Ez a kártevő jó példája annak, hogy egy korábban csak alkalmanként és főleg a déli országrészben fellépő károsító részben időjárásunk melegedése részben pedig alkalmazkodóképessége folytán hogyan vált állandó, országosan elterjedt kártevővé.

A növénytermesztésben a talajnak, mint megújuló természeti erőforrásnak, kiemelt jelentősége van. A talaj vízgazdálkodása a talaj termékenységének alapvető feltétele, mivel meghatározza annak levegő-, hő- és tápanyag-gazdálkodását, biológiai tevékenységét, művelhetőségét.

Egy-egy növényfaj termeszthetőségét alapvetően a termőterület éghajlati és talajtani körülményei határozzák meg. Az előbbi feltételek közül a fajválasztásnál alapvetően meghatározó a hely hőmérsékleti, csapadék, valamint a napfénytartam idejére vonatkozó jellemzői.

A talajművelés célja a termesztendő kultúrnövény számára kedvező talajállapot kialakítása a lehető legkevesebb menetszámmal. Az elmúlt években a hazánk időjárásában bekövetkező kedvezőtlen változások (csapadékbőség, tartós vízhiány, szárazság) következtében felértékelődött a talajművelés szerepe a talajban lévő nedvesség megőrzésében, pontosabban a veszteség minimálisra csökkentésében.

Az agrobiocönózisok jellemző sajátossága, hogy növény és állatfajokban szegényebbek a természetes biocönózisoknál. Ebből is következik, hogy kevésbé stabilak. Az instabilitás alapvető oka, hogy az agrobiocönózisok elsődleges energiaforrása a termesztett növény évenként változik a vetésváltás törvényszerű alkalmazásának következményeként.

A világ olajosmag termelése az elmúlt időszakban 220-270 millió tonna körüli mennyiség, amelyből szója 55%, a gyapot 12,7%, földi mogyoró 10,0%, napraforgó 9,7%, repce 12,6%.

Változnak az idők. Érzékelhetően a klíma. Ezzel ellentétben tulajdonságaikban állandósultak és ezért többnyire nem változnak az egyes növényfajták.