Mi lesz a globális élelmezésbiztonsággal?

Oroszország és Ukrajna fontos szereplői a globális élelmiszertermelésnek és -ellátásnak. Oroszország a világ legnagyobb búzaexportőre, Ukrajna az ötödik. Ketten együtt a globális piacokra az árpa 19%-át, a búza 14%-át, a kukorica 4%-át szállítják – a teljes gabonaexport harmadát biztosítva. Fontos repcebeszállítók, a napraforgóolaj-export 52%-ért felelnek. A világ műtrágya-ellátása is erősen koncentrált és Oroszország a vezető gyártó – értesült a FAO összeállításából az Agro Napló.

A fennakadások az ukrán és orosz gabona- és olajos növények ellátási láncában és a szállítmányozásában, és az orosz exportkorlátozások érdemi hatással lesznek az élelmezésbiztonságra. Ez különösen igaz mintegy 50 ország esetében, akik számára e két ország biztosítja a búzaellátás legalább egyharmadát. Sok közöttük az észak-afrikai és a közel-keleti alacsony fejlettségű vagy jövedelmű, élelmiszerhiányos ország. Több európai és közép-ázsiai országba a műtrágya fele Oroszországból érkezik, itt a készlethiány akár még jövő évre is átgyűrűzhet.

Az élelmiszerárak, melyek 2020 közepe óta emelkednek, történelmi csúcsot döntöttek 2022 februárjában a magas kereslet és költségek, illetve a szállítmányozási fennakadások miatt. A búza és az árpa tavaly 31%-kal drágult, a repce- és a napraforgóolaj 60% fölött. A megnövekedett kereslet és a hullámzó gázár a műtrágya árát nyomták felfelé. A karbamid – egy kulcsfontosságú nitrogén műtrágya – ára megháromszorozódott az elmúlt 12 hónapban.

A konfliktus intenzitása és időtartama bizonytalan. A mezőgazdasági tevékenységek akadályoztatása ezen két fontos élelmiszerexportőrnél komoly élelmiszerellátási gondokat okozhat, miközben az élelmiszerek és termelési eszközök árai már most is magasak és hullámzóak. A konfliktus korlátozhatja az ukrán mezőgazdasági termelést és vásárlóerőt, élelmezési nehézségeket generálva az országban.

A legjelentősebb rizikófaktorok

A gabonabetakarítás pár hónap múlva esedékes. Kérdés, hogy az ukrán gazdák képesek lesznek-e learatni és elszállítani a terményüket. A belső áttelepülések csökkentették a mezőgazdasági munkások számát, a földekre nehéz eljutni. Az állattartás, a gyümölcs- és zöldségtermesztés szintén nehézségekbe ütközik.

Nem működnek a fekete-tengeri ukrán kikötők. Még ha a belföldi szállítmányozási infrastruktúra épen is marad, a kötöttpályás szállítás működő vasúti rendszer hiányában ellehetetlenül. A hajók választhatják, hogy átkelnek a Török-szorosokon, ahol már most is jelentős mennyiségű búza és kukorica halad át. Ám a biztosítási költségek megemelkedése a fekete-tengeri hajózásra tovább emeli a tengeri szállítás és egyúttal az élelmiszerek árát. Az is bizonytalan, hogy maradnak-e tárolási és feldolgozási kapacitások és vajon lesz-e ember ezek működtetésére.

A fekete-tengeri orosz kikötők továbbra is üzemelnek és a mezőgazdasági termelésben sem várható fennakadás a közeljövőben. Az Oroszország elleni pénzügyi szankciók hatása azonban hosszú távon megnehezítheti a termelést és növekedést, tovább növelve a mezőgazdasági termelési költségeket is.

Oroszország jelentős tényező a globális energiapiacon is, az ország biztosítja a globális szénexport 18%-át, az olaj 11%-át, és a gáz 10%-át. A mezőgazdaságnak szüksége van energiára (üzemanyag, gáz, áram), műtrágyára, rovarirtó szerre és egyéb anyagokra. A takarmányelőállítás is energiaigényes. A konfliktus miatt azonban az energiaárak megugrottak, aminek negatív következménye lesz az agráriumra is.

A búza az elsődleges élelmiszer-alapanyag a globális lakosság több mint harmada számára, ám a jelenlegi konfliktus akár a búzaexport hirtelen és érdemi csökkenését is okozhatja. Nem tudjuk, hogy más országok képesek lesznek-e pótolni a hiányt, mivel a búzatartalékok már így is alacsony szinten vannak Kanadában, és a kivitelt várhatóan alacsony szinten tartják az Egyesült Államokban és Argentínában a belső piac ellátása miatt.

A búzaimportra szoruló országok pedig várhatóan növelik vásárlásaikat, nagyobb nyomás alá helyezve az ellátási láncokat. Egyiptom, Törökország, Banglades és Irán a legnagyobb felvásárlók, az általuk vásárolt búza 60%-a származik Oroszországból és Ukrajnából. Libanon, Tunézia, Jemen, Líbia és Pakisztán ellátása is erősen függ ezen két országtól. A globális kukoricakereskedelem zsugorodni fog a magas árak és azon várakozások nyomán, hogy az ukrán export kiesését nem lesz ki pótolja.

Az exportkilátások a napraforgóolaj és más hasonló termékek piacán szintén bizonytalanok. A legnagyobb napraforgóolaj-felvásárlók, köztük India, az Európai Unió, Kína, Irán, és Törökország most új beszállító után kell nézzenek – vagy más helyettesítő termékre is válthatnak, ami kihatással lehet a többi növényi olaj keresletére.

Javaslatok

1. Biztosítani kell a globális élelmiszer- és műtrágyakereskedelem zavartalan működését. Mindent meg kell tenni, hogy megóvjuk a termelést és a kereskedelmet és ezzel a belső és külső ellátást. Az ellátási láncoknak üzemelniük kell, vagyis a terményt, állatokat, élelmiszerfeldolgozó infrastruktúrát és logisztikai rendszert meg kell védeni.
2. Több új élelmiszer-alapanyag beszállítóra van szükség. Az orosz és ukrán szállításoktól függő országoknak más források után kell nézniük, továbbá építeni a meglévő készletekre, diverzifikálni a hazai termelést és biztosítani a lakosság számára az egészséges étrendet.
3. A nehéz helyzetben lévők, köztük a belső áttelepültek támogatása. A kormányoknak ki kell terjeszteni a szociális hálót a sérülékeny helyzetben lévőkre. Ukrajnában a nemzetközi szervezetek segíthetnek a rászorulók támogatásában. Szerte a világon rengeteg ember vált földönfutóvá a konfliktusok miatt, nekik azonnali és célzott szociális programokra van szükségük.
4. Az ad hoc lépéseket el kell kerülni. Mielőtt bármilyen döntés születne az élelmiszerellátás fenntartására, az országoknak végig kell gondolni azok nemzetközi piaci hatásait. A vámtarifák vagy más korlátozó intézkedések rövid távon segíthetnek az adott ország élelmezési helyzetén, ám közben a nemzetközi piacon drágulást idézhetnek elő.
5. Erősíteni kell a piac átláthatóságát és a párbeszédet. Magasabb szintű átláthatóság és információ kell a világpiacok helyzetéről az országok és befektetők informált döntéshozataláért, még piaci bizonytalanságok idején is. A G20 mezőgazdasági piaci információs rendszer (AMIS) és a hasonló kezdeményezések ebben segítenek, objektív és aktuális piaci helyzetértékelések révén.

(Forrás: FAO)