A vízbe eső növényi részek sorsára kíváncsiak a MATE kutatói

Fotó: MATE

Napjainkban ugyanis egyre gyakrabban fordul a szakértők figyelme e téma felé, ezért kutatják a szóban forgó területe a MTE Georgikon Campusának munkatársai is. Akik a vízbe hulló növényi részek lebomlásával kapcsolatban értek el előremutató eredményeket a nemzetközi szinten használt avarzsákos módszerrel.

Kucserka Tamás, a MATE Környezeti Fenntarthatóság Tanszékének docense kutatómunkájával rámutat arra: a felszíni vizekbe hulló falevelek (és egyéb növényi részek) lebomlása szénforrást, ezáltal energiát is biztosít a vízben élő mikroorganizmusok számára. Vízbe kerülve a levél vízoldható vegyületei egy nap alatt kioldódnak, tömegének akár 25 százalékát veszítve el ezzel.

A szakember vizsgálatai nyomán rámutatott, hogy különböző fafajok levelei, mint például a tölgyé, a nagy lignin tartalom miatt sokkal nehezebben és lassabban bomlanak le, ellentétben a fűz leveleivel. A MATE kutatójának munkája az avaron előforduló gombák fajszámának és biomasszájának meghatározására is kiterjednek. A szakember megfigyelései alapján az avar lebontásában a vízi gombák is fontos szerepet kapnak, különösen a hidegebb időszakokban, hiszen ekkor sokkal intenzívebben képesek működni.

Simon Szabina, a MATE doktorandusza szintén ugyanebben a témában tett megállapításokat. A fiatal kutató a Balaton Keszthelyi-öblében és a Kis-Balaton Ingói berkében található állóvizekre összpontosított. Vizsgálata középpontjában a közönséges nád ökológiai jelentősége áll, elsősorban az állóvizek tisztulása szempontjából. Bár rendkívül sok tanulmány foglalkozik a nád víztisztítási folyamatainak leírásával, azzal viszont már jóval kevesebb, hogy a növény elhalása után milyen folyamatok játszódnak le pontosan a vízi ökoszisztémában. A doktorandusz kutatásából kiderül, hogy a növény egyes részeiből a vízbe kioldódó nitrogén és foszfor mennyisége jelentősen befolyásolja a víz minőségét.

Fotó: MATE

A különböző növényi részek lebomlási ütemének vizsgálatát mindkét kutató az úgynevezett avarzsákos módszerrel végezte, amelyet nemzetközi szinten is elterjedten használnak.

A módszer lényege, hogy különböző lyukbőségű (vízi makrogerinctelen szervezetek jelenlétében és azok hiányában) zsákokba töltenek előre meghatározott tömegű avart (vízi makrogerinctelen szervezetek jelenlétében és azok hiányában), melynek fogyása nyomon követhető. A behulló avar mennyiségét avarcsapdákkal határozzák meg, amelyek olyan fém vagy fa keretre rögzített zsákok, amik könnyedén átengedik a vizet, viszont a fákról lehulló, illetve az oldalról besodródó leveleket összegyűjtik.

Fotó: MATE

A csapdákat egy adott szakaszra véletlenszerűen helyezik el, majd a keret méretének és a vizsgált terület nagyságának függvényében kiszámolják a növényi részek éves behullásának mértékét 1 négyzetméterre vonatkoztatva. Természetesen a csapdákba hullott avart megfelelő időközönként üríteni kell, így az avarfajtákat szétválogatva a pontos összetétel is megmondható – foglalja össze a a kutatás ismertetése.