MENÜ

Új FAO jelentés elemzi a vidéki elvándorlás és a nemzetközi migráció közötti kapcsolatokat

2018.10.15.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) legújabb jelentése szerint az akadályozó vagy serkentő szabályozási rendszerek helyett a vidéki elvándorlás a gazdasági-társadalmi fejlődéshez való pozitív hozzájárulására kellene fókuszálni – és a hátrányait pedig minimalizálni.

Menekültek a macedón-görög határ közelében. Fotó: ©FAO/Giuseppe Cartenuto

Az élelmezés és a mezőgazdasági helyzete 2018 jelentés szerint az elvándorlásnak az egyén döntésének kell lennie és nem kényszer tárgyát képeznie. Ahhoz hogy ez biztonságos, rendezett és legális keretek között tudjon zajlani, koherens migrációs, mezőgazdasági és vidékfejlesztési szabályozásra van szükség.

A jelentés szorgalmazza a béket és ellenálló képesség növelését segítő erőfeszítéseket, hogy elkerülhetők legyenek a kényszermigrációt kiváltó krízishelyzetek. 

„Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a migrációval járó kihívásokat és költségeket” – jegyezte meg a jelentés kapcsán a FAO főigazgatója, José Graziano da Silva. „A cél az lenne, hogy a migráció az egyén választása legyen, ne kényszer, valamint, hogy a pozitív hatásokat maximalizáljuk, a negatívak minimalizálása mellett.”

Bár a hírekben a nemzetközi migrációról hallani többet, a jelentés kimutatta, hogy a belső mozgás sokkal nagyobb tömegeket érint: a fejlődő országokban több, mint 1 milliárd ember hagyta el lakóhelyét, de az országot nem – ezen mozgások 80%-a érintette a vidéki térségeket.

Legyen önkéntes a döntés!

A fejlődő országoknak támogatniuk kell a mezőgazdasági munkavállalást, lehetőséget biztosítva a vidéki közöségeknek, hogy lakóhelyükhöz közel dolgozhassanak, javasolja a jelentés. 

Vannak elhúzódó válságok, melyek menekülésre késztetik az embereket. Ilyen esetekben a humanitárius és fejlesztési szempontokat egyesítő stratégiák nagyban segítik a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőket és a befogadó közösségeket egyaránt.

Költségek és előnyök

A vidéki elvándorlás továbbra is a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik alapelemét képezi, mind a fogadó, mind a származási országokban, állítja a jelentés.

Az otthonukat elhagyók számára a migráció nagyobb jövedelmet, magasabb szintű szociális szolgáltatáshoz való hozzáférést és jobb életminőséget, oktatást és táplálkozást jelenthet. A migráció a kibocsátó országok fejlődésén is lendíthet, például a hazautalások révén, valamint hozzájárulhat az ország általános gazdasági és társadalmi fejlődéséhez új termelési erőforrásokkal, készségekkel és ötletekkel. Több, magas jövedelmű országban a mezőgazdaság és a vidéki területek gazdasági életképessége a bevándorló munkaerő függvénye.

A társadalom azon kiszolgáltatott tagjai számára,  akik nem engedhetik meg maguknak az ezzel járó pénzügyi költségeket, a migráció nem lehetőség. Más következmények elsősorban nem pénz tárgyát képezik: felbomolhatnak családok és közösségek, különösen akkor, ha a fiatal és tanult emberek költöznek el. A nemzetközi és belső menekültek számára azonban nincs más választás – csak menni.

Megfelelő befektetési döntésekkel a vidékért

A fejlődés gyakran több, nem kevesebb elvándorlót eredményez: amint a jelentés megjegyzi, hogy a jövedelemszint növekedésével többek számára válik megfizethetővé az elvándorlás.

A jelentés kitér arra is, hogy az országon belüli fejlesztési beruházások alapos megválasztásával befolyásolható az emberek ezirányú szándékára.

Az infrastuktúra és az egyéb szolgáltatások színvonalának emelésével a kisebb és nagyobb városokban és a környező vidéki területeken javítható a helyi közösségek közti kapcsolat és több lehetőség kínálkozik a maradásra. Ugyanezen erőforrások inkább a gyors urbanizációra való fordítása ellenkező hatással bírhat. Ahol a városok fejlődősi szintje vonzza az embereket, a vidéki területek oktatási, egészgéügyi és kommunkációs szolgáltatásainak javításával mindez megállítható lehet.