Idén a belvíz határozta meg, hogy mit, hova lehetett elvetni, az aszály pedig döntően befolyásolta, hogy ezekből mi és mennyi terem – érzékeltette elég erősen Gáspár Ferenc, a NAK Bács-Kiskun megyei szervezetének elnöke a megye mezőgazdaságának az időjárás szélsőségességéből adódó gondjait december 14-én, a kamara vidékfejlesztési és szaktanácsadási igazgatósága által szervezett kecskeméti szakmai tanácskozáson. Nyomatékosította ezt a tényt Kis Miklós Zsolt, a NAK általános agrárgazdasági ügyekért felelős országos alelnöke is azzal, hogy a sokéves statisztikai adatok szerint az Alföldön fordul elő a leggyakrabban belvíz és aszály, illetve a csapadékos és száraz időszakok itt váltják egymást legsűrűbben.
Így aztán a „Vízkár elleni védekezés, a vízvisszatartás az agráriumban” című tanácskozásnak – érintettsége okán – keresve sem lehetett volna jobb helyet találni a bácsi megyeszékhelynél. Az adott problémákra pedig léteznek megoldások.
Van megfelelő agrotechnika
Például Bozán Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ öntözési és vízgazdálkodási önálló kutatási osztályának vezetője egy készülő komplex térképet ismertetett, amely tartalmazza egyrészt a belvizek kialakulását befolyásoló tényezők (talajtani, földtani, domborzati, földhasználati, talajvíz, hidrometeorológiai) adatait, másrészt a belvízgyakorisági adatokat, és ezek összevetésével veszélyeztetett szintek szerint osztályozzák az ország földrajzi területeit. Hozzátette, ennek segítségével lehet majd az adott helyeken beavatkozni vagy korlátozásokat bevezetni: többek között művelési mód vagy ág váltását, esetleg fajtaspecifikus technológiák bevezetését javasolni a veszélyeztetett területeken gazdálkodók számára. A szakember megjegyezte, a belvizek visszatartására nincs igazán általános tudományos megoldás, hiszen a gazdák tudják a legjobban, hogy hogyan lehet saját területükön a vizet visszatartani.
Sztahura Erzsébet, a NAK egységes kérelem-szakértője pedig be is mutatott néhány agrotechnikai lehetőséget, amikkel javítható a talajok vízháztartása és amiket hasznos alkalmazni. Ennek szükségességét azzal indokolta, hogy bár a talaj – adottságaitól függően – alkalmas lenne a lehulló csapadék kétharmadának megőrzésére, de a művelés hatására felgyorsult a degradációs folyamata, így ez a képessége egyre gyengébb.
Ilyen megoldás lehet a talajlazítás (például középmély-lazítással vagy növényekkel), a szervesanyag-tartalom javítása (például vetésforgóval, szervestrágyával, szármaradványok visszadolgozásával, zöldtrágyázással), ami egyúttal a szerkezetesség fenntartásához is hozzájárul. De utóbbira hatással van a művelés intenzitásának csökkentése is. További vízháztartás-javító lehetőség a talajtakarás (például mulcsolás vagy zöldtrágyázás), a szintvonalas művelés, a megfelelő növények, az egyenetlen magágy, a dupla magszámú sáv, vagy éppen füves, fás védősávok létesítése, esetleg a vízgyűjtők és a drének is.
Ezt a gondolatmenetet követve Jakab Gergely, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Központjának tudományos főmunkatársa a talajerózió elleni védekezési lehetőségeket tárta fel. Ezek között említette – többek között – ő is a szintvonalas művelést, a lehető leghosszabb talajfedést, a gyepes vápa kialakítását, a monokultúra helyett a vetésváltást, a kímélő művelést, műszaki „eszközként” pedig a sáncolást és a teraszolást is. Utóbbi közé sorolta a meliorációs utakat is, ám nagy beruházási és fenntartási igénye miatt szerinte érdemes a kialakítását meggondolni. Mint mondta, bárki bármelyik lehetőség mellett is dönt, a lényeg, hogy nagy összefüggő táblákon kell azokat alkalmazni.
A vízügy sem tétlenkedik
Persze a gazdálkodók mellett az államnak is vannak feladatai a vízvisszatartásban és a vízkárok elleni védekezésben egyaránt. Kolossváry Gábor, az Országos Vízügyi Főigazgatóság belvízvédelmi és öntözési főosztályának vezetője ezek közé sorolta a tározók rekonstrukcióját és fejlesztését, a duzzasztóművek rekonstrukcióját, az emelt szintű vízterek létrehozását, a vízelosztó hálózatok fejlesztését és rekonstrukcióját, a kettősműködésű csatornák, szivattyútelepek a rekonstrukcióját, az aszálymonitoring-hálózat fejlesztését és az aszálykár-elhárítási rendszer bevezetését is. A szakember fontosnak nevezte a kormányhatározatban is rögzített öntözésfejlesztést, amelyben az OVF-nek és a NAK-nak is kiemelt szerep jut, valamint a hazai vízgazdálkodás 2030-ig szóló fejlesztését tartalmazó Nemzeti Vízstratégiát (Kvassay-tervet). Úgy vélte, mindez együtt a vízhasználat optimalizálását és termelésbiztonság növelését is segíti.
Az ügyet már csak azért is érdemes kiemelten kezelni, mert – ahogy Bozán Csaba megemlítette – az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) szerint hosszú távon a Kárpát-medencében, így akár Bács-Kiskun megyében is, plusz 1 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedéssel kell számolni, ez pedig az időjárási szélsőségek még gyakoribbá válásával járhat.
Gyér érdeklődés
A gazdálkodóknak a védekezéshez a Vidékfejlesztési Program is biztosít forrást – ám nem nagyon hozta lázba őket. Mint Nagy Attila, az agrártárca főosztályvezetője elmondta, a 2018. július 11-én lezárult „Vízvédelmi célú nem termelő beruházások: vízvédelmi és vizes élőhely létrehozása, fejlesztése” című, 1 milliárd forintos keretű felhívásra egy darab, a keret 1 százalékát lefedő pályázat érkezett.
A másik, a „Vízvédelmi célú nem termelő beruházások: létesítmények kialakítása, fejlesztése” című, pályázatra november végéig 6 kérelem érkezett, és 18 létesítmény létrehozását támogatták (vízvisszatartást szolgáló létesítményt, gyepes gyűjtőárkot, vízmosás feltöltését), 0,62 milliárd forinttal. Mivel az 1,38 milliárdos keret kevesebb, mint felére érkezett eddig igény, így 0,8 milliárd még mindig „gazdára vár”. E felhívásra 2019. márciusig lehet pályázatot benyújtani.
