Egész Európában csökkentek az árak, de legnagyobb mértékű árcsökkenés Magyarországon következett be, a hazai árak jelenleg is 20 %-kal maradnak el az EU átlagárától. Ráadásul miközben a tej felvásárlási ára csak tavaly 22%-al csökkent, addig a feldolgozói értékesítési árak (2,8%-os dobozos tartós tej) 12%-al, a fogyasztói árak pedig mindössze 8%-al mérséklődtek, vagyis megint a termelőkön csattan az ostor, megint ők viselik a terheket. A kormány nem tesz semmit annak érdekében, hogy a termékpályán arányos jövedelemelosztásra kerüljön sor.

Ma Magyarországon kevesebb, mint 500 tejtermelő gazdaság állítja elő a hazai tejtermelés 90%-át. Ők azok, akik koncentráltan, extra minőségben, nyomon követhető módon termelnek, ennek ellenére a piaci krízis mellett őket sújtja leginkább a kormány agrárpolitikája is. Korlátozzák a földhasználatukat, elvonják a területalapú támogatásaik egy részét, ráadásul beruházási, fejlesztési támogatásokhoz is alig jutnak. Ezek a termelők a hatalmas ellenszél ellenére is kitartottak mindezidáig, de jelen piaci környezetben sokaknak már nincs tovább. Ráadásul a jelenlegi szabályok miatt szinte kényszerítve vannak arra, hogy folytassák a veszteséges termelést, mivel olyan kötelezettségeik vannak, amik szinte lehetetlenné teszik a termelés csökkentését.

Igaz ugyan, hogy az elmúlt évben nőtt valamelyest az ágazat támogatottsága, de ez az emelkedés a töredékét sem fedezi a bekövetkezett árcsökkenésnek. Ráadásul a támogatások kifizetése csúszik, a termelők még azt a támogatást sem kapták meg, amit az Európai Bizottság már tavaly szeptember jóváhagyott számukra. Érthetetlen hogy ilyen kiélezett helyzetben miért nem volt elég fél év, hogy a termelők hozzájuthassanak a nekik megítélt támogatásokhoz.

Az elmúlt hetekben sokat lehetett arról hallani, hogy a tejtermelők ezen nehéz időszak átvészeléséhez külön támogatásokat kapnak, ezek azonban egyenlőre csak ígéretek, semmilyen konkrét lépésre nem került sor. Nem csökkent a tej fogyasztói ÁFA-ja, nem kerültek meghirdetésre új, plusz forrást jelentő jogcímek, nem orvosolták a fölhasználati és támogatás elvonási diszkriminációkat, nem enyhítették a kötelezettségeiket.

Nincs mire várni, nem ígéretekre és alibi intézkedésekre, hanem tettekre van szükség.