akadályozható meg a terület maggal történõ újrafertõzõdése.

Gyepesítésekben, hétvégi kertekben, udvarokban, ahol a füvesítések mérete elfogadható, a legyegyszerûbb megoldás a pitypang egyenkénti eltávolítása. Ennek a módszernek elõnye, hogy egyéb hasznos gyepalkotókat sértetlenül hagyunk, ill. környezetbarát, vegyszermentes megoldást választunk. Ugyanakkor nagyon nagy hátránya a fáradságos, sok idõt igénylõ mechanikai munka.

Vegyszeres úton is történhet gyommentesítés és gyors eredményt is ad, azonban ez a megoldás önmagában alkalmazva drága.

Gabonában, repcében, kapásokban külön nem védekezünk ellene, ott elegendõ a kultúrnövények természetes gyomelnyomó képessége. Viszont évelõ pillangósokban fel kell készülni a gyommentesítésre.

Lucernában vetés elõtt jó eredmény várható a benefin és EPTC hatóanyagot tartalmazó készítményektõl. Vetés után, kelés elõtt a klortal-metil alkalmazható. Álló lucernában a nyugalmi állapotban jól irthatjuk a pongyola pitypangot cianazin, diuron, imazetapir, klortalmetil, metribuzin és pendimetalin hatóanyagú herbicidekkel.

Állománykezelésre a bentazon, imazetapir, MCPB és a piridat alkalmazása javasolható.

Gyümölcsösökben, ruderális területeken, parlagokon a kikelt gyomnövény ellen elsõsorban a glifozát, valamint a glufozinát- ammónium hatóanyagú herbicidek alkalmazása célszerû. Ezek a vegyületek III. forg. kategóriába tartoznak. A glufozinát-ammónium perzselõ hatással is rendelkezik, ezért csak magról kelõ példányok ellen használható tökéletesen.

A füvesítések, gyeptelepítések vegyszeres gyomirtására elsõsorban a hormonbázisú vegyületek kerülhetnek kipermetezésre. Napjainkban nem csak folyékony formában csomagolják ki a gyep gyomirtókat, kapható a granulátumos megoldás is, ahol a kiszerelt készítmény egyéb hatóanyagokat is tartalmazhat.

A gyomnövény biológiájából adódóan a termés szél útján nagy távolságra elkerülhet, ezért az újra és újra történõ fertõzés folyamatos.

Ennek következtében az ellene való védekezés is évrõl évre új feladatot jelent.

Dr. Karamán József