A fajtamegválasztás fontosabb szempontjai a növénytermesztésben

A fajta azonos genetikai alakból azonos módon keletkezett vagy elõállított olyan egyöntetû növénypopuláció, amelynek egyedei azonos típusúak, állományuk kiegyenlített, alaktani bélyegeik és élettani tulajdonságaik állandósultak, illetve megfelelõ körülmények között öröklõdnek, a fajon belül minden más fajtától, populációtól legalább egy morfológiai bélyeg, vagy lényeges élettani tulajdonság tekintetében eltérnek, illetve megkülönböztethetõk, gazdaságilag értékes tulajdonságaik megtartása mellett folyamatosan fenntarthatók és gazdaságosan szaporíthatóak.

A fajták kiválasztása a termesztõ egyik legfontosabb stratégiai döntése, amelynek hatása a termesztés folyamatára, kimenetelére és eredményességére meghatározó hatással van.

A termesztõnek jól kell ismernie a rendelkezésre álló területek ökológiai adottságait, vagyis a talaj tulajdoságait, a szántóföldi termõhely minõségét, a talaj kémhatását, tápanyag és vízszolgáltató képességét, a jellegzetes csapadékeloszlást és a hõmérséklet alakulásának trendjeit. A fenálló természeti viszonyok alapvetõen meghatározzák a termesztés lehetõségeit.

A növénytermesztõnek világosan ismernie kell a termesztés célját, vagyis azt, hogy milyen minõségû terméket kíván elõállítani. Ehhez kell ugyanis kiválasztania az adott növényfaj fajtái közül a számára legmegfelelõbbet.

A termesztési cél meghatározása után a legfontosabb általános szempont a termõképesség. Ez a tulajdonság önmagában eldöntheti a tevékenység sikerességét.Természetesen törekedni kell arra, hogy az adott termõhelyen a legnagyobb terméseket biztosító fajtákat használjuk. A helyes döntés meghozatalához ismerni kell azt, hogy a termesztésbe vont államilag minõsített fajták (amelyeknek fémzárolt vetõmagja is rendelkezésre áll) közül melyek termeszthetõk sikeresen az adott térség agroökológiai viszonyai között. Honnan ismerhetõ mindez?

Az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet (OMMI) Magyarország minden térségében folytat fajtakísérleteket, ahol folyamatosan vizsgálják a fajták termõképességét és termésminõségét. Az eredményeket rendszeresen közzé teszik, amelyek gyakorlatilag minden termesztõ számára hozzáférhetõk. Ezen túl a fajták elõállításával foglalkozó cégek is széles körben terjesztik a fajtáikról szóló információkat. A termesztõ ha odafigyel, van lehetõsége tájékozódni.

A termésmennyiség mellett nagyon fontos kérdés a termés biztonsága, amely számos tényezõ együttes hatásának eredményeként alakul ki. Ezt a tulajdonságot befolyásolja a környezeti hatásokkal szemben mutatott rezisztencia és tolerancia, a szárazságtûrõ-képesség, a hidegtûrõ-képesség a kórokozókkal szembeni rezisztencia és tolerancia, valamint számos egyéb tényezõ.

A minõség egy nagyon komplex fogalom, amely a termesztõ szempontjából leredukálható az átvételkor vizsgált minõségi jellemzõk paramétereire. Ezek elérését döntõ mértékben a fajta genetikailag rögzített tulajdonságai teszik lehetõvé. Amennyiben alkalmasak erre az ökológiai feltételek, valamint az alkalmazott agrotechnika, akkor ezen tulajdonságok meg is nyilvánulnak és a termesztés eredményeként realizálódnak.

Fontos tehát, hogy ismerjük az adott növény minõséggel kapcsolatos elvárásait, mert enélkül a fajták közötti ésszerû választásra képtelenek vagyunk. A minõség növényfajtól függõen jelenthet egy elvárt beltartalmi tulajdonságot, külsõ megjelenési formát, jelentheti a terméselemek méretének egy jól meghatározott tartományba esését, a szín és a forma megfelelõ alakulását, de jelentheti a szár vagy más növényi rész jellegzetes tulajdonságait, stb.

Magyarország területe a kontinentális éghajlatra jellemzõen szárazságra hajló. A nálunk termesztett növények szárazságtûrõ-képességének ezért jelentõsége van. A szárazságtûrés a fajták egyik legfontosabb tulajdonsága.

A hidegtûrõ-képesség az õszi, de a tavaszi vetésû növényeknél is fontos tulajdonság. A vegetáció kezdetén a hideg ugyanis gyakran próbára teszi növényeinket. A hidegtûrés is értékes tulajdonság.

A télállóság egy komplex összetett fogalom, amely számos tényezõ együttállásaként nyilvánul meg. Õszi vetésû növényeinknél ezen tulajdonság mértéke meghatározó jelentõségû.

A kártevõkkel és kórokozókkal szemben meglévõ rezisztencia és tolerancia szintén meghatározó jelentõséggel bír. A rezisztencia léte, illetve mértéke alapvetõen fontos a termesztõ szempontjából. A rezisztens fajták mással ki nem fejezhetõ értéket jelentenek a termesztõ számára. Ezek a növények ugyanis a fertõzõ hatás ellenére sem betegednek meg, nem károsodnak a fertõzõ, illetve a kártevõ hatásoktól.

A tolerancia az az értékes tulajdonság, amely során a növény ugyan megfertõzõdik, de a betegség hatásai csak redukáltan jelentkeznek, úgymond jól elviseli, jól tolerálja a káros hatásokat.

A termesztés sikerét gyakran az idõtényezõ határozza meg. A termés koraisága, vagy késõi volta az árak alakulásában, a termesztés költségeiben, a szárítás szükségességének mértékében nagyon nagy jelentõséggel bír. A tenyészidõ hosszúsága a fajták egyik legfontosabb tulajdonsága. A rövid tenyész- idõ egyes növényeknél koraiságot tesz lehetõvé, amely biztosítja a korai termés magasabb árának elérhetõségét, más esetben a koraiság egy biztonságos betakarítást tesz lehetõvé, míg megint más esetben a korai érés csökkenti a szárítási igényt és nagy költségmegtakarítással jár. Olyan eset is létezhet, hogy korábbi érés egyszerûen magát a biztonságos beérést teszi lehetõvé.

A szélesebb körben elterjedet növények fajtamegválasztásának szempontjait az alábbiak szerint részletezzük.

A fajta lehetõséget nyújt a nagyobb és a jobb minõségû termés elérésére, de hangsúlyozzuk ez csak lehetõség. Ennek megvalósulására csak akkor van lehetõség, ha a környezeti és az agrotechnikai feltételek fennállnak.

A termõképességen és a minõségen túl nagyon fontos a fajták alkalmazkodóképessége. Ez az a tulajdonság, amely lehetõvé teszi, hogy egy fajta nemcsak a kedvezõ adottságok között képes nagy termések elérésére, hanem eltérõ termõhelyi adottságok között is kiegyenlített termést biztosít.

A jó alkalmazkodóképességû fajták használata esetén a kedvezõtlen évjárati hatások sem módosítják számottevõ mértékben a termés kilátásokat. Természetesen ezen alkalmazkodóképességnek megvannak a korlátai. Ezért kell olyan fajtákat választani, amelyek egy adott térségben elfogadhatóan, illetve jól szerepelnek.

A termésbiztonság elsõsorban a fajtáknak a betegségekkel szembeni ellenállóságát befolyásolja. Ezzel összefüggésben szerepet kap a fajták állóképessége, télállósága és koraisága is.

A koraiság is fontos tényezõ a búzatermesztésben hisz a korai fajták a nyári szárazságot könnyebben viselik, korábban megérnek és a gombabetegségekkel is kevésbé fertõzõdnek. A korai fajtáknak az is elõnye, hogy korábban kisebb veszteséggel, jobb minõségben takaríthatók be. Érdemes olyan fajtákat termeszteni, amelyek érése szorosan követi egymást, így a betakarítás gyors, veszteségmentes és jó minõségû.

A búzatermesztés esetén nagyon nagy jelentõsége van a télállóságnak, mert kontinentális klímánkon gyakori a hó nélküli kemény tél, vagy vastag hótakaró. Ilyen körülmények között legfontosabb búzafajtáink kiváló télállósága. A termesztendõ fajták körének meghatározásánál mindenekelõtt a fajtáknak ezt a tulajdonságát kell elõtérbe helyezni.

A búzafajták értékmérõ tulajdonságai az alábbiak:

• Termõképesség
• Termésbiztonság
• Szárszilárdság
• Tenyészidõ hosszúság
• Harvest-index (HI)
  (szem–szár arány)
• Alkalmazkodóképesség
• Szárazságtûrés(vízigény)
• Rezisztencia tulajdonság
• Tolerancia tulajdonság
  (beltartalom, fehérjetartalom, sikértartalom, sikérminõség, stb.)

A kukorica-termesztésben rendkívûl nagy jelentõsége van a fajtáknak (hibrideknek), mint a biológiai alapokat hordozó tényezõknek.

A kukoricaszem jellegzetességei alapján az alábbi kukorica típusokat termesztjük:

• Sima keményszemû
• Sima puhaszemû
• Lófogú
• Csemege
• Pattogatni való
• Viaszos, stb.

Napjainkban kizárólagosan beltenyésztéses hibrideket termesztünk.

A használt hibridtípusok az alábbiak:

• Két vonalas SC
• Három vonalas TC
• Négy vonalas DC

A legnagyobb termõképességgel (tendencia jelleggel) az SC hibridek rendelkeznek és minél nagyobb a vonalszám annál kisebb a termõképesség. A vetõmag elõállítás költsége az SC hibrideknél a legnagyobb, amely a vetõmag árában is tükrözõdik, a fajta értéke mellett. A vetõmag elõállítás nehézségét úgynevezett módosított hibridek elõállításával mérsékelték. Az így elõállított hibridek jelzései a következõk: MSC, MTC, MDC.

A kukoricahibridek értékmérõ tulajdonságai az alábbiak:

• Termõképeség
• Termésbiztonság
• Szárszilárdság
• Tõszám sûríthetõség
• Vízleadó képesség
• Tenyészidõ hosszúság (FAO szám, nagyobb FAO szám hosszabb tenyészidõt jelent)
• Harvest-index (HI)
  (szem szár arány)
• Alkalmazkodóképesség
• Szárazságtûrés (vízigény)
• Rezisztencia tulajdonság
• Tolerancia tulajdonság
  (beltartalom, fehérjetartalom, keményítõtartalom, olajtartalom)

A napraforgó-termesztésben fõként hibrideket használunk, de bizonyos termelési célok szabadon elvirágzó fajtákkal is elérhetõk.

A napraforgófajták legfontosabb tulajdonságai az alábbiak:

• Termõképesség
• Termésbiztonság
• Kaszat olajtartalom
• Tányér alak és -állás
• Szárszilárdság
• Nektártermelés
  és pollenprodukció
• Olajminõség
  és fehérjetartalom
• Tenyészidõ hosszúság
• Harvest-index (HI)
  (kaszat–szár arány)
• Alkalmazkodóképesség
• Szárazságtûrés
• Rezisztencia tulajdonság
• Tolerancia tulajdonság
  (beltartalom, olajtartalom, fehérjetartalom, olajminõség)

Az ipari cukorrépa-termesztés gyakorlatilag kizárólag hibridek termesztésére épül. A cukorrépa-fajták legfontosabb tulajdonságai:

• Termõképesség
• Termésbiztonság
• Cukortartalom
• Tenyészidõ hosszúság
• Alkalmazkodóképesség
• Szárazságtûrés (vízigény)
• Rezisztencia tulajdonság
• Tolerancia tulajdonság

A cukortermést a gyökértermõ-képesség és a cukortartalom együttesen határozza meg. Tekintettel arra, hogy a nálunk termesztett cukorrépafajták többsége külföldrõl származik ismertetem a nemzetközi fajta- osztályozási rendszert.

E (Ertragreich):
bõ termõ típus,
(kis cukortartalom)

N (Normal):
normál típus
(kisebb terméssel,
nagyobb cukortartalommal)

Z ( Zuckerreich):
cukordús (kis termés,
nagy cukortartalom)

ZZ (Besonders Zuckerreich):
nagyon cukordús (igen kicsi
termés, nagyon nagy
cukortartalommal)

dr. Nyárai Horváth Ferenc