Földünk népessége az utóbbi száz évben robbanásszerűen megnőtt, ezzel párhuzamosan pedig egyre jobban előtérbe került az élelmiszerellátás kérdése is. Míg az 1900-as években a világ népessége alig haladta meg a 1,5 milliárdot, addig ez a szám 1980-ra már 4 milliárd fölé nőtt, napjainkban pedig már közelebb van a 7 milliárdhoz, mint a hathoz. Négy-ötször annyi ember szükségszerűen több élelmiszert fogyaszt, és az élelmiszer-előállításnak lépést kell tartania a megnövekedett igényekkel. Az emberiség hamar felismerte, hogy nagyobb terméseredmények érhetőek el a talaj gondozásával, a terméssel elvitt tápanyagok visszapótlásával. A műtrágyák használata a XX. század második felében terjedt el, és ennek –valamint az új fajtáknak- köszönhetően a termésátlagok a korábbiak többszörösére nőttek.
Magyarországon az 1960. és 1980. közötti időszakban általánosan a nagy mennyiségű, a növények szükségletein felüli műtrágya-kijuttatás volt gyakorlatban, különösen a foszfor és a kálium tekintetében. Ennek következtében a talajok tápanyag-ellátottsága pozitív irányba változott, a ’80-as évek végére a talajok több, mint 80%-a a foszforral jól, illetve igen jól ellátott kategóriába tartozott. A rendszerváltás után a P- és K-kijuttatás gyakorlatilag elhanyagolható mértékűvé zsugorodott, de a nitrogén-trágyázás is a felére csökkent. Némi javulás az utóbbi tíz évben tapasztalható, de ez sajnos nem kompenzálja az utóbbi 20 év talajzsaroló gazdálkodásának káros hatását. Ha csak a foszfor-ellátottságot nézzük, a jól ellátott talajok ma a termőterületeknek alig több mint egyharmadát teszik ki, ami az 1960-as évek szintjének felel meg.
Műtrágyákra tehát, - ilyen mértékű népességnövekedés mellett- szükség van. Részint a talajok termőképességének megőrzése miatt, részint pedig a terméseredmények növelésének érdekében. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a tápanyaggal jól ellátott növények stressztűrő képessége, vízgazdálkodása, ellenálló-képessége lényegesen jobb, mint az „alultáplált” társaiké.

Vári Rita
www.linzerware.hu
